Budavári femme fatale

Míg a folyamatosan épülő Budai Várnegyed legtöbb felújítása és rekonstrukciója szakmai disputák kereszttüzében találja magát, addig a várhegy északi részén, az egykori Helyőrségi templom tornya mögött megbúvó telken szép csendben, ám vitathatatlan minőséggel történt valami olyasmi, amit eddig maximum külföldi építészeti lapok hasábjain láthattunk.

Persze azért nincs teljesen egyedi példáról szó a környéken. Pár évvel ezelőtt láttunk már hasonló kvalitást, ráadásul azonos tulajdonosi körből – az egykori budai városháza Hetedik Műterem által tervezett rehabilitációs projektje esetében. Az a munka megmutatta, miként kéne a 21. században viszonyulni a polgárváros kortárs és konzervatív helyreállítási attitűdöket keresztező műfajában, a most tárgyalt épületnél azonban külön unikalitással bír, hogy nem egy ismert „top-műemlékről" van szó. A ház régiség és történeti értéke felülkerekedett művészeti kvalitásain, viszont felújított változatát már védeni kellene a jövőben – a helyreállítások építészettörténetében legalábbis opuszként írhatja be magát a műfaj magyar históriájába.

Titkok őrzője
De mi is ez az említett történeti érték? A teleknek vannak középkori maradványai, de lényegében egy későbarokk alapról beszélhetünk, amelynek legizgalmasabb korszaka talán 1936-ban kezdődött: ekkor ugyanis Scossa Géza, a Magyar Nemzeti Bank igazgató-helyettesének tulajdonába kerül az ingatlan, mégpedig az MNB titkos megbízásából.¹ Az architektúra alatt egy komoly barlangrendszer húzódik, amelyet felhasználva egy többszintes, több mint ezer négyzetméteres bunkerrendszert alakítottak ki a Bank trezorja számára (is).

A Scossa-féle átalakítás során a Tóth Árpád sétány felőli tömb érdekes homlokzatot kapott: tudni kell ugyanis, hogy az Úri utcai szárnyhoz kiszökelléssel kapcsolódik egy legalább már a 19. században megépült épülettömeg is. Lehoczky György (neve nemrég feltűnt például a füzérradványi kastély felújításáról szóló cikkünkben is) és Reichlin-Meldegg Tibor tervei alapján ennek emeletén apróbb nyílások sorakoztak aedicula díszítéssel, de mai sarokerkélyét is ekkor kapta a sétány felőli összkép. Napjainkra számos kisebb-nagyobb tatarozás és egy világháború változtatta meg az arculatot, a felszín alatti részt pedig az Országos Villamos Teherelosztó vette birtokba később. A rendszerváltás óta azonban nem nagyon használták, napjainkra pedig teljesen elhagyatottá is vált. A 2015-ös tulajdonosváltást követően a GINKGO Architects építészei, Losonczi Júlia és Oroszlány Miklós egy meghívásos pályázaton kerültek ki győztesen, feladatuk pedig a felszín feletti épületegyüttes műemléki rehabilitációja lett a PADME új kutatói központja számára.

A kivitelezést megelőző építészettörténeti és falkutatás szépen ki tudta hámozni az épület rétegeit, felszínre hozva olyan érdekességeket is, mint a nyílások kőkeretezésének tényét, a fotók alapján pedig a homlokzat régi tagozatrendszerét. A templom felőli látvány most a későbarokk és klasszicista jegyeket is felmutató karaktert hívja életre oly módon, hogy még az ablakok is régi fogantyúkkal, vasalatokkal működnek eredeti rendszerükben – azaz a külső szárnyak kifelé, a belső ablakok befelé nyílnak. A homlokzat régi eszköztárát azonban a modern pasztellszínek, valamint az olyan technológiai részletek reinkarnálják kortárs épületté, mint a kis osztott ablakokba helyezett thermo üveg vagy a tetőtér félköríves kitekintői.

A főhomlokzat mögötti traktus földszinti boltozatos tereit felújították, szükség szerint kiegészítették, de ezen szakasz egyik igen érdekes motívuma a kapualj és annak nem rekonstruált, hanem újonnan létrehozott, klasszicista kapualjakat megidéző fakockás útvonala is. Tekintetünk itt azonban mégsem eltéríthető a központi udvar felől, mely az egyik legkritikusabb pontja lehetett a tervezésnek.

Egy új vérkeringés
Az átrium az intézet szíve ugyanis, ahol a reprezentáción túl a tervezők figyeltek az alaprajzi és áramlási szempontokra. A kapualjon keresztül elérhető központi lépcső mellett például az itt dolgozók számára alakították ki, újították fel az udvar ellentétes oldalán fellelhető szűk, falban rejtőzködő lépcsőfeljárót. A helyiek a vendégek útvonala helyett így kicsit privátabban, rövidebb úton is elérhetik a közösségi tereket. A teljesen gangos rendszer helyett az északnyugati udvari homlokzat előtt is létrehoztak egy új hidat, mely szintén a fluidabb áramlatot, az együttes két tömbjének egyszerű bejárhatóságát szolgálja.

Az udvar másik invenciója a Kapisztrán tér felé megnyitott, de nem teljesen előzmény nélküli  kapubejárója, amelynek köszönhetően a tér felé is egy újrapozicionált homlokzatot mutathat a ház, másrészt a főbejárat helyett a rendezvényekhez szükséges kiszolgálói rakományok is itt érkeznek meg.