Borvendég Béla: Intők és beintők...

Úgylehet, 2004-re tagjai leszünk az EU-nak. Arról azonban, hogy a bebocsátás hoz-e és ha igen, milyen változást a építész szakma sőt általában az építészet, az urbanisztika számára, szinte semmit nem hallani.

Úgylehet, 2004-re tagjai leszünk az EU-nak. A nagyján túljutottunk, a csatlakozási tárgyalások a cél-egyenesbe fordultak. Arról azonban, hogy a bebocsátás hoz-e és ha igen, milyen változást a építész szakma sőt általában az építészet, az urbanisztika számára, szinte semmit nem hallani. Szfinkszet játszik a gondvész dúlta tárca (GVDT) Néma Leventét alakít a Kamara. Hogy ki, mit, mikor és mennyit tett azért, hogy az elkerülhetetlen ütközés energiáját valamiként el lehessen nyeletni? És utána. Mi lesz, ha már boldog bennlévők leszünk? Avagy ne feszegessük? Úgyis közel az igazság napja. Aki bújt bújt, aki nem nem. A balhét pedig - mint eddig is mindig - majd elviszik valakik.

Az internetrôl persze bárki letöltheti: az EU Miniszterek Tanácsa 85/384 számú irányelve foglalkozik az - többek közt - az építészek szakmagyakorlási feltételeivel is. Külön kiemelve azt a kérdést, hogy mi az egyes országok gyakorlata az ”építészet mint szakma” megjelölésének jogi védelme és feltételei tekintetében. A deklarált cél ugyanis az, hogy a ”diplomák, bizonyítványok” és más, ”...az építészeti tevékenységgel kapcsolatos kvalifikációk kölcsönösen elismerhetők legyenek”. S a dokumentum az akkori tagországok szerint sorra is veszi az ottani kritériumokat. Az irányelv azzal zárul, hogy minden tagország el kell fogadja és ki kell nyivánítsa: ”minden építész kvalifikációval rendelkező személy ugyanolyan jogokkal felruházva és ugyanolyan kötelmek alatt nyújthat szolgáltatásokat a vendéglátó országban, mint saját országában.” Bár az irányelv immár pontosan 16 éves, néhány kisebb módosítástól eltekintve ma is érvényben van. Ezért akár meglepőnek is tarhatnánk, hogy talán máig sem fordították le magyarra. Ha mégis, nyilvánosságot nem kapott. Mentségül szolgáljon, hogy éppen elég gondja a lehet a gondvészek dúlta minisztériumnak (GVDT) kerge marha kórral, száj- és körömfájással, vízi disznóval, hogy a Fradit már ne is említsük. Az ominózus iromány pedig csupán az építészekről, szakmagyakorlásról szól, 15 oldal terjedelmű és külföldiül van.

A napfényes Itália vélhetően abban bízott, hogy Brüsszel malmai lassan őrölnek. Egy, a közelmúltban lefolytatott uniós bizottsági vizsgálat azonban leleplezte, hogy gyakorlatilag ma is érvényes a tiltás. Külföldi építészek nem dolgozhatnak a latin országban. No nem poco pesante kimondva. Persze, hogy megtehetik. Csak éppen a szükséges engedélyek megszerzésének útja áttekinthetetlen, keserves és sine fine. Lévén például, hogy minden okmányt eredeti vagy hitelesített példényban és olasz nyelvre - ugyancsak pöcsétesen - lefordítva kell benyújtson a kérelmező. Ám ez is még csak a preludio. A drámai cselekmény kezdete. A kapott intő ezért kimondja: az ország az EU által megkövetelt minősítések teljes listáját el kell fogadja. Ámde eddig a bizottság minden olyan erőfeszítése, hogy a taljánokat rábírja törvényeik korszerűsítésére, süket fülekre talált. Türelmét vesztve Brüsszel most az Európai Törvényszék hatáskörébe utalta az ügyet. Ez ugyanis jogosult elrendelni a törvénymódosítást. Sőt mindaddig, amíg ez meg nem történik, tekintélyes bírságot is kiszabhat. Napi alapon. (...Mamma mia!)

A ködös Albion is bajban van. Igaz más okok miatt. Először Marc Goldscmied, az RIBA elnöke verte félre a harangot. Az előzmény az, hogy a kormány 1996-ban urbanisztika szakbizottságot hozott létre: vizsgálná meg miként és milyen támogatással lehetne életet lehelni egyes lepusztult, alulhasznosított városrészekbe. A kezdeményezés és a vizsgálat eredményére alapozott támogatási rendszer ettől kezdve a kabinet sikersztorijának bizonyult. És épp a napokban volt az évfordulója, hogy az urbanisztikai ”különítmény” jelentését az asztalra tette. 1998 óta a kormány több mint 380 millió fontsterlinggel támogatta a városrehabiltációs akciókat. Ezért volt most derült égből lesujtó villámcsapás az a brüsszeli határozat, miszerint ennek vége! Mondván: az ilyen projektekben résztvevő befektetők kormányzati támogatása az állami hozzájárulásokra kimondott szigorú tilalom szemérmetlen megsértése.

Mr.Goldschmied tehát okkal szirénáztat red alart-et. Sürgeti a Blair kormányt: ugyan irányítná valamiként más vágányra az EU hülye rendelkezését. ”Minden valamirevaló európai fittyet hány az ilyen EU irányelvekre. A városok a szűk esztendők után végre sikerrel jutottak némi olyan pénzhez, melyből a magánbefektetőket célirányosan tudják ösztönözni. Valamilyen ügyes megoldást kell tehát találni annak érdekében, hogy a szakbizottság ajánlásait mégis csak meg lehessen valósítani.”

A sürgetésre tüstént ráduplázott Chris Brown, a Hivatásos Költségbecslők és Ellenőrök Intézetének elnöke. Szerinte - ”a városi tömbfoghíj beépítések támogatásának elapadása, illetve e forrás máshonnan történő biztosításának elmaradása, - amihez esetleg más hasonló megszorítások is társulhatnak - katasztrófálisan fogják érinteni éppen a legnehezebb helyzetben lévő közösségeket.” - figyelmeztetett.

Várható, hogy az Alsóház a közeljövőben ad hoc bizottságot hoz létre a kérdés tüzetes kivizsgálására. A RIBA pedig már teljes gőzzel dolgozik a maga támogató beterjesztésén. Úgy tudni szilárdan kitart ama korábbi álláspontja mellett: az állami támogatás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kormány a saját bizonyítottan helyes célkitűzéseit meg tudja valósítani.

”Kész röhej, - mondta a napokban Jonathan Lebry, a RIBA parlamenti összekötője - hogy az EU szerint a foghíj tömbök beépítésének támogatása tisztességtelen. A mi véleményünk az, hogy messze nem csak arról van szó, hogy a kormányzat a brit cégek számára verseny-előnyt ad. Ennél fontosabb az, hogy a városközpontokban élők számára alkalmas és kellemes tartózkodási helyeket tervezhessünk.” A RIBA attól tart, hogy a megszorítás az építkezéseket a városokból vidékre szoríthatja ki. Ebből pedig súlyos környezeti bajok származhatnak. S valóban! Felkapta a fejét a Parlament Közlekedési Bizottsága és más tekintélyes testületek is.

Hogy a kormány végül mit fog tenni, még nem tudható. Hogy Brüsszel válasza mi, lesz még kevésbé. Az azonban a már érzékelhető, hogy tüzét a városrehabilitációs tervekről kiterjeszti egyéb területkre is. Intőt kapott a brit kormány bizonyos uniós pénzeknek a mellétett céduláktól állítólag eltérő elköltése miatt is.

Persze Anglia azért mégiscsak big boy-nak számít az Európa famíliában. És Olaszországot sem kezelhető afféle vásott bambinó-ként. Meglehet, hogy ezért a szigorú intők a társadalmi felzúdulás láttán fejcsóváló ejnye-bejnyévé szelidülnek. Hiszen éppen az idei Építészeti napok alkalmából a RIBA által elismert 47 kitüntetett közt első ízben már külön kategóriát képviselnek azok az angol építészek, akik külföldön praktizálnak.

Hogy mit várhat a magyar építész a csatlakozástól, ha tudni nem is, de sejteni azért már lehet. Külföldön eddig sem gyakran rúgtak a labdába. Várhatóan ezután sem fognak. Önállóan semmiképpen sem. Munka nélkül azért túl sokan talán mégsem maradnak. Hiszen a külföldiek az EU által is elismert diplomával, kvalifikációval és egyéb miegymással kistafírozva hazánkban korlátozás nélkül nyithatnak majd irodát. Ahol nyilván - az amúgy tudottan tehetséges magyar építészek - is kaphatnak majd feladatot. Az angol építészek jövedelme tavaly átlag 32 ezer fonsterling körül mozgott, a vezető tervezők esetében pedig elérte a 40 ezret is. Ami azt jelenti, hogy elébe vágtak az inflációnak. Amennyiben továbbra is otthon praktizál, és ehhez magyar munkatársat választ, rosszul semmiképen nem járhat. A haszon java a zsebébe vándorol. Az persze nem biztos, hogy lévén még a magyar ”építész” cím használata itthon sem törvényileg védett, ilyen minőségben aláírhatja-e műveit?

Azt azonban mégis csak jó lenne ha valaki megmondaná, kértünk-e és kaptunk-e valamilyen átmeneti haladékot az építész kvalikációs eljárás EU szabályai alól, miként szándékozunk megoldani például a kötelező szakmai gyakorlattal összefüggő minősítést, ki határozza meg a kötelező szakmai vizsga tartalmát és rendjét? És egyáltalán miként váltja ki majd a regisztráció a tervezési jogosultság már új korában is elkajszított intményét? Azt talán már kérdezni sem illik, hogy miként leszünk képesek végrehajtani azokat az olyannyira időszerű városrehabilitációs programokat, melyekhez még ha hozzá nem is igen fogtunk, azért végre csak-csak felgyűrtük az ingünk ujját? Vagy ezeket teljesen a befektetők kényére kívánjuk hagyni?

És főként! Hol van, hol edz az a reménybeli válogatott, amely egységben és felkészülten lesz képes pályára lépni, ha netán a brüsszeli ellenfelünk kárunkra kíván meccset nyerni? Mert hát kell egy ilyen csapat! Hiába talán Blair az egyik legjobb goalkeeper Európában, a tisztességes eredményhez azért neki is szüksége van arra a Royal Institute of British Architects-re (RIBA). Amit tekintélyes partnerének tekinhet, és szüksége van az összes említett és nem említett szervezetre és testületre, hogy kormánya álláspontját alátámasszák és hitelesítsék.

Ezt a válogatottunkat bizony már nagyon is szervezgetni kellene. A szerencsétlen GVDT-t végre meg kellene szabadítani ettől a púptól. Hisz´ van és lesz is épp elég gondja az elgörbült agrárium kiegyenesítésével. Még az sem látszik, miként sikerül végre a fejéról a talpára állítsa például regionális fejlesztési intézményrendszerét? Sőt! Egyáltalán megértetni és elfogadtatni a regionális gondolkodás lényegét. Kimenteni a dillettáns zseb-politikusok és a saját zsebre dolgozó profi szerencselovagok karmaiból? Miként tudja indulatmentesen kibékíteni a fővárost és saját kerületeit, testvériségre bírni Budapestet és saját agglomerációját és végül - de nem utolsósorban - a fővárosi régiót és a vidéket?, a régiókat?

A jelenlegi helyzetet és a rendelkezésre álló időt tekintve a majd-csak-lesz-valahogy megbocsáthatatlan patópálizmus, a hallgatás pedig olyan halálos vétek, ami tetézi a bajt. Hogy eddig késlekedtünk, elég nagy baj. Ha végleg lekésnénk, végzetes lenne. De még semmi veszve nincsen! És a felelős politikusok még sokat tehetnének. 2004. még odébb van, a választások pedig jövőre lesznek!