Bosnyák Téri Vásárcsarnok – Mocselini Balázs diplomamunkája
Mocselini Balázs Árkay-díjas diplomamunkájában a Bosnyák téri vásárcsarnok újjáélesztésére tesz javaslatot. A közösségi tér, könyvtár, éttermek és piac kombinációját magába foglaló épületegyüttes kialakítását a meglévő csarnok megőrzése mellett, kortárs elemekkel gazdagítva tervezte meg. A terv célja, hogy a piac közösségépítő szerepét erősítse, új funkciókat adjon a helyszínnek, és a Zugló szívében épülő városnegyeddel harmonizálva váljon a helyi közösség központi terévé.
A Bosnyák tér és környezete hatalmas átalakuláson megy épp keresztül, de ezekből a fejlesztésekből a lakosság és a piac nem profitál. A szomszédos ingatlanfejlesztések miatt az utcaképben kialakult kontraszt veszélyezteti a piac sorsát és a vásárcsarnok épületét is, amelyet több tervben már elbontani javasoltak. Diplomamunkámban a Kéri Gyula (BUVÁTI) által tervezett, 1961-ben átadott épület értékeire alapozok, és célom a közösségi funkciók hiányát pótolva, a piacépületet technológiai fejlesztésekkel kortárs szintre emelni.
A továbbiakban Dobos Bence opponenciája olvasható:
MESTERMUNKA
Több mint 100 éve cserélnek áruk gazdát a Bosnyák téren, Zugló központi helyén, a vasút szomszédságában: őstermelők, kistermelők, TSZ-ek, Nagybani Piac, biopiac, helyi vásárok; korszakokon átívelő hagyomány a területen a vevők és árusok kavalkádja, a piacozás és alkudozás. Azonban a környék átalakulóban van. A szomszédos focipálya eltűnt és a kisvárosias karakter múlóban. Az egykor külterületi szabadonálló piacépület hirtelen az irodaházak árnyékában találja magát.
A városépítészeti helyzet változik és ezt valahogy kezelni kell. Szerencsére erre is van megoldása a fejlesztőknek: a piac teljes elbontása, új komplexum és főtér létrehozása. Az új városközpontban egyesülhet piac, szakrendelő, városháza és szolgáltatóház. A szomszédos kormányzati negyedhez méltó új beruházás. Ezzel szemben Balázs másféle habitussal közelít a kialakult helyzethez. Javaslata a különféle értékek számbavételén, megőrzésén és kiegészítésén alapszik, tekintettel van az épület és közvetlen környezetének történetére és lehetőségeire. Ilyen érték a vásárcsarnok épülete, az időszaki önkormányzati termelői vásár, a szomszédos templom és hittudományi egyetem, valamint a Remíz.
Az 1961-ben befejezett piacépület többször bővítésre, átalakításra szorult, mivel sem funkcionálisan, sem méretében nem felelt meg a változó igényeknek. Ennek ellenére mégis az eredeti – önmagában egyébként koherens – állapotot tekinti a terv kiindulási helyzetnek. Innen indul útnak az alternatív tervezési folyamat, amely bontások és hozzáépítések útján jut el a mestermunkához. Figyelembe veszi a területre újonnan érkező irodai dolgozókat, akik várhatóan időszakosan, nagy létszámban és lökésszerűen fogják használni a piacot; valamint a zuglói helyi lakosokat, akik folyamatosan látogatják a helyet.
A piacok és vásárcsarnokok számára lehetséges út, hogy a városokban központi szerepet töltsenek be nem csak gasztronómiai és vásárlási, hanem kulturális, oktatási és szabadidős tevékenység szempontjából is. Ennek következtében aktív időtöltésre és pihenésre is lehetőséget adó terek jönnek létre. Az áruk cseréje mellett, a kultúra és szellemi javak cseréje is történik. Előremutató ebben a műfajban a Pozsonyi Vásárcsarnok példája. Ezt főként a piacok fél-köztér (semi-public space) jellege teszi lehetővé: privát és publikus, kültér és beltér között egyensúlyoznak. A mestermunka felismeri az ebben rejlő potencialitást és kiegészíti a meglévő struktúrát funkcionális értelemben, így kerül bele a könyvtár és közösségi tér, rendezvénytér és belső udvar a programba; valamint fizikai értelemben is kiegészíti, és létrehoz egy galériaszintet, valamint a legmeghatározóbb elemet, a mindent lefedő tetőt. Létrejön az alvárosközponti karakter és rendeltetés, viszont a lokális értékeket és igényeket szem előtt tartva.
Érdemes a tetőnél még egy pillanatig elidőzni. Számomra izgalmas formai és szerkezeti párhuzamok vannak a századfordulós vásárcsarnokok (Hunyadi tér, Hold utca, Fővám tér, Rákóczi tér és Klauzál tér) és a mestermunkában javasolt acélszerkezetek között. Hasonló módon körülöleli és kijelöli a piac határait, a szabadtéri és időszakos piac jelleget felváltja a fedett csarnok-szerűség, ami épület léptéket kölcsönöz a piacnak. Ebből a szempontból tekinthető a terv egy klasszikus vásárcsarnok parafrázisnak is. Mégis van valami monumentális a közel 1 hektáros shed-tetőben, ami utópisztikus érzéseket kelt bennem, amely főleg a belső udvari látványon érhető tetten. A hasonló szituációban lévő barcelonai bolhapiac lefedése pozitív példa lehet, ahol a mindent lefedő tetőszerkezet könnyed megjelenésű, amire megtört, játékosan tükröződő felülete csak ráerősít.
Összességében a meglévő és új viszonya jól olvasható, a bővítések karakterét meghatározó fémszerkezetek és burkolatok nyomán. A földszinti megnyitások szabad áthaladást biztosítanak és megnyitják a piacot és a közösségi funkciókat a város felé. Az épület közlekedőrendszere, gazdasági feltöltése, és árumozgatása logikus, látogatói és üzemeltetési szempontból is megfelelő. Funkcionálisan átgondolt és az egyes egységek térben és időben egymásra épülnek és erősítik egymás működését.
DIPLOMATÁRGY
A diplomatárgy szorosan összefügg a mestermunkával. A mobil árusítópult egy finom upgrade, amely kiaknázza a felújításban rejlő lehetőséget és ezáltal egy funkcionális többlet is belekerül. A javaslat arányos beavatkozást tesz lehetővé, és ezáltal költséghatékony módon újrahasználható a meglévő faszerkezet. Az új – részben fa, részben fém – szerkezeti elem esztétikája és egyszerű használhatósága illeszkedik a vásárok és árusítóhelyek megjelenéséhez és igényeihez.
Mocselini Balázs mestermunkáját elfogadásra javaslom.
Dobos Bence László
építész, megbízott óraadó
MOME Építőművész DLA doktorjelölt 2024
Szerk.: Borenich Levente
