Budapest Szíve másképp/3 — Mit üzen a tér?

Több szakmailag nagyon megtisztelő felkérést kaptunk egy-egy pályázati tervben való közreműködésre. Reményeim szerint illedelmesen sikerült megköszönni a felkéréseket, majd visszalépni a feladattól. (...) Mitől budapesti a tervezett tér? / Mit üzen ezen a téren és a teret alkotó épületekből a főváros a kerületeknek? / Mit mondanak itt a kerületek a fővárosnak? / Mit üzen itt Budapest az agglomerációnak? / Mit üzen a világnak? / Mit üzen Budapest itt ezen a Helyen az ide érkező egyénnek? / Vajon egy közberuházásnál egy tervező magángondolatainak manifesztációja a cél, vagy inkább egy közgondolat építészeti „megformálása”?
Mohácsi Sándor hozzászólása — számos kérdéssel

Tisztelt Érdeklődők!

Nagy kérdés volt számomra hogy mit, milyen pozitív értelmű vitaindító gondolatot tudok hozzátenni a nap előadásaihoz, hozzászólásaihoz. Mi az, amitől az ügy szereplői tovább tudnak lépni. Mi az, amivel nem a múlt hibáit kutatgatjuk, amivel nem a tényszerű jelent elemezzük, hanem elindulhatunk egy kedvezőbb helyzet, együttállás felé.

Ahhoz azonban hogy érthetővé váljanak a vitaindításra szánt kérdéseim, meg kell osztanom Önökkel személyes viszonyomat jelen pályázathoz. Mint városi szabadterek tervezésével foglalkozó tervező, elsősorban a külső városi szabadtér, közösségi tereinek irányából szemlélem az ügyet. Több szakmailag nagyon megtisztelő felkérést kaptunk egy-egy pályázati tervben való közreműködésre. Reményeim szerint illedelmesen sikerült megköszönni a felkéréseket, majd visszalépni a feladattól. Ennek az okai sokrétűek. Pláne annak fényében, hogy a tárgyban kiírt ötletpályázat I. díjas pályázatának városépítészeti tervezésében részt vettem Koszorú Lajos mellett.

Egyrészt nem láttam biztosítva a pályázatban az épületek értékelésétől független térépítészeti minőség objektív, szakmai megítélhetőségét. Másrészt nem láttam azt a célt egyértelműen, hogy mentális tudati értelemben Budapest főterének kialakítását valódi, jól előkészített célként tűzte ki a kiíró, ami még alapvető célom volt az ötletpályázatban.

„Budapest szíve - Városháza Forum” Szerintem „Budapest Szíve” eredetileg az egész belváros. Ennek a nagy projektnek egy része, egy eleme a Városháza fórum. Nem ennek az értelmezésnek alapján használják ezt a fogalmat az építészek. Sokan ezt az egy Házat értelmezik Budapest szíveként. Talán lényegtelen apróság.

A célom mégis az, hogy az ilyen léptékű projektek belső – értsd budapesti – és külső kommunikációjára felhívni a figyelmet. Egy ilyen léptékű projekt „társadalmasításának” talán egyik alapja egy jól előkészített és nem összekeverhető név, „brand” kialakítása. A jó branden keresztül könnyebb városházi kommunikáció. A brand-építés, mint a projekt része, fontos a valós célért, hogy egy jobban a sajátunknak érezhető városban élhessünk.

Van azonban millió nem is kicsi lépés, amit most idő és pénzhiány miatt nem volt szereplő, aki meg tudott volna lépni. Lehet dünnyögni, hogy mi minden rossz, de még azt sem tudjuk valójában, hogy ki a felelős! Csak rákenjük egy megfoghatatlan, természetesen rajtunk kívül álló masszára. Mert rá lehet kenni a politikusokra, ugye. De tisztelt választópolgár társaim, olyanok a politikusaink és még inkább az ő meghirdetett programjaik, amilyennel mi megelégszünk, amilyet – megfogva a kezüket – leíratunk velük, amilyent elfogadtatunk velük! Bennük végső soron a magunk választói közösségét minősítjük. Ugye azt senki nem várja el, hogy a vezetők szakmai képzettség, tapasztalat és a mi ÉRTHETŐ kommunikációnk nélkül egyszer csak előállnak egy, vagy inkább több zseniális ötlettel, amelyek egyértelműen pozitív irányba terelik egy 2–3 milliós közösség építészeti-szakmai fejlődését.

A városháza általam ismert vezető tisztségviselői túlterhelődnek szimplán a hivatali bürokrácia által. Nincs forrásuk, kreatív szabadidejük vagy egyszerűen túl rövid ideje tudtak bekapcsolódni az ilyen, mondjuk minimum 5–7 éves átfutású projektekbe. Aki ezt nem hiszi, gondolom, szívesen ül be ma egy ilyen székbe és meri garantálni a rövid távú sikert. Úgy érzem nincs is valós, kijelölt felelős. Nincs felelős, mert szakmai és a társadalmi köztudatunk alulkezeli egy ilyen léptékű projektben a személyes felelősség fontosságát!

Összegezve tehát, akkor a szakmai vita indításához szánt kérdéseim:

• Mitől budapesti a tervezett tér?
• Mit üzen ezen a téren és a teret alkotó épületekből a főváros a kerületeknek?
• Mit mondanak itt a kerületek a fővárosnak?
• Mit üzen itt Budapest az agglomerációnak?
• Mit üzen a világnak?
• Mit üzen Budapest itt ezen a Helyen az ide érkező egyénnek?
• Vajon egy közberuházásnál egy tervező magángondolatainak manifesztációja a cél, vagy inkább egy közgondolat építészeti „megformálása”?
• Van-e értelme felállítani egy olyan intézményt, ügyosztályt, szellemi csoportot, amely képes, személyesen felelősen kidolgozni BUDAPEST NAGY TÖBBSÉGE – nem szimplán szakmai többsége – számára elfogadható és elfogadott ÜZENETÉT a világ, környezete és önmaga felé?
• Hogyan és milyen eszközökkel érdemes keresni és elérni ezt a látszólag sem egyszerű célt?
• Ki finanszírozza mindezt?
• Milyen ráhatása lehet a finanszírozónak az eredményre?

Köszönöm a figyelmet.

Mohácsi Sándor