Cella Trichora - a romjaiból ébredő ókeresztény kápolna
Számos történelmi emléket őriz a III. kerület, melyek közül a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem Kft. az egykori ókeresztény kápolna romjaiból tervezett a közösség bevonásával többfunkciós közteret. A központi elem a tervek szerint a Cella Trichora építménye lesz, a forgalom és parkolók kivonásával, parkosított zöldfelülettel.
Jelenlegi állapot
A tervezési terület jelenleg leginkább közúti csomópontnak tekinthető, melyet a Hunor utca – Raktár utca – Kunigunda utca határol, és délnyugati irányból a Körte utca is bele torkollik. A Cella Trichora és a körülötte látható romok legutóbbi, 1961-es állagmegóvó és szemléltető helyreállítása óta a terület karbantartására kevés figyelmet fordítottak, a romok elgazosodtak, szemetesek. A térdmagasságú romfalak értelmezésére a helyszínen semmiféle információ nem áll rendelkezésre.
Nehezíti a helyzetet, hogy a térfalak hézagosak, északnyugati térfalat pedig a közterületre kilógó, elavult garázssor alkotja, szinte a védett romokat is érintve. A területet leamortizált telefonfülke, északkeleti oldalán pedig szabálytalanul telepített könnyűszerkezetes kukatároló építmény csúfítja. A tér zöldfelületei annyira szabdaltak, hogy jelenlegi geometriájukban érdemi használatuk nem is várható. A tér közepén a közelmúltban új parkolóterületet alakítottak ki, mely a zöldfelület mennyiségét csökkentette, minőségét pedig tovább rontotta.
Tervezési feladat meghatározása
A köztér jelenleg alulhasznosított, leginkább közlekedési célokat szolgál ki. Az óbuda-békásmegyeri önkormányzat elsődleges igénye a térrendezés, mivel a környezet nemcsak a Cella Trichora ókeresztény kápolnájának romjaihoz, de a környező lakóházakhoz is méltatlan. Igény továbbá, hogy a Cella Trichora építményként is megjelenjék, lehetőség szerint használhatóan is.
A terület megújítását a kerület elöljárói a környék lakóinak, a közterület használóinak bevonásával kívánja megvalósítani. A helyi értékek megőrzését biztosítani csakis a helyi közösség megerősítésével lehetséges, amihez pedig valós közösségi tér létrehozására van szükség. Ennek megvalósításához valóban a közösségi, avagy részvételi tervezés tűnik a megfelelő útnak, azaz a lakók megszólítása és aktív bevonása a tervezési folyamatba. A közösségi tér létrehozásába bevont helybeliek a tapasztalatok szerint, közvetlenül egyediséget adhatnak a térnek, amely a létrejött intenzív kapcsolat által vissza is hat rájuk és közvetett módon tovább erősíti a hely szellemét, a genius locit. A használók közvetlen bevonása a tervezésbe a hosszú távú fenntarthatóság egyik feltétele is.
A közösségi tervezési alkalmak során megfogalmazott igény volt a jelenleg névtelen közterület elnevezése is. Javaslatként elhangzott többek közt a Cella Trichora tér és a Cella Trichora park elnevezés is. Tervezői oldalról nagyon is támogatnánk a köztér elnevezésének koncepcióját!
Cella Trichora tér
Térépítészeti koncepció
A szakmai egyeztetéseken és a közösségi tervezési alkalmak során is egyértelművé vált, hogy a megújított tér legfontosabb eleme a Cella Trichora kell legyen. A kápolna építményének újragondolása után annak közvetlen környezetét városi köztérként érdemes kialakítani. A közösségi tervezés egyik kulcskérdése a tér másik, nagyobb felének karakter-meghatározása volt, azaz, hogy ott is inkább köztér vagy inkább park jelleg kialakítása legyen a cél. A lehetséges megoldások elemzése során végül olyan funkcionális köztér kialakítása mellett döntöttünk, amely park élményt is tud nyújtani. Ezzel a meghatározással, mind a közösségi tervezésben résztvevő lakók, mind pedig a tervezők maradéktalanul azonosulni tudtak.
A koncepció a gépjárműforgalom jelentős korlátozását célozza meg. Forgalomcsökkentés igénye mellett a forgalom teret keresztező irányainak megszűntetése az új köztér egyben tartása volt meghatározó szempont. Az autós közlekedés csökkentése mellett, a tér közepén lévő parkolók is megszüntetendők, és a tér szegélyein történő parkolók rendezéséről is gondoskodni kell (forgalomtechnikai leírást. lsd külön fejezetben).
A közösségi tervezés során lakossági ötletként felmerült több olyan funkció is, amelyek a területen (pl. helyhiány miatt) nem megvalósíthatók (futópálya, kutyafuttató, nagyobb összefüggő zöldfelület, szökőkút, játszótér). Közösen kialakított koncepciónkban tehát maradt a tér egy rekreációs közterület, melynek Cella Trichora kiegészített romjai környezetében kisvárosias köztér jelleget mutat, attól távolabb pedig intenzíven fásított, árnyékos térrészként parkosított terület nyújt kikapcsolódási lehetőséget, padokkal, cserjefoltokkal, vízfelülettel. A hosszúkás tér egységes megjelenését az azonos térburkolat és az utcabútorok rendszere teremti meg.
A tervezett köztér térfalai hézagosak, klasszikus értelemben vett valódi tér létrehozása érdekében javaslatot tettünk azok kiegészítésére. Hosszútávon máshová kellene helyezni a tér északnyugati oldalán lévő garázssort is. A Cella Trichora mögött olyan épület elhelyezése indokolt, amelynek földszintje egyrészt vonzó közfunkciókat tölt be, másrészt a lehetőség szerint használni, gondozni tudja a csatlakozó közterületet. Új funkcióként a kávézó/cukrászda jelenthetne igényes szolgáltatást, amely segítené a tér belakását, a térhasználat gazdagítását, ezzel együtt pedig a romterület védelmét is. Az iskola telkén több célra is használható (torna)terem kaphatna helyet, így a Cella Trichora az oktatással is kapcsolatba kerülhet.
Cella Trichora, mint bejárható köztéri szobor
A Cella Trichorát manapság csak a Vörösvári úti Szentháromság templom egyházközsége használja időszakos jelleggel. A közösségi tervezési alkalmakon résztvevő tagjuk tájékoztatása szerint a Cella Trichora katolikus körmenetek (húsvét vigíliája) rendszeres állomása, valamint a helyszín kisállatok és motorosok megáldásának is teret biztosít.
A Cella Trichorát illetően egyeztetést tartottunk az Aquincumi Múzeum munkatársaival valamint a Forster Központtal (műemléki hatósággal). Ezek alapján rekonstrukció semmiképp nem elképzelhető, mert az épületről meglévő és megszerezhető információk ezt nem teszik lehetővé. Így az egykori épület megidézését tűztük ki célul. A tervezett képzőművészeti igényű építmény szoborszerű tömegével utal az egykori kápolna léptékére, ugyanakkor belső teret is létrehoz, ami a használat lehetőségét is biztosítja.
A területen más térbeli konstrukció nem jelenne meg, a többi épületmaradvány, periódus csak a burkolat síkjában megjelenő mintázatként lesz bemutatva, és a szükséges magyarázó tábla is hasonlóan készül.
Köztér kialakítása
A teljes tér azonos magasságra kiemelt, magassági viszonylatban osztatlan járófelülettel terveztük. A burkolattal ellátott területek a Cella Trichora környezetére koncentrálódnak, ezáltal a volt kápolna körül szabad, flexibilis térhasználat válik lehetővé.
A tér középső, parkosított térrészének azonos, nagyméretű kőlapokkal burkolt területén a megóvott fákat raszterben kiültetett fásítás egészíti ki. A megmaradó fák körül alakítjuk ki a legnagyobb összefüggő zöldfelületeket. Ezek a padgyűrűvel határolt, padmagasságba kiemelt zöldfelületek gyepesítést kapnak, rájuk lehet majd heveredni.
A víz (esetleg megvilágítva) újra és újra felmerülő lakossági igényként jelentkezett. A kért ivókutat külön elemként, a nagyobb összefüggő vízfelületet egy fa körüli vízgyűrűként valósítanánk meg, a téren megjelenő berendezés egységes karakterének megteremtése érdekében. A tervezett padokba integrálva javasoljuk a szükséges szemeteseket is elhelyezni.
A környező utcák fasorainak kiegészítése (fapótlása) mellett, tervek szerint a járdák és a parkolók árnyékolására a tér peremein is díszfákat telepítenénk. A telepítendő fafajták kiválasztásával kapcsolatban igen élénk lakossági aktivitás volt érzékelhető. A tér közepére a kőris vagy a platán, a tér köré ill. a fasorok kiegészítéseként pedig a vadkörte (lsd. Körte u.) és a juhar fajták nyerték el a legtöbbek tetszését.
A közbiztonság kérdése szintén kiemelt fontosságú, a tér bekamerázása lakossági igényként merült fel.
Cella Trichora ókeresztány kápolna
Történeti áttekintés
Az aquincumi Cella Trichora a IV. század hatvanas éveiben, vélhetőleg Valentinianus császár uralkodása idején épült, a római birodalom Pannonia tartományában. A korszakot a kereszténység megerősödése jellemezte, de a kápolna még a kereszténység államvallássá emelését megelőző időszakban épült.
I. Constantinius császár a keresztény egyház vezető püspökeivel lezajlott tárgyalásoknak és kiegyezéseknek köszönhetően 313-ban már kiadta a Mediolanum-ot, ismertebb nevén milánói ediktumot, amely a Római Birodalomban elsőként engedélyezte a keresztény vallást.
Pannónia római provinciában a 4. század második felétől egyre erősödtek a barbár betörések, és 365-ben nagy erejű kvád-szarmata támadás indult a térség ellen. Valentinianus (364-375) megerősítette a határvédelmet, még az ellenséges területekre is építtetett erődöket.
I. Theodosius 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallásá tette a nicea–konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet. Uralma alatt Pannoniában is viszonylag békés időszak volt. 395-ben Theodosius halála után a Római Birodalom viszont végérvényesen kettévált (a két birodalomrészt Theodosius két fia örökölte: Arcadius a keletit és Honorius a nyugatit). A megosztottságot kihasználva a gótok ismét hadjáratot indítottak Alarik vezetésével, amelyhez csatlakoztak a pannoniai területekre a 370-es években betelepült hun-gót-alán barbárok is. 409-ben a rómaiak Pannonia Valeriát átadták az időközben Attila vezetésével egyre előretörő hunoknak. Pannonia I, Pannonia II és Pannonia Savia formálisan még egy ideig a Nyugatrómai Birodalomhoz tartozott, ám végül 433-ban teljes Pannonia a hunok kezére került. A korábbi pannoniai provinciák tehát teljesen elvesztek, és az 5. század végére a terület teljesen elveszítette római jellegét.
(forrás: wikipédia)
Feltárás, kutatástörténet
A cella trichora latin elnevezés háromlevelű lóhere alaprajzú teret, három apszisos kis épületet jelent. A Cella Trichora feltárása az Aquincumi Múzeum ásatási engedélye alapján, Nagy Lajos vezetésével 1930. július 17. és augusztus 15. között zajlott. A tér nagy részére kiterjedő feltárás alapján egyértelművé vált, hogy Aquincum ezen része a Kr. u. 2. sz. elejétől a 4. sz. végéig folyamatosan lakott volt. A feltárás után öt kultúrrétegben hét különböző korú falazatot tudtak megkülönböztetni. A korábbi periódusú falakból nem lehetett teljes épületalaprajzokat rekonstruálni, mert azok a környező utak alá is benyúltak, amelyek feltárására nem volt mód. A Kr.u. 4. sz század közepén a korábban elpusztult épületek falai közti részeket kitöltötték, a területet elegyengették és a területen új építkezésbe kezdtek. Ekkor alakult ki az utolsó, ötödik periódus, amelybe a Cella Trichora falai tartoznak (legkésőbbi, VII. sz. réteget képezik).
A területen végzett 1927-es tereprendezéskor ezeket a falakat már megbolygatták, megbontották, mivel akkor a terepszint az 1930-ashoz képest 0,3-1,0 méterrel magasabban volt. Emiatt az ásatás során már csak az alapfalakat találták meg, amelyek egy cca. 9x9 m befoglaló méretű 4,5-4,5-4,5 m cellaátmérőjű háromkaréjos építményt rajzoltak ki. A bejáratát keletre, a középső apszist pedig nyugatra tájolták. Az építmény egész alapját agyagos földdel kevert, váltakozó méretű kövekből rakták, kivéve az előtér déli falát, ahol habarcsot is használtak. A réteghez tartozó leletekből – üveg- és dörzstál töredékek, érmék, bélyeges téglák – az építés idejét a Kr.u. 360-as évek utánra lehetett meghatározni.
Az épület funkciójának meghatározásában az alakján kívül az is segített, hogy a területen korábban előkerült sírleletekből tudni lehetett, hogy a Raktár utca ezen részén és környékén a katonavároshoz tartozó, de azon jóval kívül eső temető terült el a késő-római korban. Ezek alapján Nagy Lajos egyértelműen „a halotti kultusz szolgálatában” álló ókeresztény memoriális emlékként határozta meg a háromkaréjos építményt. Az aquincumi cella trichora ókeresztény voltát azonban Gáspár Dorottya kétségbe vonja (kutatástörténetet és a helyreállítások részletes leírását lsd. külön munkarészben).
1930-ban a Cella Trichora alapfalait „az eredetitől könnyen megkülönböztethető falazással” fél méter magasan továbbépítették. A cella trichora állapota – főleg a II. világháború miatt – 1961-re oly mértékben leromlott, hogy újabb helyreállítás vált szükségessé. Először visszabontották az 1930-as kiegészítéseket, majd egy K-Ny-i irányú kutatóárkot nyitottak, hogy a cella trichora padlószintjét rögzítsék, ám annak még nyomait sem találták meg. A helyreállításnál – amit Pfannl Egon tervezett – a római alapfalakra „vörös színű padlóburkoló téglasort” raktak elválasztó rétegként.
Tervezett továbbépítés
A Cella Trichora történetével kapcsolatban kevés a tény, sok a bizonytalanság, a tudásunk töredezett. Az eredeti forma nem ismert, annak megidézése szakmai kérdések sorát veti fel (műemléki hatóság szempontjából sem engedélyezhető). Az eredeti anyag megmutatása és védelme, ide értve a korábbi műemléki kiegészítéseket is viszont fontos része kell legyen a fejlesztésnek. A “továbbépítés” során eltérő anyagot célszerű használni, olyat ami nem összetéveszthető az eredetivel, de faktúrája, karaktere, “súlya”, MÉLTÓ a műemlékhez. A végeredmény többféle térhasználatot tesz majd lehetővé.
Az anyagválasztás során kerülnénk az építőiparban használatos, jelentéstartalmában túlságosan kötött, az értelmezési lehetőségeket leszűkítő anyagokat. Véleményünk szerint a megoldást segíthetik a képzőművészeti, iparművészeti igényű anyagok, a kézműves gyártástechnológia, az egyediség sugallata. Az anyag megmunkáltsága kívül bizonytalan kontúrt eredményező hatást kíván, belül simábbat, tapinthatót, vagy hártyaszerűt, ahogy vélhetően az eredeti kápolnában is volt. Ennek megoldása lehet egy áttetsző elemekből készülő képzőművészeti igényű építmény, amely szoborszerű tömegével utal az egykori kápolna megjelenésére. Az építmény belseje meghatározottabb, külseje bizonytalanabb lesz. Az áttetsző szerkezet utal a bizonytalanságokra, egyúttal szakrális képzeteket is tud kelteni. Ha ez a választott új anyag az öntött üveg, egy újabb építészeti szándék kifejtése válik lehetővé: a belső tér kontúrja homályosan kirajzolódhat a külső felületre, a térben mozgó emberek elmosódó árnyakként jelennek majd meg. A belső tér ebben az esetben ugyancsak különös, tozított fénytérré válhat. Ezek az érzetek a szakralitáshoz is hasonló, de inkább az alkotóművészet által megjelenített hatást mutatnak.
A régi kőanyag és az új áttetsző fal közt hézag tölti be a didaktikus csík elválasztó szerepét. Az alapozás megoldása szükségképpen nehézséget okoz, akár a meglévő falakon belül, vagy kívül készül. A műemléki egyeztetésen résztvevő szakemberek bátorítottak arra, hogy az új „üvegtest” cezúrával elválasztva, acél tüskéken álljon a meglévő falazat fölött. Így a maradványokra ráfalazás nem készül, a történeti falazat vastagsága mégis folytatódik, megjelenik.
Zsuffa és Kalmár Építész Műterem Kft.
