Bődi Imre és Frikker Zsolt kapták a Vedres György-díjat a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának új épületéért
2023-ban Bődi Imre és Frikker Zsolt Molnár Péter-díjas építészeknek ítélte oda a Vedres György-díjat a Magyar Építőművészek Szövetsége. Az általuk vezetett Studio Fragment tervei alapján valósult meg a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának új épülete a Szentkirályi utcában.
Az 1987-ben elhunyt Ybl-díjas építész, Vedres György emlékére az özvegye alapította a díjat 2013-ban. A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöksége által évente egyszer odaítélt díj célja a negyven év alatti, oktatási vagy egészségügyi épület tervezésével maradandót alkotó építészmérnökök munkájának elismerése.
A Magyar Építőművészek Szövetsége a 2023-as díjazottak kilétét május 31-én fedte fel, a díjátadó ünnepségre is ezen a napon, a kora délutáni órákban került sor, a MÉSZ székház Kós-termében. A nyerteseket Szabó Levente laudálta, az alábbiakban közzétesszük a méltatást:
Adalékok a nemzeti építészethez
Bődi Imre és Frikker Zsolt Vedres György-díjának kapcsán
Létezik egy szépséges fényképfelvétel, amely 1927-ben készült Paul Klee 1926-ban, tehát a felvétel előtt egy esztendővel befejezett, Walter Gropius által tervezett házának tetőteraszán. A teraszon három férfiú áll, az akkor 44 éves Gropius, a 46 esztendős Bartók Béla és a házigazda, a 48 éves Paul Klee. A felvétel azelőtt vagy azután született, hogy Bartók Béla október 12-én koncertet adott Dessauban, a „Bauhaus baráti kör" rendezvénysorozatának részeként, saját művei mellett Kodály darabjait is játszva. Egymás művészetének elismerése, a nemzeti jelentőségeken messze fölülálló értékeinek evidenciája, vagy épp a nemzeti keretek között született nagy (élet)művek nemzetközi relevanciájának kölcsönös megbecsülése, ünneplése sugárzik erről a képről.
Vedres György (1934-1987), a sajnálatosan fiatalon elhunyt építész neve talán kevéssé ismert az államszocializmus korszakának építészeti palettájáról. Végkép kevesen tudjuk, hogy két évig, 1966-67 között London Város Tanácsának tervezőirodájában is dolgozott. 1962-ben – 28 éves volt ekkor – tervezett Várkert rakparti lakóháza igencsak figyelemreméltó alkotás, mesterien vált karaktert a Döbrentei utca felől kifordulva a Duna felé a rakpartra, fűrészfogas szerkesztéssel kibillentett alaprajzi rendszerével, egyszerre kötött és egyszerre plasztikus, a kontextust letapogató, időtlen viselkedésével. 35 évesen tervezte – londoni éveit követően – az 1969-re elkészült Bem rakpart 30. szám alatti lakóházat, amelynek nagyvonalú, szintén három oldalán szabadonálló homlokzatú épülete a tőle két házzal odébb álló, a tömböt az északi végén lezáró, Molnár Péter által 1966-ban, 41 évesen tervezett kimagasló színvonalú párjával, az egykori EGI-székházzal szép példái egy korszak saját belső mozgatórugói szerint kialakult építészeti nyelvezetében önfejlődő módon időtálló eredményre vezető stratégiáinak. 1983-ban, Vedres 49 éves korára készült el a nemrég sajnálatosan, számos kiemelkedő társával együtt a Föld színéről eltörölt Fontana divatház, amelynek a Régiposta utca felé kiforduló beépítése, tömeg- és homlokzatformáló struktúrája, passzázsrendszere bravúrosan interpretálta és újította meg a patinás környezet architektonikus rendszerét, és ha még állna, ma ritkán tapasztalható bátorságra bíztatna mindannyiunkat.
Bődi Imre és Frikker Zsolt, a Studio Fragment tervezői 2016-ban nyerték meg a Semmelweis Egyetem oktatási épületének programjára, a Szentkirályi u. 12. szám alatti üres telekre kiírt országos, titkos, nyilvános tervpályázatot. Imre 42, Zsolt 37 évesek voltak ekkor. Figyeljünk a szavakra: országos, titkos, nyilvános tervpályázat, a zsűri dönt, az I. díjas megbízást kap, 6 évvel később pedig átadnak egy épületet, amely minden bizonnyal az egyik legfontosabb kortárs hazai fejleménye az elmúlt évtizednek. Mint a friss levegő a kinyitott ablakon okoz felfrissülést olvasva a tervezők sorait, nem feledvén persze, hogy másutt evidencia mindez: „Koncepciónk szerint az új utcai homlokzatnak egyensúlyoznia kell a hagyományos Palotanegyed homlokzat és a mai, fizikai és szellemi értelemben is korszerű építészeti megjelenés között." 1889-ben Dr. Pajor Sándor eredetileg a Szentkirályi utcában alapította meg vízgyógyintézetét, amit nem sokkal később a párhuzamos Vas utca felé bővítettek ki. 1908-ban Hültl Dezső tervezte a Pajor szanatórium és vízgyógyintézetet, majd az egységes gyógyintézet 1913-ban a Szentkirályi utcai szárny átépítésével jött létre. Bődi és Frikker koncepcióját nézve pontosan megértették a helyzet tétjét. Az épület közlekedőrendszere, szerkesztése, átrium köré szervezett belső téri képlete egyértelmű folytatója, szerves, ugyanakkor kritikai kiegészítése a Hültl-épületnek. A homlokzat a Szentkirályi utcai historizmus korabeli szomszédok egyenrangú partnerévé vált, felismerve, hogy azok szerkesztésmódja, mívességük és részletgazdagságuk alkalmazandó érték, miközben a vízszintes tagolások közé befeszülő fűrészfogas struktúra izgalmas és mai válasz a szűk utca különféle nézőpontjaira is. De Bődi és Frikker nem maradtak meg a Vas és Szentkirályi utcák – egyebekben épp elég erős – szellemi vonzáskörzetében, olyan horizonton is látható munkájuk, amit például a Caruso St. John iroda 2016-ban befejezett brémai banképülete fémjelez. Igen, a kapualjról beszélek, amely a kortárs hazai építészet egyik legmívesebb, példaadó darabja, s amelynek referenciái a legnemesebb nemzetközi fejleményekkel való jó értelmű lépéstartásról is tanúskodnak.
A 2013-ban alapított Vedres György-díj évfordulós átadásán érdemes az eleve korlátozott érvényességű és szavatosságú öndefiníciós kísérletek helyett elfogulatlanul tekinteni azoknak a kitüntetett pillanatoknak az emberi vagy éppen építészeti mintázataira, amelyekből – mint tiszta forrásból – árad a nemzetközi mércével is látható művészi és építészeti magatartásformák megbecsülendő sora. A díj 2023-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökségének egyhangú javaslata alapján Bődi Imre és Frikker Zsolt Molnár Péter-díjas építészeké.
2023. május 31.
Szabó Levente
