Budapest Építészeti Nívódíja 2024 – Eredmények

A 2024. évi pályázatra beérkezett 18 pályamű közül a Bírálóbizottság kilenc helyszínt tekintett meg. Végül egy Nívódíj, és öt Dicséret átadása mellett döntött. Az ünnepélyes díjátadó 2024. december 5-én volt a FUGA Budapesti Építészeti Központban, ahol a pályázatra beérkezett minden pályaműből készült kiállítás is megtekinthető.

Budapest egyedülálló természeti, táji helyzetével harmóniában lévő épített örökség fenntartása és értékalapú fejlesztése érdekében Budapest Főváros Önkormányzata és a Budapesti Építész Kamara 2024 júliusában nyilvános pályázatot hirdetett a Budapest Építészeti Nívódíja 2024 elnyerésére.

A minden évben meghirdetésre kerülő pályázat feladata és célja, hogy a Budapest Építészeti Nívódíja átadásával elismerje és a nyilvánossággal megismertesse a városképet formáló, legkiemelkedőbb építészeti alkotásokat.

A Bírálóbizottság tagjai: Kerpel-Fronius Gábor a Bizottság elnöke (Főpolgármesteri Hivatal), Eltér István a Budapesti Építész Kamara előző elnöke, Erő Zoltán, Budapest főépítésze, Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze, Herczeg László a Budapesti Építész Kamara elnöke, Frikker Zsolt építész, Perényi Flóra építész, Soltész Noémi építész.

A 2024. évi pályázatra beérkezett 18 pályamű közül a Bírálóbizottság kilenc helyszínt tekintett meg. Végül egy Nívódíj, és öt Dicséret átadása mellett döntött.

Az ünnepélyes díjátadó 2024. december 5-én volt a FUGA Budapesti Építészeti Központban, ahol a pályázatra beérkezett minden pályaműből készült kiállítás is megtekinthető.
A Budapest Építészeti Nívódíja 2024 elismerésben részesített épület tervezői emlékplakettet, a Dicsérettel minősített tervezők díszoklevelet és mindannyian pénzjutalmat vehettek át.

A Budapest Építészeti Nívódíja Bírálóbizottsága idén is azokat a kiemelkedő ötleteket, elképzeléseket díjazta, amelyek méltók a város múltjához, meghatározzák a jelenét és követendő válaszokat adnak a jövő kihívásaira.

NÍVÓDÍJ:
Budapesti Gazdasági Egyetem Könyvtár és Hallgatói Központ
Felelős tervezők: Gereben Péter, Marián Balázs (Gereben Marián Építészek)

A 2018-as nyílt építészeti tervpályázat kiírása anno így fogalmazott: „A Központnak alkalmasnak kell lennie az oktatási, tanulási, kutatási és kulturális tevékenységek mellett a kikapcsolódásra és feltöltődésre is." A Megbízó tehát felismerte: a könyvtár mint intézmény az elmúlt évtizedben funkcionális átalakuláson ment keresztül, és a társadalomban betöltött szerepe is átlényegült. Mindezt a Gereben Marián Építészek mindenki számára olvashatóan fordították le az építészet nyelvére.
Az épület már városépítészeti alapállításával jelentősen újraértelmezi a meglévő egyetemi komplexumot és annak köztéri kapcsolatait: beépítési pozíciójával és az egykori utcai kerítés elbontásával cour d´honneur-szerű érkező, élettel teli közösségi tér jött létre.
A kollégiumi épület fedett-nyitott árkádsorral egészült ki, és hosszanti előcsarnokával szervesen kapcsolódik a könyvtárhoz. A komplexum belső közlekedőrendszere megújult.
A könyvtár szellős, átlátásokkal gazdagított belső tere tiszta szerkesztéssel és izgalmas kapcsolatokkal teremt korszerű közösségi tereket, „tanulótájat". A belsőépítészeti elemek, az egyedi téralakító könyvespolcrendszer, a lépcsős olvasók mind az egyetemi közösséget szolgálják.
A visszafogott homlokzati szerkesztés és az anyagválasztás figyelmesen reflektálnak a meglévő épületekre. A finombeton pillérek vertikalitása hangsúlyt kölcsönöz az épületnek, ami így méltón válik a könyvtár funkción túl a BGE új közösségi központjává és egyben Zugló izgalmas pontjává.

DICSÉRET:
Liget Center Auditórium
Felelős tervezők: Király Zoltán, Bozsik Zoltán (TIBA Építész Stúdió Kft.)

Az egykori MÉMOSZ-székház tervezői (Gádoros Lajos, Perényi Imre, Preisich Gábor, Szrogh György, 1948–49) érett nemzetközi modern építészeti nyelvezettel formálták a szakszervezet központját. Az épület, bár politikai alapon pellengérre állították, a rendszerváltozásig megőrizte intaktságát. Dózsa György úti frontja Erick van Egeraat és Komjáthy Attila 1999–2001 közötti tervezésének köszönhetően alakult irodaházzá. A WING fejlesztésében és a TIBA Stúdió tervezésében készült legújabb átalakítás a beköltöző egyetlen nagy bérlő igényei mentén merészen nyúlt ehhez az örökséghez. Az RTL hírstúdiója számára markánsan, de nem teljesen visszafordíthatatlanul építették át az eredetileg műgonddal megkomponált kongresszusi termet, alapvetően tisztelettel bánva az elődök anyaghasználatával, térképzésével, formáival, olykor egészen a restaurátori részletességig. A megtalált és az oldalbejárathoz kihelyezett vörösmárvány avatási tábla, a rekonstruált Tar István homlokzati dombormű, a banánlépcső megindító szépségű eredeti anyagai, a korábbi kubai nád álmennyezet íveinek megidézése mind azt mutatják, hogy az építészek balanszírozni próbáltak az örökségvédelmi szempontok és a tévészékház igényei között. Bár a ház folyamatosan nagy építészeti viták kereszttüzében áll, dicséretesek megmentett értékei, felújításainak egymásra rétegződő óvatossága és a puszta tény, hogy teljes terjedelmében új életre kelt, és továbbra is megidézi egy nagy stíluskorszak alkotóinak építészeti törekvéseit.

Inside-in
Felelős tervező: Alexa Zsolt DLA, Rabb Donát, Schreck Ákos DLA (MINUSPLUS)

A remeterákok vagy Bernát-rákok életük során keresnek maguknak egy csigaházat, amelybe beköltöznek, majd életük során, ahogy növekednek, egyre nagyobbra cserélik azt. Ilyen furcsa gondolattársítások jutnak először az egyszeri építész eszébe, látva a fehérre meszelt, korábban támpillérekkel megtámasztott, talált csarnokot, amelybe új funkció költözött. Az új irodák kényelmesek, otthonosak, meglepően kevés a feszültség régi és új között. A beköltöző nem tölti ki maradéktalanul a rendelkezésre álló területet, jól eső térfeleslegek maradnak, amelyeknek funkciói kevéssé meghatározottak. Beszélhetnénk a felhasznált struktúra értékeiről – az azonban inkább érdekesnek mondható, karakterét erősen a véletlen szülte, megtartása az épített értékek minősítésének újragondolására késztet. Környezetében sorra tűnnek el, vagy felismerhetetlenségig épülnek át társai: az 1960-as, 1970-es évek innovatív ipari építészete gyakorlatilag nyom nélkül szűnik meg. Ezért ez a ház egyszerre úttörő és példamutató. A megrendelő és a tervező bátran vállalták a feladatot, és minőségi módon valósították meg a tervet. Az ipari emlékek minősítése, védelme nem tisztázott, kezelésük módszertanát a mai napig nem dolgoztuk ki. Jegyezzük meg ezt a házat hivatkozásként.

A Kelenföldi Alállomás homlokzata
Homlokzati tervek: Hámori Péter, Guba Sándor (GUBAHÁMORI)

„Süllyesztették volna a föld alá!" – fut át először a szemlélő agyán, amikor meglátja a BudaPart zöldfelületként meghatározott területének közepén a hatalmas transzformátorházat. Szembesülve azonban ennek költségvetési és technikai nehézségeivel, kisvártatva arra fordul a figyelem, hogy miként lehet az átalakult környezetben átértelmezni, és éppen a láthatóvá tétellel eltüntetni a tájidegenné vált épületet.
Ezt a tervező apró geggel oldja meg – a falfelületre az épület funkciójára utaló, a világ különböző tájairól származó színezett porcelánszigeteléseket helyez díszítőelemként. Apró ötlettel ér el nagy hatást, töri meg a nagy, egybefüggő falfelületeket, teszi emberléptékűvé és játékossá az egyébként a lakókörnyezetben idegenül ható drabális testet. Mindezt úgy, hogy a zöldfelület játszótereire reflektálva a villamosipari funkció mellett egy mászófalat is megidéz.
De hogy se a játékosságot, se a szabadság játékosságból születő kísértetét ne vegyük túl komolyan, arra az épület számos pontjára kihelyezett, a falra mászást tiltó táblák figyelmeztetnek. Rendre. De ugyanígy motoszkál a látogatóban a kétely, hogy nem csökken-e túlságosan a kiváló geg ellenére is a park fennmaradó területeinek használhatósága.
Összességében azonban dicséretet érdemel az az egyébként kiváló minőségű kivitelezéssel megoldott könnyed poén, amivel egy fizikai adottságot gazdaságos eszközökkel lényegít át úgy, hogy mindeközben illeszkedik az ipariból lakóterületté vált környezetbe.

Normafa Síház
Felelős tervezők: Szabó Levente DLA (Hetedik Műterem Kft), Bartha András DLA (Studio Konstella Kft.)

A Normafa Síház tanúház, amely Budapest egy fontos pontján áll őrt, segíti – vagy nehezíti? – a tájékozódást. Eredetileg fontos útelágazásban épült: a János-hegy és Csillebérc között lehetett választani, a Kis Egyetemi és a Nagy Egyetemi jobbra volt, a Szamár-lejtő balra.
Később még fontosabbá vált az elágazóhely: balra, Csillebérc felé száguldottak merész kanyarral a csillebérci úttörők, a KFKI különjáratok, atomfizikusok, számítógép-szerelők, csillagászok, funkcionáriusok. A János-hegy felé mentek a kirándulók, a sportolók, élükön Papp Lacival, fát vágni.
Ma már nem itt van az útelágazás, nem itt szállnak át a csúcstudósok, nem azon a bejáraton megyünk be, nem az a vendégkör lép az épületbe. És mi az, hogy síház? És hol itt a hó?
A tervezők ebben az elbizonytalanodó helyzetben, érzékeny megbízói hozzáállás mellett raktak rendet és valósítottak meg egy „talált és csinált" gesztust kiváló minőségben. Átfordult a ház, a bejárat. A síház idézőjelbe került: a bővítmény kereste és megtalálta a helyét, sőt, új karaktert is hozott. Sajátos építészeti gesztus alakítja a tömegformálást, az anyaghasználatot. A térképzés a tartószerkezet meghökkentő alkalmazását is feltételezi, a belsőépítészet további meglepetésekkel szolgál. És észre kell vennünk, hogy az együttes a tájban áll, az üvegfalak az erdőre nyílnak, nincsenek bodegák a környéken, a fák közt ülünk, bent. És ez jó…
A Normafa Síház jó kezekbe került: Budapesti újabb alkotással gazdagodott a Gesamtkunst kategóriában.

A Dráva park megújítása
Felelős tervező: Király-Salgó Borbála, Kontra Dániel (Urban Concept)

A Dráva park a XIII. kerület progresszív zöldterületi fejlesztésének legújabb példája. A terület egy heterogén városrészben található, egyik oldalról a Dózsa György út négy sávja, másik oldalról tíz- és négyemeletes panelházak, hátulról egy óvoda és idősek klubja, a negyedik oldalról pedig a Váci út egyik magas irodaháza határolja. A park nem tartozik egyértelműen egyetlen lakó-, vagy irodaegységhez sem; a felújítás előtti, kerítéssel elzárt állapotában leginkább átmenő forgalmat biztosított a telek négy sarka között.
A feladat nem egyszerűen a park zöldterületének újragondolása volt, hanem egyfajta identitásképzés. A lakosság bevonásával és többkörös igényfelméréssel sok befogadandó funkciót sikerült meghatározni: az északi, zajtól és forgalomtól leginkább védett, elkerített területen kapott helyet a játszótér, illetve a Dózsa György út mentén a kutyafuttató. A kettő között kialakult folytonos zöldfelületet kanyargós gyalogos út rendezi, amelynek vizuálisan elhatárolt részein alakítottak ki piknik asztalokat, kültéri sporteszközöket, olvasósarkot, ping-pong asztalokat és egyéni leülőket. Említést érdemel a kialakított zöldfelület diverzitása is, amely több, mint 20 fát, 10.000 évelő növényt és 4.000-nél is több cserjét jelent.
Az újjászületett park valódi rekreációs teret kívánt létrehozni, ahova generációtól függetlenül szívesen járnak a környékbeliek. Fél évvel a megnyitást követően, a lakossági visszajelzések alapján úgy tűnik, a megújulás sikeres volt.

Forrás: Magyar Építész Kamara