Aligha ez az iroda-projekt az egyetlen beruházás, amely a válság miatti leállás után most érik be, több év késéssel. Trendek jöttek és mentek, és ez a ház is divatba jött. Nem vesztette azonban érvényét – köszönhetően a dicséretes beruházói szándékokhoz társuló következetes tervezői szemléletnek. Bemutatjuk a Futureal Csoport Stúdió´ 100 építésziroda tervei szerint most elkészülő irodaépületét. Mizsei Anett írása.
Kiindulásként nehéz építészeti szituáció adódott: a Futó és Práter utcák által közbezárt saroktelek egyik oldalon a Corvin negyed bevásárlóközpontjához és a felette elhelyezkedő irodaházhoz, másik oldalon viszont egy alacsonyabb, száz éves bérházhoz csatlakozik. Szűk, a fejlesztések miatt azonban egyre inkább forgalommal terhelt utcák határolják, maga az épület pedig az új beépítés és a régi, ódon hangulatú, szociális és építészeti értelemben is nagyon összetett, sokféle környezet választóvonala lett.
A bonyolult helyzetre egyszerű alapképlettel feleltek a tervezők. Tárgyszerű házat alkottak, a legjobb értelemben, elkerülve a "tárgyszerűség" közhelyeit: a szűk helyre befeszülő "buborékot" vagy az erőltetett homogenitást, amely nincs tekintettel sem a funkcióra, sem a helyi építészeti hagyományokra. Rajzoltak helyette épülettömeget: valódit, kézzel foghatót és súlyosat, létrehoztak egy elegáns arányú raszterrendszert, s képeztek mindezekből elegáns lyukarchitektúrát, amely egyszerre lett húsa és héja is a háznak.
E koncepcióra rímel a ház funkcionalitása is: önfegyelemmel, szigorúan összefogták egy lépcsőházi magban mindazt, ami az egész házon végig kell fusson: a mosdókat, vertikális közlekedőket, gépészeti strangokat és előtereket. Az irodaterek így felszabadultak az efféle infrastrukturális kérdések terhei alól, s a kívülről hajszálpontos illesztésekkel képzett, síkban tartott homlokzat belülről a vastag falakban szinte loggiaszerűvé váló nyílásokkal bővíti a teret, egyben többféle elrendezésben is optimális megvilágítást biztosít a beköltöző irodák munkaállomásainak. A parapet nélküli ablaksorok felső négyzetében shadow-boxos kiképzéssel vált lehetővé az utca felől meghatározó, sarokpontokban illeszkedő, teljes szintmagasságú nyíláskiosztás.
Az utcához másfél szintes lábazati zónával kapcsolódik a ház: üvegfalak nyitják és terpeszrács zárja, ahogyan a funkció megkívánja. Az üveg-fém kombináció garancia arra, hogy elkerülhető legyen a különböző bérlők által lassan átformálódó földszinti homlokzat, amely annyi utcai portálon csorbítja az épület egykori küllemét. A reprezentatív bejárat és földszinti irodahelyiség így lett transzparens, nagyvonalú és hívogató, míg az ipari fémrácsozat takarja a kiszolgáló területeket. Mindehhez járul még a törtvonalú földszinti alaprajz, amely térbővületeivel értékes négyzetmétereket áldoz a közterület javára. A felsőbb szintek konzolossága ugyanitt esővédett zónát alakít ki, finom, szalagszerűen mozduló szögtörésekkel kívül-belül nyugodt, mégis szoborszerű tömeget képezve.
A magasított földszinti zóna ugyanakkor a második nekifutásra megépülő ház költségeit is csökkentette: az egykor tervezett mélygarázs részben a földszintre és a galériára költözött, több pinceszintet lefaragva a programból. A belső oldalon ugyanez a nagyvonalúság a garázs tetején létrehozott kis belső kertben nyilvánul meg, amely nemcsak a csatlakozó irodaszintnek, de látványban legalábbis a többi emeletnek is üdítő színfoltot biztosít. A bejárathoz hasonlóan néhány kitüntetett ponton – beruházói kérésre – összefüggő üvegfal készült. Elsősorban a Práter utcai homlokzaton van ennek jelentősége, ahol ez az áttetsző hártya természetesebb illeszkedést tett lehetővé az alacsonyabb bérházhoz, mint a lyukasztott, fényes, fehér vakolt felület. Ugyancsak üveg felépítményként jelenik meg a legfölső szint luxus kategóriájú irodája, amely hátrahúzott kontúrjával tetőteraszt is kaphatott. Tervezői és kivitelezői bravúr a rejtett attikával, élben átforduló, elegáns kialakítással készített lapostető.
A homlokzati raszter arányai fraktálszerűen belül is végigvonulnak a házon. A közös terek belsőépítészetében a tervezők ugyanezt a szerkesztést vették alapul, s példaként említve a fogadótér fém falburkolatát, a homlokzati fényes-tükröző és matt felületek is visszaköszönnek. A tizedmilliméter pontossággal illesztett lézervágott fémlemezek meglepő módon az épület bádogosának keze munkáját dicsérik.
A raszterben elhelyezett üvegfelületek sajátosan tördelik szét a környező utcák látványát bentről kitekintve, de az épületre távozás után visszanézve is: a színes, kaleidoszkópszerűen felbontott kép akár a környék szimbólumának is tekinthető. Az ezt életre hívó konzekvens hozzáállás emeli ki a Corvin Corner irodaházat a korrekt megoldások sorából az elegáns és nagyvonalú kortárs budapesti épületek közé.
Mizsei Anett