Bokáig érő falak helyett - ágyúöntöde Sárospatakon

Hogyan lehet bemutatni egy töredékesen ránk maradt műemléket úgy, hogy a látogató valódi élményekkel távozzon? Valahogy úgy, ahogyan azt a Mányi Stúdió tervei alapján a sárospataki várban megcsinálták. Védőépület és kiállítótér egyben.

Bővelkedünk az olyan középkori, és kora újkori műemlékekben, amelyek jóformán csak alapfalaikban, töredékesen maradtak ránk. Ezzel kénytelen szembesülni bárki, aki hazánk építészeti örökségében a 18. századnál korábbra akar visszamerészkedni.

Ezek a maradványok azonban sokszor nem csak a régészeknek, de az építészeknek is feladatot adnak, főleg ha valamilyen formában be akarjuk mutatni, és ezzel használatba akarjuk venni őket. Hogy mennyire nem egyszerű ez, azt jól mutatja a székesfehérvári egykori királyi koronázó-, és temetkezőtemplom, a Szűz Mária prépostsági templom csekély falmaradványainak hányadtatott sorsa, vagy akár a hazai vár-állomány jövője körüli folyamatos polémia. Bár az ágyúöntöde mind szimbolikusan, mind pedig szó szerint értve kisebb léptékű feladat, megoldása nem kevéssebb gondolatot, odafigyelést, és tapintatot kíván tervezőit.

Kelecsényi Kristóf

Előzmények

Az I. Rákóczi György által alapított, 1631-1648 között működött ágyúöntő műhely a sárospataki külső vár területén, az angolpark délkeleti sarkában helyezkedik el. A műhely működésével kapcsolatosan bőséges levéltári forrásanyag áll rendelkezésre, melynek feldolgozását Détshy Mihály végezte el. Az ipartörténeti és technikatörténeti szempontból országos viszonylatban egyedülálló emlék régészeti kutatása 2006. és 2011. között történt. A feltárás tisztázta az egykori műhely alaprajzát, szintviszonyait, s napvilágra hozta a legfontosabb technológiai berendezések (kemence, öntőakna) maradványait. A régészeti terepi munkával párhuzamosan zajló feldolgozás során sikerült összegyűjteni azt a nyugat-európai szakirodalmi apparátust, melynek segítségével a műhely elméleti rekonstrukciója, és az ágyúöntés technológiai rekonstrukciója lehetségessé vált.

Az épített örökség részeként hitelesen rekonstruáltuk a "lángkemencét" és közvetlen környezetét, ugyanakkor adatok hiányában nem vállalkozhattunk a műhelycsarnok felépítményeinek újjáépítésére. A feltárt falazatokat a jelenlegi terepszintig egészítettük ki.

Az ágyúöntő műhely fölé emelt védőépület kortárs eszközökkel védi a hajdanvolt szerkezeteket és fogadja a gazdag anyagból szerkesztett interaktív kiállítást. A pavilon uralkodó anyaghasználata a horganyzott acél, a térelhatárolást szolgáló biztonsági üvegszerkezet és a natúr, pácolt borovi fenyő rácsozat. A kiállítás egyedi és pótolhatatlan értéket képviselő anyagának és eszközeinek műtárgyvédelmét, illetve vagyonvédelmét az üvegszerkezet az árnyékolást és fényszabályozást is szolgáló vörösfenyő rácsszerkezet és korszerű technika biztosítja.

A feltárt műhelymaradvány és az azt befoglaló, föléje épülő védőépület autentikus helyszínként szolgál egy a kora újkori ágyúöntés technológiát részletekbe menően, élményszerűen bemutató kiállításnak. A régészeti feltárás befoglaló alapterülete: 1188, 48 m2, a megépítésre kerülő kiállítási pavilon alapterülete (földszint): 366,25 m2. A központi téma (ágyúöntés a kora újkorban) köré szatellitszerűen csatlakoznak olyan résztémák, melyek szervesen kapcsolódnak a fő cselekményhez ugyanakkor a globális, európai kitekintéstől egészen a legszűkebb fókuszpontig, a 17. századi sárospataki várig és I. Rákóczi György személyéig vezetnek.

Alkalmazott szerkezetek

Alapozás: A pavilon acél tartószerkezetét a feltárt falmaradványok változó magasságú koronaszintjének a tervek szerinti szintre hozását követően a falszerkezetbe rejtett, vasalt beton teherelosztó koszorúgerendákra állítottuk. A pinceteret nyugati és a déli irányban határoló vasbeton falszerkezet, teherelosztó vasbeton alaplemezre támaszkodik. A teherelosztó alapszerkezeteket az építési terület alatti vájt pinceágak figyelembevételével terveztük. A falazóhabarcshoz és a kőszerkezetekkel érintkező vasbeton szerkezetekhez traszcement alkalmazását írtuk elő.

Kiállítási pavilon, lábazati falak: A feltárt falmaradványok koronáját, a fellazult rétegek visszabontását követően, az eredeti kőanyaggal egyező, falazott, tömör szerkezettel, a terven szereplő szintekre egészítettük ki. A lángkemence falazatának, boltozatának, kéményszerkezetének és padozatának rekonstrukciójához és restaurálásához a korábban Ringer István, valamint Rácz Miklós által készített rekonstrukciós tanulmányoknak megfelelően szintén falazott technológiával, tömör, az eredeti minták szerint legyártott téglány és idom téglaelemeket használtunk. Ugyanez vonatkozik a vegyesfalazatok helyreállításánál használandó téglaféleségekre is. A meglévő és az új falazatok felületét a restaurálási követelményeknek megfelelő portalanítási eljárással kezeltük. A kő, tégla és kő-tégla vegyesfalazatok javítását, pótlását, kiegészítését a restaurátori feladatként határoztuk meg.

Függőleges tartószerkezet: Az acél pillérváz talplemezekkel, csavarozott lekötéssel és szerkezeti kapcsolatokkal, átlós köracél merevítéssel, horganyzott felülettel épült.

Kiállítási pavilon, pince feletti födém: A pince szinti alapfalakban található gerendafészkek korabeli fafödémekre utalnak, ezért a két szint között fagerendás, palló borítású födémet terveztünk. A beépített faanyagot láng-, rovar- és gombamentesítő bevonattal kezeltük, sötét dió színre pácoltuk, majd színtelen matt lakkal kezeltük. A földszint feletti födém horganyzott, csavarkötésű acél gerenda tartószerkezet, az acél gerendák között borovi fenyő lécelemes álmennyezettel, a kültérben az „ellebegtetett” külső tető alján 5/3,5cm nútféderes gyalult, időjárásállú vékonylazúrral kezelt léc burkolattal, csapadék elleni szigeteléssel, kőzúzalék takarással.

A pincepadló és földszinti talajon fekvő padló: monolit, öntött, a döngölt agyagpadlóval egyező megjelenésű, restaurátorok által meghatározott összetételű, fixált felületű padlószerkezet. Az épület földszintjének északi részén található kiállítási helyiségekben, a feltárt terazzo burkolat restaurálását és rekonstrukcióját terveztük, az eredeti felületek azonosíthatósága érdekében, attól eltérő struktúrájú és anyaghasználatú kiegészítésekkel.

Homlokzati üvegszerkezetek: Az acél pillérek és gerendák közötti edzett-laminált biztonsági üvegtáblák határolják a teret, alul, felül befogott szerkezettel. Az üvegfelület előtt acél zártszelvény keretre erősített vékonylazúrozott vörösfenyő léc lamellás, a takarítás céljából síkban tolható árnyékoló szerkezet készült, 50/50 mm keresztmetszetű vízszintes bordázattal, rejtett facsavaros rögzítéssel.

A lángkemence előtti technológiai állványzat rekonstruált ácsszerkezetét korabeli ábrázolások alapján az építészeti és tartószerkezeti tervfejezet szerinti kialakítással fenyő oszlopokkal, gerendákkal, csapolt és rejtett szerelőlemezes kapcsolatokkal, részben a rekonstruált, vasbeton koszorúval erősített falazatokra, illetve a fenyő födémgerendázatra támaszkodva szerkesztettük.

Nyílászárók: Restauráltuk az építmény eredeti feltárt kő küszöbszerkezeteit és kőkeret indításait. A bejáratot a feltárt bejárati ajtónyílás helyén alakítottuk ki, biztonsági üvegszerkezettel, korszerű vasalatokkal és zárszerkezettel. A pavilon átszellőzését a talaj által hűtött, talajba fektetett tokos betoncsöveken keresztül, kürtőszerkezetben bejuttatott levegőáram biztosítja. Az acél tetőfödémet átmelegedés elleni hőszigeteléssel láttuk el.

Tető: A pavilon középső, megemelt épületkubusa felett acél szerkezetű, az átszellőzést biztosító, lapostető készül, csapadék elleni szigeteléssel, kőzúzalék takarással.

Bádogos szerkezetek: prefa alumínium fémszerkezetek, 47-es színkóddal./antrazitszürke/

Pergola: Az ágyúöntő mester feltárt lakrésze felett acél szerkezetű, csak a karbantartás céljából járható üveg védőtető épült intenzív átszellőzéssel. Felette a korabeli tornác imitációjaként egyedi tervezésű, acél fogadószerkezetre állított pergola épült, vörösfenyő fűrészelt oszlopokkal, azonos anyagú gerendázattal. A bemutatóteret zsalukő falazattal határoltuk. A pergolaoszlopok és acél födémgerendák erre a falazatra támaszkodnak.

Felvonó: Acélszerkezetű akadálymentesítő személyemelőt terveztünk a pince és földszint között, acéllemez határoló felülettel.

Meglévő lépcsőszerkezet: Rekonstruált téglaszerkezetek, eredeti minták alapján legyártott elemekből újjáépítve, restaurálási dokumentáció szerinti megvalósítással.

Új lépcső: Acél tartószerkezettel, acél taposórács járófelülettel, egyedi kialakítással, nem látszó elemek alapmázolt, látszó fémszerkezetek homokfúvásos tisztítás után matt lakk bevonattal.

Küszöbgerendák és kőkeretek: A feltárt pozíciókban az ajtó és ablak kőszerkezeteit restauráltuk és kiegészítettük. (keleti front nyílásai, belsőtéri szerkezetek, a pincében és földszinten, az öntőmester lakrészének bejárata)

A lángkemence tartozékai: rostélyok, rácsok, kemencenyílások, technológiai kezelő nyílászárók, emeltyűk, működtető eszközök tűzkovács munkával készült egyedi szerkezetek, korabeli ábrázolások alapján legyártva.

Az öntőgödör technológiai kiszolgálása és az ágyúcső fúróberendezése az öntőgödör és a földszinti manipulációs előtér fölé emelt, korhűen rekonstruált fenyő ácsszerkezetre függesztett csigákkal, csigasorokkal és kötélzettel ellátott, működőképes modellként kelt életre.

A fejlesztés során kiemelt figyelmet kapott a látogatóbarát, élményszerű megoldások alkalmazása. A minél intenzívebb látogatói élmény biztosítása érdekében a sárospataki fejlesztés esetében a kemence körüljárhatósága egy nagyon fontos szempont, hiszen egy nézőpontból nem látható valamennyi fontos részlet. Úgyszintén a korabeli múltidézés élményszerűségét szolgálja, hogy a kiállítás az eredeti bejárat felől közelíthető meg, majd innen, a rekonstruált 17. századi járószinten haladhatnak tovább a látogatók, mintegy követve egy korabeli ágyúöntő mester napi útvonalát, melynek során magának az ágyúöntésnek a különböző mozzanatait is megismerheti a látogató. Az életnagyságú makettek, a szakvezetések és videoprogramok rengeteg információt közvetítenek az ágyúöntés fortélyairól és érdekességeiről.

Az egyedi program, eddig még kiaknázatlan helyi tematikát dolgoz fel, hiszen hazánkban ez az egyetlen ilyen épségben megőrzött ágyúöntő műhely, „főúri”környezetbe ágyazva, kiegészítve a vidéki élet varázsával. A fejlesztés egyediségét támasztja alá az a tény is, hogy a budai várban nemrégiben tártak fel egy, a 15.-16. sz. fordulóján működő királyi ágyúöntő műhelyt. A budai és sárospataki emlék azonban két külön fejezetet képvisel az ágyúöntés magyarországi történetében. A budai ágyúöntő ház épségben megmaradt részei elenyészőek a sárospatakihoz képest. Budán igazolhatóan 4 ágyút öntöttek, míg a működését másfél évszázaddal később megkezdő sárospataki műhelyben készített ágyúk száma százas nagyságrendű lehetett.

A kiállítások 2014. június végén nyitnak.

Az ágyúöntőműhely mellett a Magyar Nemzeti Múzeum Sárazsadányon is új néprajzi kiállítóhelyet ad át idén júniusban. A két fejlesztés együtt képezi az Európai Unió által támogatott projekt tárgyát. A két helyszínt a kapott 500 milliós Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatáson túlmenően nem csak a Magyar Nemzeti Múzeum közös üzemeltetése, hanem a Bodrog folyó is összeköti, így a turisták hajón is eljuthatnak egyik helyről a másikra.

Sárazsadányon két parasztház és a régi zsidóbolt felújításával kerül bemutatásra a korabeli falusi életmód.

Kiállítóterek, fogadóterek, rendezvény- és programterek, pihenő és játszóterek várják majd az idelátogatókat.

A „VIZEK HÁZA” a Halászok portája tematikus egység keretében halászati eszközök, archív fotók és rekonstrukciók segítségével a településre és térségre jellemző tevékenységet és létformát mutatja be. A „TŰZ HÁZA”, A Fazekasok háza, a Keménycserép háza tematikus egységek keretében Sárospatak és térségének egyik legrégebbi kézműves iparágának állít emléket, a fazekasságnak. Az Ízek, gyógyszerek háza tematikus egység az üveghuták emlékén keresztül a hagyományos orvoslás és gasztronómia érdekességeivel ismerteti meg a látogatót. Az MNM Rákóczi Múzeuma üveggyűjteménye, különböző lekvárok, befőttek, gyógynövények, termés és növényábrázolások képezik a kiállítások anyagát. A látogató részt vehet lekvárkóstoláson, befőtt ízlelésen, gyógynövények és fűszerek felismerésén.

A Mesék birodalma Dégh Linda ’40-es években gyűjtött gazdag meseanyagát dolgozza fel, a kiállítás anyagát a MNM gazdag gyerekjáték gyűjteménye, a Dégh Linda sárazsadányi gyűjtésének színes figurái képezik, a látogatók népi játékok készítésében, mesehallgatáson (élő vagy digitális hanganyag alapján) vehetnek részt.

A „FÖLD HÁZA”, a Földművelés, Gyümölcstermesztés, Méhesek tematikus egysége.

Az Emlékek háza az egykori jellegzetes társadalmi csoportokat, falusi személyiségeket, foglalkozásokat eleveníti fel fotók és kapcsolódó tárgyi gyűjtemények révén: a nagygazda, a tanító, a pap, a boltos. A különböző foglalkozások révén sor kerül a helyi színjátszó kör megelevenítésére, a különböző foglalkozásokhoz tartózó tárgyak játékos összekapcsolására, a szatócsbolt kínálatának összeállítására, a régi űrmértékekkel való ismerkedésre. A volt zsidóbolt szatócsbolttá lesz átalakítva, egy BEMUTATÓBOLT keretében a II. világháború előtti jellegzetes Tokaj-hegyaljai falusi vegyesbolt, szatócsbolt rekonstruálására kerül sor.