Bródy Sándor: Egy építész ötletei

”Egy ezer évig épülő dóm, egy tízezer kőműves kezéből kiemelkedett gúla ellene mond annak, hogy viccből és viccnek vagyunk itt, csak jövevények.” Száz éve írták... Bródy Sándor Márkus Géza építészről, részlet a Művészet folyóirat 1906. évi ötödik számából

EGY ÉPÍTÉSZ ÖTLETEI

Minden játék, amit az ember e nagy játszótéren, a földön cselekszik. A legkisebb, amit a művész végez és a legkomolyabbnak az látszik, amit az építőmester követ el. A háborúcsinálás és a ”szerelemmívelés”, percre-pillanatra szintén jelentőségteljes társadalmi játéknak tetszenek, de a játék komolyságát — a magam részéről — soha annyira nem éreztem, mint valami nagy építőmester nagy munkája előtt. Michelangelo egy-egy tragikusan vakmerő lépcsőháza megborzongatta a hátamat és arra gondoltam, hogy mi, kínlódva is tréfálkozó, megvénhedve is kiskorú emberiség, mégis hajlandók vagyunk valamely szoliditásra és néha még magunknak is imponálunk. Egy ezer évig épülő dóm, egy tízezer kőműves kezéből kiemelkedett gúla ellene mond annak, hogy viccből és viccnek vagyunk itt, csak jövevények. Lehet, hogy ezért a pointírozó képességéért szerelmesek a császárok és a császári hajlandóságú nagy emberek az építő művészetbe. És az állati ösztönből halhatatlanságra törekvő író — nemcsak fakuló, de rothadó papírra, kinek játékait nyomtatjuk — szintén ezért kapaszkodik bele a nagy gránitkockákba.

Mily kár, hogy ezt a fontos dolgot, az építés filozófiáját az építő mesterek általában nem veszik komolyan és a gránittörmelékkel úgy játszanak, mint gipszrakással és a gipszkockákat oly nehézkesen dobálják, mintha gránit volna. Az ügyesség az őszinteség híjján itt kellemetlenné válik és végignézve — egy pesti új palotasoron — elveszti az ember maga iránt azt a kevés kis illúzióját és nem gondol többé oly kétségbeesetten egy részleges földrengés lehetőségére. Ha jön — istenem — hát jöjjön. Mit tehetünk ellene?

Nem akarom a pesti építőművészeket kisebbíteni, a Márkus Géza intim terveit kell néhány magyarázó szóval kisérnem. És ő is pesti. De mily különösen az. Most tavasszal voltam az atelierejében, melyet Kallós szobrásszal együtt tart. (Csuda, hogy nem társult egy festővel, egy íróval és egy muzsikussal is. Valamennyinek tudna ötletet adni és mind munkát adhatna neki.) A műterem nem egy céhbeli építészé, nem mások dolgoznak helyette. Nincs itt iroda, melynek főnöke csak vasárnap dolgozik, hétköznap a minisztériumokban tárgyal. Azok a fontoskodó nagy mértani rajzok is hiányzanak. (Vigyázok magamra, hogy a budapesti építő guildet meg ne sértsem és nehogy azok mint tudatlant lenézzenek. Tudom, hogy a szigorúan unalmas tervekre szükség van.)...

Bródy Sándor
In: Művészet; szerkesztette Lyka Károly
Ötödik évfolyam, 1906 | Ötödik szám | p. 303-310.

A teljes szöveg itt olvasható.