Bodonyi Csaba: A modernizmustól a regionalizmusig

Bodonyi Csaba építészete címmel adott ki az MMA kiadó monográfiát a Miskolcról indult, majd 25 éven keresztül Tokaj főépítészeként működő építészről, aki az individualista építészet helyett a közösségit helyezte egész pályafutása alatt előtérbe. A könyvet Sulyok Miklós művészettörténész jegyzi. 

Építész vagyok — mit érdekelne engem az építészet maga? Ez a kifordított József Attila-i credo is lehetne Bodonyi Csaba Ars poeticája, persze csak ha értjük, hogy ő maga hogyan érti. Mert nem az individuum előretolását jelenti ez, épp ellenkezőleg, a szolgálatot, a közösség szolgálatát mindenkori-mindenfajta irányzathoz, izmushoz vagy akár stílushoz képest. Ahogy az is, amit egykori, nagyra tartott mestere, Plesz Antal adott neki és társainak útravalóul, hogy a szakma, az építészet csak ürügy, eszköz az egy életen át tanúsított emberi magatartáshoz. Bodonyi szerint az építész olyan közegben dolgozik, amit örökölt, ami már kész van, ami kötelez, és nem az önálló Ars poetikák számítanak, hanem a település maga. Abból kell kiindulni, abba kell belesimulni, vele egységes egészet alkotni. 

 

Az Ybl-, Széchenyi-, Pro Architectura és Príma díjas építész ötvenéves pályája a hetvenes évek végén kezdődik, az akkori modernizmustól a 2000-es évek érzékeny regionalizmusáig, kontextualizmusáig jut el úgy, hogy immáron nagyobb rész esik a pályából a rendszerváltás utánra, mint előttre. Bodonyi a miskolci építészműhelytől és a helyi építészek lakta legendás Kollektív Házból indul szakmai útjára Plesz Antal irányítása alatt, aki többször is megakadályozza, hogy a csúnya, nyomorúságos Miskolc városát elhagyja. A város, mely sírnivaló és azóta is fogja építészét, éppen borzasztóságában rengeteg kihívást és lehetőséget hozhat. Az a szellemi pezsgés, az az erő, ambíció és tartás, mely a mesterből árad, nemcsak őt, de építésztársait is megakadályozza a szándékolt távozásban. Annak dacára, hogy a városi tanácsok, a vidék kommunizmusának panelszorítása és a szocialista építészet nem feltétlenül kedvez az alkotásnak.

 

"Ötven éve élek Miskolcon" — vall Bodonyi, mi lenne ez más, mint hűség?

A miskolci építészműhely nem ideológiát vagy iskolát képvisel, ahány alkotó, annyiféle stílus, a fiatalok tervezni, dolgozni, alkotni vágynak s olyan merészek, vagy inkább olyan naivak, hogy 1978-ban megalapítják az első hazai civil szervezetet és mélyen átélik azt a koncepciót, melyről Bodonyi így vall: Nem az építészet teremt közösséget, hanem a közösség építészetet. Család nélkül nem lenne családi ház, gyülekezet, felekezet nélkül templom, közösség nélkül közösségi ház. Bodonyi egész pályafutása alatt ezt tartja kiindulópontnak, tervezzen panellakást, templomot, termálfürdőt, iskolát, szállodát vagy borászatot. A Participationt, nagy P-vel. A részvételt a közösség életében. És persze a tájat.

 

25 évig főépítész Tokajban, ezalatt a negyedszázad alatt Sulyok Miklós monográfusa szerint Tokajt és vidékét kétputtonyos tájegységből hatputtonyossá varázsolja. De akármit is tervez, a végeredmény mindig illeszkedik a tájba, illetve magából a tájból indul ki. S amit nem sikerül megvalósítani Miskolcon, új várost formálni a meglévő csúnyácskából, az sikerül a tokaji negyedszázados főépítészség alatt.

„Akkor tudtunk utoljára várost építeni, amikor még a szakralitás az élet teljes vertikumát áthatotta. Amikor minden alkotó, mesterember, iparos az isteni figyelmet akarta érezni magán, amikor még nem az individuum számított, amikor még nem különbözni akartunk, hanem hasonlítani egymásra.”  Ezért van Bodonyi szerint, hogy az individualista városi építészet szétesik, mert az entrópia felé tart.

Az MMA által kiadott, Sulyok Miklós által jegyzett igényes kivitelű, alapos és plasztikus ívet rajzoló, minőségi fotókat tartalmazó kötet (a Zalavári Lajos munkásságát bemutató, Götz Eszter jegyezte kiadvány után) második az MMA építészekről szóló könyveinek sorában, s Bodonyi teljes pályafutását felöleli. A portfolio széles: iskola, egészségház, idősek otthona, kúria- és kastélyfelújítás és ravatalozó is szerepel benne. A megvalósult házakat minden alkalommal maga az építész is kommentálja, elárulja, mi vezérelte, mi volt megtervezésükkor a legfőbb motivációja. A miskolci modernista lakótelep-építészettől az egri Gárdonyi Géza Színház kortárs rekonstrukcióján át így jutunk el Tokajig és a reduktív borászatokig, azokig a különös anyaghasználatú, a fát a kővel ötvöző, olykor mesébe illő, a tájba gyönyörűen illeszkedő házakig, portákig, pincékig vagy akár ravatalozóig, ahol mindig a funkció jelöli ki a formát, az anyaghasználatot és a point de départ-t, s még annál is inkább az adott feladatnak, közösségnek való megfelelés, szolgálat. S mindegyik végeredmény mentes a sallangoktól és túlkapásoktól, letisztult, tájba illeszkedő és büszkén hirdeti, hogy Bodonyi számára a lokális a globálisnál fontosabb.

 

Sulyok Miklós: Bodonyi Csaba építészete

MMA

Kiállítás Bodonyi Csabáról és a miskolci építészeti műhelyről a Műcsarnokban a Tér/Erő című második Nemzeti Szalon részeként

Kozár Alexandra