Búvárbázis Rudabányán

Hogyan viszonyuljon a tervező a természethez, mely egy mesterséges beavatkozás után fokozatosan visszafoglalja az őt megillető területet? Krajnyák Nándor Bence munkájában erre tesz javaslatot egy rudabányai búvárbázis tervezésével. 

A helyszín rövid története

Rudabánya város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben található. Nemzetközileg is ismert őslénytani lelőhely. A századfordulón itt üzemelt Európa egyik legkorszerűbb bányaüzeme. A második világháborút követően ugrásszerű fejlődésnek indult a település, a bányászati tevékenységet kiegészítette a vasércdúsító üzem építése, továbbá jelentős számú oktatási és kulturális létesítmény alapítása, azonban a vasércbányászatot 1985-ben beszüntették.

Témaválasztás

A volt külszíni vasércbánya helyén 1985 után keletkezett bányató az ország egyik legmélyebb állóvize. A tó hőmérséklete igen alacsony, ezért fürdésre, vízisportolásra csak a sekélyebb délnyugati oldalon a part közelében alkalmas. Búvárok, különösen ipari búvárok kiképzésére viszont kitűnően megfelel. Európa szerte érkeznek ide búvárok vizsgázó szándékkal, mivel a tó mélysége és veszélyessége alkalmas a különböző búvárképesítések megszerzéséhez. Mivel a beépítésre szánt helyszín a tó délnyugati részére esik, ezért lehetőség nyílt a sekélyebb part kiaknázásra is. Így a profi búvárok számára szánt búvárbázis kiegészül olyan elemekkel, amelyek lehetővé teszik teljesen kezdő búvárok oktatását is.

Koncepció

A mesterséges beavatkozás jelentősen átformálta az előtte érintetlen táj jellegét. 1985-től azonban az átalakított terepet fokozatosan visszafoglalta a természet. A víz feltöltődött, bányató jött létre, a korábbi masszív tereplépcsők fokozatosan kopnak, omladoznak és a növényzet is egyre inkább visszatelepedik.

A tervezett épület célja, hogy ezt a visszafoglaló hatást minél kevésbé befolyásolja. Ennek okán kiemelten fontos a beavatkozás mértéke, mivel egy relative nagy volumenű funkcióról beszélünk. A tervezéshez választott alkalmas „eljárás” így a LANDSCAPING-hez vezetett¹. Ezáltal nem épülettervezésről, hanem környezetrendezésről kell beszélni.

Lényeges kérdés volt a beépítés helye és annak megjelenése (formája). A helyszín megválasztása a délnyugati parton három részre volt szűkíthető: a közvetlen tópartra, a mögötte húzódó tereplépcsőre, vagy a tereplépcső tetején lévő sík területre. Minden szempontból ideális a tereplépcsőhöz való illeszkedés, mivel megfelelően használva remek lehetőség a környezetrendezés alkalmazására, egyúttal megteremthető a közvetlen kapcsolat a vízzel, ami búvárbázis okán kiemelt szempont. A helyszín megválasztásából rögtön adódik a formaszervezés, aminek eredménye egy olyan tömeg, ami alkalmazkodik a terephez, és illeszkedik a természet által visszafoglalóban lévő rendszerhez.

Kapcsolat a környezettel, illeszkedés, alaprajzi szervezés

A tereplépcső vonulatát követve egy hosszúkás tömeg lett az eredmény. Ez a további szervezéshez három szempont szerint lett rendezve. Elsőként létrejött egy belső temperált mag a domb felőli oldalon, illetve egy azt kívülről burkoló fedett/nyitott tér különböző funkciókkal. Másodsorban a fő megközelítési útvonalat kellett megtervezni, amit egy hosszú épület esetén érdemes súlyponti helyzetben megadni. Négy helyiségcsoportra osztható a búvárbázis teljes listája: fényt igénylő terek, fényt nem igénylő terek, maga a búvárbázis magja, az „út a merülésig”, illetve a parkolás megoldása, amely a külső fedett/nyitott térbe került a lehető legközelebb az érkező autókhoz, és minél inkább rejtve a környezet elől. A környezetbe illeszkedést az anyagválasztás is erősíti, szerkezetében és szinte teljes látszó felületében vasbeton az épület.

Biztonság, érték- és vagyonvédelem

A helyszínre való tekintettel célszerű volt fokozottan foglalkozni értékvédelemmel kapcsolatos tervezési felvetésekkel. A megoldás egy teljesen zárt tömeg, amennyiben az épület használaton kívül van. A zárhatóság határa szinte teljes vonalon a temperált és nem temperált terek határán húzódik és négy részre osztható: a parkoló zárhatósági megoldására, a fényt igényló terek nyílásainak kialakítására, a búvárrészleg első részére, illetve a medencetér üvegezett felületére. A legtöbb esetben a zárhatóság masszív, vasbeton tolókapukkal lett megoldva. A fényt igénylő terek megvilágításának megoldása 40 cm széles nyílászárók sorolásával történt, mivel ez kellő bevilágító felületet biztosít és értékvédelem szempontjából is előnyös megoldás.

Terepalakítás

A koncepcióból és a helyszínből adódóan kiemelten fontos kérdés volt a tereprendezés. A tereplépcső előtt helyezkedik el egy nagyobb placc, ami jó alapot adott a kitűzendő épület padlószintjéhez és megfelelő magasságra van a vízfelszíntől. Számottevő kérdés a földbevájt épület mögött húzódó tereplépcső „visszatartása” az építkezés ideje alatt. A választás sajtolt acél szádfalrendszerre esett, amely alkalmazása esetén a sajtolást követően az előtte lévő föld eltávolítható, és az épület megépíthető. Egyéb esztétikai tereprendezés (parkosítás) nem tervezett, mivel gyengítené a koncepciót, miszerint az épület illeszkedik a körülötte lévő, környezet által visszavett rendszerbe.

Végszó

Az eredmény egy, a tereplépcső vonulatát követő tömeg, amely belesimul a sík és rézsűs környezet találkozásába. Terei jól használhatóak, kapcsolódnak a vízhez, de egyben visszahúzódó is. Teteje által új, eddig kevésbé járt ösvényeket adhat a túrázni vágyóknak. A projekt célja egy minél alkalmazkodóbb, illeszkedőbb beavatkozás, amin túl a helyszín új értelmezést nyerhet és új részek fedezhetők fel könnyebb utakon, ami végül a helyi turizmus felvirágzását és a helyszín megfelelő használatát eredményezheti.

Krajnyák Nándor Bence

Forrás

1. Aaron Betsky: Landscrapers