B+R Kerékpártároló, Pécs Autóbusz-állomás

Pécs távolsági autóbusz-állomásán évek óta húzódó probléma volt a kerékpárok kulturált és biztonságos tárolási lehetőségének hiánya. Ennek megoldására tervezett kortárs építészeti minőségű, tartós matériából készülő kerékpártárolót Greg András és Veres Gábor. 

A kerékpárosok a kerítéshez voltak kénytelenek rögzíteni a kerékpárjukat, vagy egy adott fához, útban lévő korláthoz. Az autóbusz-állomás naponta 25000 utas forgalmát látja el, amelynek elég nagy százaléka kerékpárral érkezik az állomás területére.

A legnagyobb gyalogos és kerékpáros forgalmi terhelést az állomás jelenleg is a Nagy Lajos király út felőli északi kapuján át kapja, ahol a kerékpárosok kénytelenek voltak elég kaotikus állapotok között hagyni kerékpárjaikat, amelyet még tarkított az a tény is, hogy a dohányzásra kijelölt hely is e területen volt található. A Pannon Volán Zrt. illetve, ma már Dél-dunántúli Közlekedési Központ (DDKK) Zrt. azonban még időben reagált a problémára és 2014. szeptember elején bízott meg bennünket. Igényük egy olyan fedett kerékpártárolási építmény volt, mely kerüli a ma Magyarországon uralkodó biciklitárolók igényesnek aligha nevezhető megoldásait, tartósságát tekintve hosszú távú és megjelenése a kortárs építészeti szemlélethez igazodik. 

A tervezési célunk az volt, hogy az akkor a helyszínen uralkodó méltatlan kerékpár-tárolási lehetőségeket (kerítéshez zárás, stb.) és dohányzásra kijelölt helyet építészetileg igényes módon kezeljük. Célkitűzésként egy kortárs építészeti minőségű, tartós matériából készülő kültéri építményt álmodtunk meg, mely könnyedségével és nyitottságával a meglévő környezet része tud lenni. A tervezési területen található természeti környezet nagymértékben befolyásolta a tervezési folyamatot, hiszen nem állt szándékunkban megritkítani a belvárosi szövetben található értékes faállományt. Az első pauszra vetett skiccek, formai próbálkozások kezdetétől a tartósság és megjelenés részéről szinte alapvető anyaghasználatnak tekintettük a betont.

A beton az adott funkció igénybevételeit tekintve megfelelő volt, mind a felmerülő rongálási, tisztítási, használati igények részéről is. A kezdeti formálástól egészen a végső keresztmetszetig a második világháború utáni és a szocreál előtti modern építészet alakulása és az akkor megvalósult autóbusz-állomások és vasút-állomások építészete volt ránk nagy inspirációs hatással. A látszó beton, a konzolosan kinyúló tartók, az íves pillangóforma mind anyagi és alaki sajátosságai voltak az állomásoknak, mint például Dianóczki János egri és miskolci autóbusz-állomása, vagy Kelemen László debreceni autóbusz-állomása.





A forma egy könnyed modernizmust idéző enyhe hajlású pillangóforma lett a kerékpártároló esetén, melynek anyaga végül látszóbeton lett. A tartófalba tervezett áttört kerékpározó figura pedig egy grafikai esztétikai játék kívánt lenni, mely egyben oldani tudja a betontömeg adta nehézséget, egyúttal erősen determinálja és megmutatja az adott építmény funkcióját és vizuális kapcsolatot biztosít a két oldal között.

A rendeltetésnek megfelelően a csapadékvíz elvezetés érdekében a tető gerince hátra felé, az az keleti irányban lejt, mely egy vízelvezető szivárgó rétegbe, kavics sávba torkollik. A kerékpártárolás és a dohányzás funkcióját egymástól leválasztottuk, szeparáltuk a bejárat két oldalára. A forgalmas autóbuszok által használt útrésztől egy erős és sűrű ritmikájú fémkerítéssel választottuk le a területet. A pillangó szárny két szélén pedig beépített világítást terveztünk, mely az éjszakai megvilágítás és a biztonságos tárolás érdekében született meg, így akár az értékesebb kerékpárjaikat is ott merik hagyni a kerékpárosok most már a buszállomás területén. Szerencsére egy nagyon alapos kivitelező cég nyerte el a megvalósítás lehetőségét, aki minden esetben kikérte a véleményünket. A látszóbeton felület is elérte az általunk támasztott követelményeket.





Építésztervezői részről fontos magatartás volt számunkra a vizuális kultúra fejlesztése Pécsett és egyúttal Magyarországon, hiszen nem csak épületeinknek, de mindennapi tárgykultúránknak, műtárgy kultúránknak, közlekedési műtárgyainknak és ezek burkolati környezetének is rendelkezni kell egy vizuális-esztétikai minőséggel, legyen az akár egy hulladéktároló, térbútor vagy épp egy kerékpártároló. A tőlünk nyugatra lévő és a skandináv országok ebből a szempontból előrébb tartanak nálunk, hisz ott már gyermekkorban elkezdődik a vizuáliskultúra nevelése, így alapvetőnek számít, hogy bármely a városszövetben megjelenő műtárgy magas minőségű esztétikai tartalommal bírjon.

Greg András