A tervezés során elsődleges szempont volt a területet behálózó, a hely természeti értékeit kihangsúlyozó, moduláris elemekből felépíthető pavilonrendszer létrehozása.
"A Normafa lejtő legmagasabb pontján állt egy vén bükkfa, mely a hiedelmek szerint Mátyás király születésekor sarjadt. Ezen fa oly nagy becsben volt tartva, hogy számos írónkat és költőnket megihlette. A fa misztériuma és a hely szelleme kedvelt kiránduló hellyé varázsolta a környéket. Petőfi Sándor versében a városból való kiszakadást és a természetben való elidőzés derűs élményét jeleníti meg versében, mely minket is inspirált." - idézet a pályázati anyagból
Normafa Budapest népszerű kirándulóhelye. A terület jellege fokozatosan alakul át városi parkból erdővé. Az utóbbira jellemző természetközeli élményt erősíti a tervezők koncepciója.
A pavilonokat egy útvonalra fűzték fel, ezáltal nem csak a jelenlegi sűrűsödési pontok, de a félreeső helyek is egyaránt hangsúlyt kapnak. Az útvonalon haladva az erdőkre jellemző felfedezés élményét erősítik a szétszórtan telepített, eltérő funkciójú pavilonok. Koncepciójuk fontos eleme, hogy a jelenlegi parkolókat - városias terek kialakítása helyett- visszaadják a természetnek.
A elképzelésük alapját a fa alá ülés élménye adta. A fa és a közvetlen közelébe helyezett funkciódoboz közötti tér definiálásaként jött létre a széles pihenőfelület és találkozási pont. Ez a modulrendszer az egyedi helyhez való ragaszkodást, kötődést jelentő alapelem. Az alapelem lekerekített formája, a dinamikus gesztusok és az anyagválasztás is a Normafa Park jelenlegi arculati elemeiből inspirálódott.
Az alapelem további elemekkel esőbeálló-, büfé- és mosdópavilonokká bővíthető. A modulrendszernek köszönhetően a lehelyezett alapelemen az eltérő zártságot igénylő funkciók egyszerűen variálhatóak.
A pavilonokat lábakra állították, hogy minimalizálják a növényzetben okozott károkat. A lábak magasságának változtatásával a pavilon adaptálható a különböző terepviszonyokhoz.