Boros Géza: EMLÉK / MŰ

Jó ez a nyelv, benne élni, mindig lehet tágítani-szűkíteni: műemlék - Emlék·mű - EMLÉK / MŰ. Próbálhatunk vele pontosan visszaadni, lefösteni embereket, viselt dolgaikat, munkáikat, félreértéseiket, baromságaikat. Érdemes megpróbálni ezt a könyvet, bárki találhat benne kedvére való írást. (Néhány kép is van benne, finom hangsúlyok az írottakhoz.)

Jó kötet, jól szerkesztett gyűjteménye írásoknak, abból pedig a legkomolyabb fajta. A címhez igazodva már képében is mű, keménytáblás, nem sajnálták belőle az anyagot, lapjai talán kicsit túl vastagok - de ennél több bírálatot nem tudnék rá mondani eddigi olvasása-kóstolása után. Boros Géza művészettörténész, egyszemélyben művészeti közalkalmazott-hivatalnok, még 2001-ben rukkolt elő a könyvvel. De ez nem olyan dolog, amit ne lehetne máskor, később szemrevételezni és ajánlani olvasásra. Ízelítőként pár mazsolaszem:

• SZOBROK VAKOKNAK - beszámoló a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállításról (aktualitása számomra: a Nemzeti Színházban fölmerült, hogy vakoknak, gyengénlátóknak adják ki azokat a helyeket, melyekről nem látható jól a színpad...).
• a TÉLAPÓ NEJLONSZATYRA - ebből idéznék: "Az emblémák, szlogenek és mozaikszavak utcai monotóniájába olykor becsúszik néhány egyedi üzenet: nemrég láttam egy kézzel rajzolt, Fidesz feliratú reklámszatyrot.”
• POR-TRÉ
• VELENCE-REMIX - újabb idézet: "KI VOLT Bevilaqua Béla? Múzeumőr, kultúrtörténész. Főbb munkái: A magyar serfőzés története I-II. (1937), Pestbudai kávéházak I-II. (1935). Bodortól hallottam róla először. A Canal Grandén a Piazzale Romától a Rialto felé hajózva az egyik palota bejárata fölött olvasható a családneve.”
• UTÓSZÓ (BEKE LÁSZLÓ) - amit nem szabad kihagyni, és ezt követi még a nagyon pontosan összerakott névmutató. Mely utóbbi persze lehetőséget ad a játékra, ki hányszor, miért, kivel, ki nem stb.

Külön hangsúlyt érdemel, hogy közreműködött Németh Ludwig Gábor ("könyvterv és kivitelezés”) az Enciklopédia – kicsi, de erős – kiadó közreműködésével.