Koncepció
“...ha megállsz a domb tetején, olyan energiákat érzel, amiből rögtön tudod, nem lehetett máshol Camelot!” /- így tartják az angolok/
Az építészeti koncepciónkkal kapcsolatban, a pályázati dokumentáció megismerését követően, mindkettőnknek azonnal erős víziói alakultak ki. Két építészeti irányba indultunk el, hogy minél jobban értelmezhessük a tervezési feladatot. Éva a tájépítészet, Én pedig a barlangépítészet vonatkozásait vizsgáltam.
Ezen vizsgálatok mentén született meg az építészeti koncepciónk.
Tudtuk, hogy a tervezési terület és a táj magában hordozza Camelot hiedelemvi- lágát. Ezt a legendákról és a helyszín történelméről való hosszú keresgélések és fordítgatások - minden értékes, hiteles információt angol nyelven találtunk meg - is alátámasztották. Mindez megerősítette bennünk az első felvetéseinket. Az angolok is azt mondják, hogy a hely szelleméből érezni lehet azokat a varázslatos energiákat, amiből az ember rögtön tudja, nem állhatott máshol Camelot vára. Így abban, már a tervezés elején biztosak voltunk, hogy úgy kell megoldani az építészeti feladatot, hogy a természeti tájat a lehető legkisebb mértékben változtassuk meg.
Camelotról senki sem tudja biztosan megmondani, hogy létezett-e. Ennek pedig jelentős befolyása kell, hogy legyen a koncepcióra. Minket is inspirált, hogy a legendákból vajon mennyi lehet az igazság? Mivel a történetek által keltett misztikusság megfoghatatlan, már a tervezés elején úgy éreztük, hogy az épületünknek is annak kell lennie. Igyekeztünk olyan építészeti megoldást találni, amiben leginkább láthatatlan maradhat az épület, hiszen akkor maradhat meg a misztikum, a tájban rejlő legenda.
Ezután felmerült bennünk a kérdés, hogy a legendák “hű” megjelenítése hogyan lehetséges, ha mindenki csak egy átvett képi világból - filmekből, képekből - ismeri őket? Véleményünk szerint mindenkinek inkább a saját fantáziájára kellene bízni, hogy meghatározza milyen lehetett Camelot és vára. Elsősorban eldöntöttük, hogy mi nem megmondani szeretnénk, hogy milyen volt, hanem biztosítani egy közeget, ahol mindenki maga képzelheti el mi milyen lehetett. Nem akartuk "újra megépíteni" vagy egy modern vár képében építészetileg újra megfogalmazni Camelotot.
Egyik fő célunk tehát az lett, hogy az ide látogatók a tájon, saját fantáziájukon és a látogatóközponton keresztül, az épített tér, illetve a modern technika illúziókeltő hatásai által ismerhessék meg Camelotot. Az épület feladata elsősorban egy misztikus hangulat megteremtése lenne, melyet követően a táj felfedezése erősítene meg.
Mindemellett azt is éreztük, hogy valahogyan meg kell jeleníteni a bizonyítékot, amiből a tudósok azt feltételezik, hogy egykor itt állhatott a híres vár. A helyszínrajzban amit kaptunk, fel is tüntették az egykori várfal nyomvonalát. Az eddigiek ahhoz vezettek, hogy egy látogatóközpontnak, mindenképp szüksége van egy "hívójelre", valamire, amiről az emberek azonnal tudni fogják, hogy Camelotról van szó.
Döntéseink összegzéseként elhatároztuk, hogy egy föld alatti látogatóközpontot alakítunk ki, amire a távolból egy földbe karcolt világítójel fogja felhívni a figyelmet.
A koncepciótól az építészeti programig
Varga Panna és Sághegyi Éva
A terv egyben Varga Panna és Sághegyi Éva diplomaterve is, és nyilvános diplomavédés keretein belül június 11-én a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében mutatják be.