CA’INUA – Egy olasz parasztház új élete
A bolognai székhelyű Ciclostile Architettura építésziroda a Panem Et Circenses művészeti kollektíva megbízásából egy régi parasztházat alakított át az Appenninek lábánál. A környező tájjal harmóniát kereső új épület részben a régi ház alapanyagaiból, annak eredeti helyén, a felújított pajtával egybeépülve valósult meg.
Kainua a neve annak az ősi etruszk városnak, ami a mai Marzabotto közelében feküdt. A "Ca" a hegyvidéki parasztházak Olaszországban tipikus földrajzi megnevezésére utal. Az "Inua" inuit nyelven "minden dolgok esszenciáját" jelenti, egy spirituális fogalom, ami minden élőlényt egyesít és a közöttük lévő harmóniát fejezi ki. A farm logója az inuit kifejezés fonetikus átírása.
Az új építmény egy kőből és fából készült tömeg: a hegyben gyökerezik, amellyel egy egészet alkot. Egy olyan magányos objektum, ami intenzív kapcsolatot fejez ki az ősi energiával és a hegyvidéki táj geológiájával. A táj szépsége és nagysága, amelybe a projektet beillesztették, finom és óvatos megközelítést igényelt. Az új épületnek időtlen tárgyként, a természeti táj egyik elemeként kellett megjelennie.
A Panem et Circenses művészpáros számára megvalósult két szintes épülethez a régi parasztház újáépítéséből született, az annak bontásából kinyert alapanyagok felhasználásával. A földszint részben a talajba van mélyesztve, hogy megerősítse az épület-természet kapcsolatot – megváltoztatja a belső-külső érzékelést azáltal, hogy a tekintet vonalát közelebb hozza a talajhoz.
A bontásból származó köveket újrahasznosították a régi fal nyomvonalán újraépült földszinti új kőfalhoz, amely egyben összekötő elem az új ház és a felújított pajta között. Az új rész, X-LAM panelekből készült szerkezettel, csak az első emeleten jelenik meg, kecsesen illeszkedve az erősen konnotált tájba. A burkolat égetett fából készült, egy ősi technikával, amelyet az Appenninekben használnak, de a világ számos más pontján is megtalálható hasonló – egy olyan technika, amely így elválaszthatatlanul kapcsolódik a területhez, de nyitott és befogadó közös nyelv is egyben.
A belső térben a "kemény" felületek (a lakótér alagsori részének betonja, a fürdőszobák mozaikjai) és a "puha" felületek (padló és burkolat formájában használt fenyőfa) közötti ellentét a hely lényegre törő, szigorú puritánságára emlékeztet. Minden egyes elem arra lett optimalizálva, hogy az anyagválasztáson keresztül őszintén megfeleljen az igényeknek.
A terek belső elosztását a hely adottságai és sajátosságai diktálták, megkövetelve, hogy a lehetőségekhez mérten a legtöbb legyen kihozva az épületből. A kiszolgáló helyiségek mind az északi fronton helyezkednek el, és kis ablakokkal rendelkeznek, míg a déli oldalon a földszinti nappali/konyha és az emeleti hálószobák nagy nyílásokat kaptak. A földszinten lévő nyílásokat egyszerűen az első emelet túlnyúlása árnyékolja, míg a hálószobák nyílásai árnyékoló rendszerrel lettek ellátva. Ezek a nyílások amellett, hogy a hideg évszakokban maximalizálják az energiaellátást, a meleg évszakokban pedig megakadályozzák a közvetlen sugárzást, lélegzetelállító kilátást nyújtanak a völgyre.
Az egész ház szigetelése egy nagyon vastag fagyapot réteggel van megoldva, amely lehetővé teszi, hogy fűtéshez és hűtéshez csak egy légrendszert használjanak, amelyet főként (a vizuális hatás enyhítése miatt) a pajta tetején található fotovoltaikus panelek működtetnek. Az esővizet tartályokba gyűjtik és újra felhasználják a mezők öntözésére, míg a szennyvíztisztítás biológiai úton, úgynevezett fitodepurációs technológiával működik, a ház melletti két tónak köszönhetően. A pajta felújítása során főként szerkezeti beavatkozásokat végeztek, és felszerelték az összes alapvető növénytermesztési berendezéssel. Ma raktárként szolgál a mezőgazdasági tevékenységekhez, de idővel egy fogadóépületet szeretnének létrehozni a vendégek számára.
Ciclostile Architettura
Ford. és szerk.: Hulesch Máté
