Buszok a dombon
Beszélgetés a MÉSZ Kós Károly termében a Pannonhalmi Főapátság turistaközpontjára kiírt pályázat eredményéről.
Július 10-én tartották a beszélgetést, amin a nemrég lezajlott pályázat bírálóbizottságából jelen volt M. Szilas Katalin és Cságoly Ferenc, a pályázat opponensi tisztét Józsa Mária viselte. Elhangzott, hogy a kiírást negyvenen vették ki, ebből harmicketten adtak be pályázatot, ami kiemelkedően jó arány, a tervek bírálata egy hétvége alatt zajlott le.
A funkciót illetően hat-hétszeres méretkülönbségekről számoltak be a zsűritagok, ami a szerintük konkrét kiírás dacára állt elő. Az épülettel kapcsolatban azt mondták, hogy két szint bizonyult „szükséges és elégséges” mennyiségnek, a parkolást illetően pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a buszokat a föld alá vinni ezen a helyen aránytalanul nagy áldozatokkal járna.
Az opponens szerint jó ötlet volt a pályázat, maga a kiírás is jó volt, jó volt a bírálóbizottság. Hiányolta azonban egy előzetes, a telepítést vizsgáló ötletpályázat kiírását, rámutatva, hogy a programot teljesítő pályázatok túl nagynak bizonyultak erre a helyre. A győztes pályamű például alulteljesítette az előírásokat, így juthatott optimális eredményre. Hiányolta továbbá a zsűriből a közlekedési, kert- és tájtervezési illetve vendéglátási szakembereket (utóbbi hiányossággal összefüggésben a díjazott pályázatok konyhái közötti négyszeres méretkülönbséget hozta fel példaként).
Úgy vélte, hogy a bírálóbizottság díjazás nélkül hagyott olyan pályaműveket, amik pedig teljesítették az előre rögzített illetve a menet közben kialakuló kritériumokat.
Szerinte az első díjas pályázatnak vannak funkcionális hiányosságai (vizesblokk, vendég- és ételforgalom kereszteződése stb.), ennek ellenére helyénvalónak találta az első díj odaítélését.
Mindenesetre szükségesnek látta a program módosítását, aminek egyik sarkalatos pontja a tizenöt férőhelyes buszparkoló. Ez Cságoly Ferenc szerint is túlzás, ugyanis ennyi busz csak évente egy-két napon érkezik egyszerre, de a Kosaras-dombon semmiképpen nem helyezhetők el megfelelően.
Arra a kérdésre, hogy miért nem készült egy előzetes megvalósíthatósági tanulmány, vagy ennek megfelelő ötletpályázat, a technikai jellegű okok mellett Cságoly Ferenc azt is felhozta, hogy mivel minden pályázat elbírálása szubjektív, ezért a két, egymásra épülő pályázat esetében a szubjektivitás négyzetesen érvényesülne.
Volt pályázó, aki szerint a fedett parkolóba való megérkezés és onnan való elindulás nem megfelelő emocionális keret az apátságba tett látogatáshoz. A zsűri ugyanakkor a fedett, de természetes szellőzésű autóparkolót tekintette ideális megoldásnak.
A vita érdemi része a kiírásban lefektetett szabályok áthághatóságának kérdését érintette. A pályázók egy része szerint nem lehetséges esélyegyenlőség egy olyan kiírás esetében, amelynek a megkerülésével lehet adott esetben nyerni. Cságoly Ferenc szerint ugyanakkor ez természetes, a pályázóknak egyedül az optimális megoldásra kell törekedniük, ennek érdekében pedig a program elvárásait is figyelmen kívül hagyhatják. Azt mondta, a pályázóknak mindenkor mérlegelniük kell, mi az, ami a programból megtartandó és mi az, ami elvetendő – tudomásul véve az ezzel járó kockázatot.
Vági János, az egyik megvételt nyert pályamű szerzője pontosan erről számolt be, az ő csapatuk ugyanis vállalhatatlanul nagynak találta a megadott program eredményeképp létrejövő épületet, ezért csökkentették a méretét.
Csillag Katalin viszont a külföldi pályázati rendszer objektivitására hívta fel a figyelmet, ahol a kiírás már alapos előkészítő munka, tanulmányok, ötletpályázatok eredménye, így a tervpályázati szakaszban a programtól való eltérés kizárást von maga után.
Török Tamás
