Császári lovardából fürdő - Szabó Zsófi diplomaterve

A Sopronban álló egykori császári magánlovarda, majd gyertyagyári raktár romjai  izgalmas fürdő-térként születnek újjá Szabó Zsófi diplomatervében. A helyreállított történelmi burokba kerülő raszterre komponált rendszer jelöli ki a különféle funkciók, valamint a medencék méretét és helyét, változatos, izgalmas térélményt nyújtva.

Bevezető
Mai kultúránk elég nyitott arra és technikai tudásunk elég fejlett ahhoz, hogy sokszínű, többrétegű városokat alakíthassunk ki. Ez lehetővé teszi, hogy akár bizonyos középületek is stílusbeli eltéréseket mutathassanak, kapcsolatot kialakítva így egyes társadalmi csoportokkal. Ez új érzékenységet kíván az emberi életmódban, felölelve mindazokat az értékeket, amelyek talán nincsenek a figyelem központjában. Ezért is esett a választásom egy megőrzésre érdemes gyárépületre, aminél e határokat feszegetni lehet, becsukni egy ajtót és kinyitni egy újat.

Előtanulmány
A városok kicsiny, ám annál érdekesebb részét képezik az üres, összeomlás szélén álló épületek, amelyek megmentéséhez különböző utak vezetnek. A beruházás nélküli lehetőség az itthon még nem igazán elterjedt squatting, azaz épület-, vagy házfoglalás, ami a tőlünk nyugatabbra lévő országokban (Anglia, Dánia, Németország, Franciaország) már számottevő. Itthon csak pár megmozdulásról hall, lát az ember, pedig az underground kultúrában külföldön nagy szerepet tölt be, nem kis visszhanggal. Van, akinek semmit nem jelent, míg másnak ez egy alkotótér lehet, vagy sokaknak valódi életforma, a mindennapi létük része. Jómagam is megfordultam már pár ilyen építményben és pozitív élményekkel gazdagodva jöttem ki. Jó volt látni, hogy egy tér egyszerű dolgokkal is tud élni, felélénkítve a város utcáit, homlokzatait, létrehozva olyan funkciókat, ami egy bizonyos társadalmi csoportra igen nagy hatással van.

Mivel sokan nem kulturális, hanem egyszerűen megélhetési céllal foglalják el az épületeket, nem törődve annak állapotával, azok gyakran a kelleténél drasztikusabban amortizálódnak. Sajnos ez a végkifejlet terjedt el a köztudatban is és nehezen jut el a pozitív üzenete az emberekhez, ami elindítaná azt, hogy ez egy elfogadott szubkultúra részévé váljon. Az épületek helyreállításának, korszerűsítésének másik szintje - ahogyan intézményünk is létrejöhetett -, hogy az önkormányzattól csekély pénzösszeg (1 HUF) fejében tulajdonba vehetik az adott ingatlant, azzal a feltétellel, hogy pályázat vagy beruházó segítségével felújítják azt. Ezzel kiküszöbölik azt az eshetőséget, hogy használhatatlanná váljon. A rekonstrukciónál már bizonyos elvárások is jelen vannak, mint például hogy a korszerűsítés során az épület minden olyan jellegzetességét tartsa meg, aminek történeti, építészeti és kultúrtörténeti jelentőségét köszönheti.

Ezek az épületek általában műemléki védettségű épületek, kérdés, hogy mi tartozik közéjük? Az ipari épületek védelmével már az 1960-as évek óta foglalkoznak világszerte. Európában ma reneszánszát éli az efféle épületek újrahasznosítása, itthon még viszonylag kevés eredménnyel, persze van rá példa (Pécs - Zsolnay gyár, Budapest - MEO). Sopronban - ahogy a többi sem - az én választott épületem sem tartozik a védettek közé. Ez talán annak köszönhető, hogy egészen a közelmúltig működött és ma is egy vállalat tulajdona. Állítólag tervben van a rekonstrukció, aminek már készen kéne lennie, de nincs. Sosem árt egy "b" verzió...    

Témaválasztás: Fürdő
”… a víz ugyanis nélkülözhetetlen az élethez, az élet örömeihez és a mindennapi  szükségletekhez … ”
 /Vitruvius Pollio/

A fürdők mai helyzete Magyarországon
Magyarország gyógyvíz-készlete a világ ötödik legnagyobb termálvízkészlete. Ezt kihasználva szerte az országban működnek gyógyfürdők. Mellette nyíltak még élményfürdők, strandok, uszodák, azonban ezek közül sok nincs megfelelő állapotban, legtöbbjük stílusbeli különbséget sem mutat. Pedig a fürdőzés életünk szerves része - ezt az is mutatja, hogy idén harmadik alkalommal rendezték meg a Fürdők Éjszakáját.

Soproni helyzet
A városban egy uszoda működik, amit a fenyvesekkel körülvett Lővér körút mentén találhatunk meg. A fürdő strandját 1908-ban építették, medencéjének vizét a Deákkúti forrás vizével táplálták. Az uszodát 1934-ben fejlesztették tovább, majd 1975-ben fedetté alakították. Sopron és a Fertő tó között félúton pedig az alig használt Tómalom Fürdőbe ütközhetünk, ami nevét onnan kapta, hogy régen az ott megtalálható vízenergiát őrlésre használták. A fürdő-üdülőtelepet 1920-ban építették, amely - mai állapotát látva - szintén megérdemelne egy helyreállítást.

Sopron vonzáskörzetébe tartozik még a Balfon lévő, kénes vízéről híres gyógyfürdő. Az ottani fürdőélet 1560-ban indult meg és a mai napig szakadatlanul tart. Többek között ezért is választottam az ipari épülethez ezt a funkciót, hogy lehetőség nyílhasson a város és az idelátogatók számára más-más dimenziókban is felfedezni a fürdőzés örömét. Nem beszélve arról, hogy az osztrák határ közelében ez is egy idegenforgalmi kapcsolatot jelenthet Sopron városának.

Helyszín
Sopron szerencsés helyzetben van abból a szempontból, hogy mára kialakult egy hangulatos történelmi belvárosa, belső magja. Ezt egy természeti adottságokban gazdag övezet veszi körül parkokkal, erdővel, kisebb tavakkal, patakokkal. Emellett - mint minden városban a XVIII. századtól a gyárak építésével - megjelent az ipari táj is. Ilyen környezetben található kiválasztott épületem is, amely tájrészletet mára már történetinek is lehetne tekinteni. Az épület még nem védett, pedig egykor - véleményem szerint ma is - a környék egyediségét meghatározta.

Műleírás
Ferenc József egykori soproni magánlovardája 1907-ben épült. A múlt század első felében a honvédség lovassági táborhelye volt. Utoljára a közeli gyertyagyár raktáraként funkcionált, azonban 2003-ban teljesen leégett. A ház azóta gondozatlan, üresen és tető nélkül áll, most az osztrák Zuma Kft. tulajdonában van. Az épület vaskapuját szórófestékkel telefirkálták - ami megjegyzem, nekem tetszik -; magas félkör-, és szegmensíves boltöves nyílásait majdnem mindenhol befalazták. Megmaradt főfalai tömör égetett, kisméretű téglából épültek, amelyeket a „baleset” után vasbeton pillérekkel erősítettek meg az utca felőli oldalon. A homlokzatok tetején, illetve a tagozatoknál díszítőelemként futnak végig a téglasorok. A volt zöldterület mára egy nagy bozótos, ami már a belső falsíkoknál is meg-megjelenik; a területet kezdi visszafoglalni magának a természet. A tágabb építészeti környezetben, a hátsó résznél egy használaton kívüli tehervasúti sín található, ami a hely ipari múltját idézi.

Épületkoncepció
A fürdő-létesítmények egy adott település építészeti megjelenését jelentősen meghatározhatják, ezért fokozottan figyeltem a környezethez való illeszkedésre. Építészeti értékek nem sérülnek az átalakítás során, az épület megőrzi jellegzetes homlokzatait, anyagait. A rendelkezésre álló terület igen nagy, 1800 m²-es, egy légterű, sík alapterületű csarnok, ehhez csatlakozik egy 250 m²-es osztott tér. A meglévő falszerkezeten belülre helyeztem a különböző funkciókat kiszolgáló egységeket úgy, hogy tömör térelválasztóval nem bontottam meg az egységes teret. Az épület fő szintjét meghagytam, erre kerül a néhol megszakított, az épülettől független födém, amit oszlopokkal támasztottam alá. A ház eredeti állapotában lévő, látható épületszerkezeti megoldásait - gondolok itt a fedélszékre, tetőformára -, az eredetihez hasonlóan hagytam meg, illetve újítottam fel.

Tervezett épület ismertetése, alaprajzi szervezése
Először az alaprajzot 2x2 m-es raszterekre osztottam fel, amelyek véletlenszerű kitöltése megadta a medencék és a közlekedők helyét, illetve ahol megkívánta a funkció, ott az alsó szinten is megjelent ugyanaz az alaprajz.

Ezt később úgy alakítgattam, hogy egyszerűen áttekinthető vezetést biztosítson a látogatóknak. E kétdimenziós képsíkon megjelenő geometriai felület a háromdimenziós térben egyszerű négyszöghasábok kapcsolásával jött létre. A hasábok viszonyából így kialakult egy dinamikus és egyben egyensúlyi tér.

Mivel az épület alapterülete nagy és környezete nem feltétlenül nyújt felemelő látványt, ezért a belső térben szerettem volna minden tervezett funkciót megoldani. Ezért is merészeltem az útról könnyen megközelíthető füves terület nagy százalékát parkolóvá alakítani, elülső részét pedig az előkerttel együtt helyreállítani. Mivel az épület csak egy oldalról megközelíthető, és én egy finom, ámde jól látható bejáratot szerettem volna kialakítani, külső hozzátoldás nélkül, ezért az utcai frontra helyeztem azt, összekapcsolva a parkolóval. A belső teret egy nyitott és egy fedett résszé bontottam szét. Ezt a határt az ablakosztásokhoz igazítottam, mégpedig az utca felőli oldalsó homlokzat első három tengelyére esett a választásom, amit üveg-fém kombinációval megnyitottam.

A fedett épületrész terébe egy átmeneti szakaszon keresztül jutunk be, ami az ajtó által egyszerre nyújt bizonyos szintig zártságot, nagy üvegfelületei és tető-nélkülisége pedig a nyitottság érzetét adja. A gépkocsival érkezők kényelme érdekében egy oldalsó bejáratot is elhelyeztem a nyitott-zárt rész találkozásánál.

A szabadban lévő terület füves napozórészből és egy nagy, földbe süllyesztett medencéből áll, amit az oldalfallal párhuzamos, 5 méterrel beljebb felhúzott fallal választottam el a bejárattól. A belső, fedett teret a kintitől függönyfal választja el. Az alsó részt száraz lábas-vizes lábas részre osztottam fel, középen hagyva azokat a kiszolgáló egységeket, amelyeket mind a „kétféle” vendég használhat.

A jegypénztártól-kölcsönzőtől vagy tovább haladunk a büféhez-pihenőhöz, vagy bemegyünk a vizesblokkba. Kilépve az öltözőből-zuhanyzóból, eldönthetjük, hogy lent maradunk a földszinten és kimegyünk a nyitott medencéhez, illetőleg a kiszolgáló egységhez, vagy felmegyünk a közbenső pihenőrészhez, netán az emeleti medencékhez. A földszinten egy hatalmas oszlopokkal, betontömbökkel, üveglapokkal, víztükörrel megtört térben lehet lazítani. A csarnok hátulsó csücskében is fellelhető egy ajtó, a vészkijárat, ami a büfé raktárának feltöltéséhez is alkalmazható. Emellett az épület nyúlványaként megjelenő blokkba helyeztem el a személyzeti öltözőket, pihenőt, irodát plusz a nagyobb gépészettel egybefüggő raktárt. Öt méter magasra 2-2 lépcsőn, liften juthatunk fel.

A medencetereket úgy alakítottam ki, hogy abban egyaránt legyenek a medencékhez közvetlenül kapcsolódó, azokra rálátást biztosító helyek és azoktól távolabb eső nyugodtabb, fedett-nyitott pihenőterek. A medencék kialakítását, méretét, vízmélységét a használati funkció határozta meg.

Az emeleten lévő közlekedők és a pihenők egy részét járható üvegfödémmel oldottam meg. Az így kapott tömör és áttört felületek váltakozása, a térbe kilépő testek és a közöttük visszamélyülő teresedések feszültséget keltenek az épület belsejében. Ehhez járul még hozzá a különböző időpontokban különböző irányból beáramló természetes fény, valamint a mozgásban lévő víz, amelynek tükröződései külön látványélményt nyújtanak.

Szabó Zsófia

Volt gyertyagyár rekonstrukciója - Fürdő, Sopron

tervezés éve: 2011
bruttó szintterület: 1800 m²