Búvárbázis egy bányatón

A fővárosiak körében népszerű Luppa-tó környezetének rendezésére és a tó adottságaira apellálva készítette el diplomatervét Vig Orsolya. A nem szokványos funkciójú épület egyedülálló lehetne a térségben.

A Luppa-tó 1,5 km-re található Budapest É-i határától. A Duna árterületén lévő, mára egyre kevésbé aktív kavicsbányató vize kristálytiszta, kékesen, zöldesen csillog, tengerre emlékezteti az érkezőt. A vízfelszíne a környezet szintjéhez képest 4-6m-rel mélyebben helyezkedik el, medre gyorsan mélyül, mélysége 4-7m. A bányató környezet-, és természetvédelmi problémáinak megoldása egyre sürgetőbbé vált. Ennek legfőbb oka, hogy a tó a fővároshoz és környéki településekhez közel fekvő, jól megközelíthető, különleges klímájú terület, mely szabad közösségi életet lehetővé tevő rekreációs tér lehetőségét rejti magában. Eddig még nem alakult ki a terület hasznosításának végleges koncepciója, noha nyáron látogatottsága igen nagy a vízi sportok kedvelői (horgászat, jet-ski, kite-surf, búvárkodás), s a parton pihenni vágyók körében is.

 

 

Kapcsolatba kerülve a búvárkodás titokzatos világával, azzal szembesülünk, hogy e technikai sport lehetőségei nagyon szűkre szabottak itthon. A búvárklubok hontalanok. Általában késő esti, éjszakai nyitvatartású uszodákban, vagy jó esetben ideiglenes konténerekkel „kiépített” partú tavakban van lehetőség búvárkodni, ha nem szeretnénk mindenképpen tengerpartra utazni a tanulás, próbamerülések időszakában.

A Luppa-tó búvártóként jelenleg is funkcionál; gyakorló, tanfolyami merülések lebonyolítására, új felszerelések kipróbálására, vagy egy-két merülésre, egynapos kikapcsolódásra egyaránt alkalmas. Ahhoz, hogy a búvárklubok igazi otthona lehessen -a környező országokban sincs hasonló próbaterep-, s ipari- (víz-, közlekedésépítési), katonai-, technikai búvároknak (deep diving) is gyakorlási lehetőséget biztosító bázis lehessen, nagyobb vízmélységre van szükség. Emellett külön lehetőségként a tóban kialakított víziparkban merülőfalnál lehetne merülni nyáron, télen pedig jégbúvárkodni. Majdani keresettsége éppen különleges voltában és egyedülálló tulajdonságaiban rejlene, így nagy idegenforgalmi érdeklődésre is számot tarthatna. A tó már természetes formavilágában is elszeparált része különleges funkciót kapna a búvárbázis révén, mely a strand folytatásaként, a vízi sportok széles skáláját egy különlegességgel bővíti. A fő hangsúly a tavon, a vízen van: a víz vagy az üveg tükröződésén, az ember vízzel való kapcsolatának árnyalatain, a lassan, egyre mélyebbre merülés látványán.

 

 

Az épület
Az épület építészeti megformálása, szerkezetiségének előtérbe helyezése párhuzamban áll a búvársport technikai jellegével. Emiatt került a rácsos tartó is a homlokzati szerkezetek elé. A belső dobozok megformálása ellentétes az épület külső szerkezeteinél alkalmazott elvvel; annak mintegy komplementere: egyszínű, finoman rajzolt nád-buborék mintájú, átforduló burkolati kapcsolatok, színesség jellemzi.

Az épület mind funkcióját, mind szerkezetét tekintve két, egymástól erősen eltérő főrészre osztható. A merülőcsőhöz vezető hídszerkezet és a merülőcső vízszintje megegyezik a tó szintjével, utóbbi a Luppa-tóban, a tó fenéksíkja alatti agyagtalajban áll. Vízbe telepítését a tóba való védettebb merülés és egy, a megfelelő vízmélységbe érkezésre alkalmas stég kialakítása, valamint a vízbe telepített gépészeti csövek, s a vízzel való közvetlen kapcsolat biztosítása indokolja. A merülőcső parttól való távolsága miatt a köztes funkciókat vonal mentén hídépületként telepítettem. A partról való szintbeli megközelítés indokolta az épület környező terepszintre való emelését, így a vízfelület is átláthatóbb maradt.

 

 

Szokványostól eltérő megoldást kívánt a hídszerkezetű épület építése is. A standard hídszerkezet-építési módokkal nem lehetett szerkezetileg megfelelő, s gazdaságosan kivitelezhető módon megépíteni a hidat. Új megoldásokat hívott életre a hídszerkezetű épület kivitelezése. A kútalapként is értelmezhető 40m mélységű, és 10m átmérőjű merülőmedence tartja a hídszerkezetet. Ez az alap nagyobb,mint egy hídpillér alap. A tó közepén úszó pontonszerkezetről készül a víznyomással szemben belülről acélgyűrűkkel erősített henger-alakú munkagödör határolás szádfallal, s miután kiszivattyúzták a vizet, a merülőmedence falát szekrényalapként süllyesztik a földbe, miközben a földet folyamatosan termelik ki, s szállítják ki a partra a pontonhídon.

A kialakított technológia: az acélszerkezet nagyobb elemekben előregyártva érkezik a helyszínre, ahol a korábban kialakított megfelelően teherbíró betonfelületen a tervek alapján , folyamatos ellenőrző méréseket végezve összeszerelik a rácsos tartót. Az ideiglenes görgőkön összeállított acélszerkezetet ideiglenes ellensúllyal látják el, majd egy csörlő segítségével helyére kerül. A tartó egyensúlyáról a végleges fesztáv felében elhelyezett állványzat gondoskodik, ami még a holtpont előtt megtámasztja a szerkezetet. Így továbbgördülve a tartó elérheti végleges helyzetét, ahol hidraulikus emelőkkel elemelik a szerkezetet az ideiglenes tartók kivételéhez, s beszerelik a végleges sarukat. Erre pontos szintezés után engedik rá az acélszerkezetet.

 

 

Az épület vízszintes szakasza, a hídépület egy tiszta, egyszerű megformálású gépezet-szerű elem, mely az épületben tartózkodók figyelmét a hatalmas üvegfelületek révén a tó felé irányítja. Vonalszerűsége hangsúlyozza a merülőcső felé irányultságot, az út során egyre jobban ráhangolódunk a vízre, a búvárkodásra. Megformálása csőszerű, a bejárat csapóajtóhoz hasonlóan a homlokzat teljes felületén felnyílhat. A bejárathoz közel olyan funkciókat találunk, amelyek a búvárkodáshoz kapcsolódnak, de önmagukban is működnek (büfé, szabadon használható lounge tér, oktatóterem).

A funkciódobozokat a határozott vonalú hídépület belsejében különböző zártságú úszó dobozokként fogalmaztam meg, érdekes tereket létrehozó, mindig előrébb haladó lüktetést adva a merülőtér felé közeledve. A galéria-medencetér-merülőcső vonala jelöli ki az épület másik, függőleges főtengelyét. A felülvilágító a merülőmedence-tér függőleges irányultságát természetes fénnyel hangsúlyozza, rámutatva az épület fő funkciójára. A galériából lépcsőn vagy lifttel (a búvárkodáshoz szükséges felszerelések gyors szállítása miatt) juthatunk a medencetérbe. Innen lehet merülni a medencében, vagy a tóban, illetve kíváncsiskodóként továbbereszkedni lefelé a lépcsőn a medence melletti kukucskálótérbe, ahonnan kis ablakokon át láthatjuk a merülést.

A merülőmedence mellé a kültérbe egy szauna került, ami a téli jég alatti búvárkodáshoz szükséges. A szaunaterasz ponton szerkezettel készült, hogy a vízi járműről történő vízbeszálláshoz hasonló helyzetet teremtsen ingadozásával, hullámzásával. A szaunatérből egy létrával ellátott nyíláson keresztül a tó vízébe lehet ereszkedni, hogy hideg fürdőt vegyünk (rácsszerkezetű medence a tóban).

 

 

Fenntarthatóság
Az épület energiatudatosságra törekszik. Fűtése, hűtése a hely adta lehetőségekkel élve, jórészt megújuló energiákból biztosítható. Az épület gépészete is ebben mutat újat: az energetikában már használt elv szerint a nagy víztömeg kedvező csillapító hatását alkalmazom az épületben, a funkciónak is többlettartalmat adó módon. A tó víztükre kedvezően befolyásolja a térség klimatikus adottságait, érzékelhető a hőmérséklet-kiegyenlítés és a napfény visszatükröződésének hatása.

A vízhőmérséklet kiegyenlítő hatását egy, az úszó szaunablokk alatt elhelyezett csőrendszerrel hasznosítom. A hőszivattyú forrásoldala a tó vize, az abban elhelyezett csőkígyók és regiszterek kialakítása olyan, hogy a nyíltvízi gyakorlatokhoz tan- és akadálypályának is használható, illetve lekerített gyakorló tereket is képezhet. Az 1km hosszú csőben keringő víz - mely a tó hőmérsékletét veszi fel - télen előmelegítve, nyáron előhűtve érkezik a gépészeti térbe. A hőszivattyú a beérkező vízhőmérsékletű folyadékot fűti vagy hűti a kívánt hőmérsékletre.

Az épület fűtése hőszivattyúval előállított alacsony hőmérsékletű vízzel biztosított (padlófűtés, fan-coil fűtési rendszer). A padlófűtés csőkígyóiban télen meleg, nyáron hűtött víz kering, ezzel klimatizálom az épületet.

Az épület szellőztetésénél törekedtem arra, hogy azt nagy ablakfelületekkel természetesen biztosítsam. Ez indokolja az ablakok kiosztását és a dobozok térbeli helyzetét is. A nyári napvédelmet a déli oldalon külső árnyékolókkal biztosítom.

Akadálymentesítés
A létesítmény tervezésénél figyelmet fordítottam arra is, hogy az épület szolgáltatásait fogyatékkal élő személyek is igénybe vehessék. Az akadálymentes közlekedés szempontjait épületen kívül és épületen belül egyaránt szem előtt tartottam.

---

Búvárbázis, Luppa tó

tervező: Vig Orsolya

tervezés éve: 2009