Böhönyey János, a Herder-díj kitüntetettje
2001-ben Magyarországról Böhönyey János építész részesült a kiemelkedő közép- és kelet-európai művészeket és tudósokat elismerő Herder-díjban.
Böhönyey János építész Herder-díjas
Magyarországról az idén Böhönyey János építész részesül a kiemelkedő közép- és kelet-európai művészeket és tudósokat elismerő Herder-díjban. Az összesen hét kitüntetett a hagyományoknak megfelelően május 3-án a bécsi egyetem dísztermében veheti át a hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány pénzbeli elismeréssel is járó díját.
A díjazottak ajánlására egy-egy tehetséges fiatal honfitársuk egy egyetemi évre szóló ösztöndíjat nyer Bécsbe.
A 76 éves Böhönyey János mellett Herder-díjat kap Marek Kopelent cseh zeneszerző, Evangelosz Mucopulosz görög filozófus, Andrej Mitrovic szerb történész, Janez Bernik szlovén festőművész, Maria Klanska lengyel germanista, valamint Jurij Andruhovics ukrán költő és esszéíró.
Az 1964-ben alapított Herder-díjat évente ítéli oda a bécsi egyetem. A kitüntetés a Kelet-Európához fűződő kulturális kapcsolatok ápolását és támogatását, valamint az európai kultúrához e térség országaiból érkező jelentős hozzájárulások méltatását.
Böhönyey János 1925. augusztus 28-án született Kaposváron. Itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait, majd a Budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. 1950�1960-ig az IPARTERV-ben dolgozott mint tervező, majd szakosztályvezető, 1960�1977 között a Típustervező Intézetben (TTI) osztályvezető illetve irodavezető. 1963-ban gazdasági mérnöki oklevelet szerzett, majd egy évvel később műszaki doktorátust.
1964�1965 között Angliában, a P. Falconer And Partners irodában dolgozott, ahol a rendszermetodikában szerzett gyakorlatot. 1975-ben az USÁ-ban tanulmányozta az építésiparosítást, erről írott jelentése angolul és magyarul is megjelent. 1977. decemberétől 1985. évi nyugdíjazásáig az IPARTERV főmérnöke.
Az egyetemi oktatásba már 1951-ben bekapcsolódott mint külső tanársegéd, előbb a Lakóépület, majd az Ipari Éületek tervezési tanszékén. 1984-től a BME-n beindított angol nyelvű oktatás keretében az épületszerkezetek tárgy tanára. 1966�1970 között előadó a Mérnöktovábbképző Intézetben is. Az Építészmérnöki Karon 1978-ban címzetes egyetemi tanárrá választották.
Szakmai tevékenysége: az IPARTERV-ben számos nagy beruházás tervezője, ezek között a Miskolci Fonoda épületéért 1955-ben Ybl-díjat kapott. 1957�1960 között egyik szervezője annak az akicóprogramnak, mely a lakásokkal és azok berendezéseinek kérdésével foglalkozott, s kezdeményezője volt a beépített szekrények és konyhák, valamint a variálható mobil bútorok sorozatgyártásának.
1958�1959-ben a Mesteriskola tanára. A TTI-ben munkatársaival kidolgozta az építőipari tipizálás, méretkoordináció és sorozatgyártás metodikáját, valamint több építési típust és rendszert, melyekkel több mint 70 millió négyzetméter épület-volumen épült.
Szerzőként közel húsz könyv és kiadvány fűződik a nevéhez, köztük 3 angol egyetemi jegyzet, továbbá kb. 200 cikk, jelentés, kinyomtatott előadás stb. 1990-ben az MTA-tól megkapta az építéstudományok kanditátusa címet.
A Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) alapító tagja, 1956-tól vezetőségi, majd elnökségi tagja, 1957�1959-ig Perczel Károllyal főtitkára, 1968-tól a Külügyi Bizottság elnöke. 1973�1982 között a MÉSZ elnöke.
1994-ben az Építész Kamara létrehozásának felgyorsítására megválasztották az időközben a MÉSZ-ből alakított Magyar Építészek Kamarája és Szövetsége elnökének. Miután 1996-ban megszületett a kamarai törvény és 1997-ben megalakult a Magyar Építész Kamara, a MÉSZ (Magyar Építészek Szövetsége) újjáalakítására 1997-ben ismét elnöknek választották, mely funkciót 1998-ig töltötte be.
1998-ban a Magyar Kultúra Napja alkalmából a köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Dr. Böhönyey Jánosnak, a Magyar Építész Szövetség elnökének, az Építészmérnöki Kar Habilitációs és Doktori Bizottsága tagjának.
2000-től a Magyar Építészek Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke.
A MÉSZ képviseletében 1967-től vesz részt az UIA (Építészek Nemzetközi Szervezete) munkájában (lakás-, ipari építési majd építésiparosítási bizottságában), és 1978-ban Mexikóban beválasztották az UIA Tanácsába. 1985�1990 között az UIA 2. régió elnöki tisztét töltötte be.
1972-től 1974-ig az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Építész csoportjában képviselte Magyarországot. Ezekkel együtt több mint 200 alkalommal képviselte hazánkat nemzetközi rendezvényeken. Tagja és egy időben vezetőségi tagja az ÉTÉ-nek.
Jelentősebb kitüntetései: Ybl-díj (1955); Munkaérdemrend arany fokozat (1976); Schinkel-érem arany fokozat (1981).
Tiszteletbeli tagja az Amerikai (1976), a Szlovák (1979), az Orosz (szovjet) (1983) és a Bolgár Építész Szövetségnek (1985).
1980-tól a Magyar Tudományos Akadémia Építészettudományi Bizottságának tagja, és 1995 óta tagja a Sxi elnevezésű Nemzetközi Tudósklubnak.
