Csillagfényes éjszaka: obszervatórium és távcsőpark a Zselicben

Talán kevesen tudják, milyen ritka kincsekkel rendelkezik Magyarország: kettő is itt található a világon eddig összesen nyolc, Európában három, Nemzetközi Csillagoségbolt-park minősítést elnyert területből. Közülük a Zselic a kontinensen elsőként kapta meg az elsimerést. Ezt a lenyűgöző tájat választotta helyszínül, a csillagászat megismertetését, elterjesztését pedig diplomamunkája témájául Vermes Erika.

A Zselic és Csillagoségbolt-parkja
Dél-Dunántúl sajátos megjelenésű, természeti értékekben bővelkedő, mégis kevésbé ismert „zöld szigete"a Zselic.  A zselici táj jellegzetességét a széles, lapos dombhátakat borító összefüggő erdőségek adják. Rendkívül különleges állatok, növényfajok, erdőtársulások találhatók a területen, valamint igazi kuriózumnak számít csillagos ege miatt. A vidék olyan jó fényszennyezettségi értékekkel rendelkezik, hogy Európában elsőként, 2009-ben – a skóciai Galloway Parkkal közösen – elnyerte a Nemzetközi Csillagoségbolt-park minősítést. A “Nemzetközi Csillagoségbolt-park" (International Dark Sky Park) címet a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség alapította. Az ilyen parkok célja, hogy valamiképp megóvják az éjszakai természetes környezetet. A világon eddig összesen nyolc ilyen rezervátum van, ezekből Európában három. (2011-ben a Hortobágyi Nemzeti Park is elnyerte a címet, úgyhogy mi, magyarok két ilyen parkkal is büszkélkedhetünk.) A Zselicben az égbolt minősége a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség által javasolt skálán ezüst szintű minősítést kapott, lakott területek közelében ez igen jó érték. Arany kategóriába csak a világ néhány óceáni és sivatagi területét sorolták, ahonnan fényszennyezés-mentesen figyelhetők meg az éjszakai égbolt csodái. A Csillagoségbolt-parkban szabad szemmel is sok égi objektum látható. Csillagok ezrei ragyognak, a nyári Tejút sávja pedig elképesztően fényesnek hat.

A fényszennyezés
Csillagoségbolt rezervátumok létrehozására azért van szükség, mert az elmúlt évtizedekben rohamosan csökkent azon területek mérete, ahonnan a csillagos égbolt, a Tejút zavaró fényektől mentesen látható. Az emberi települések és létesítmények növekedésével a fölösleges fénykibocsátás is egyre növekszik. Ennek az a következménye, hogy a csillagok „eltűnnek", pedig az éjszakai ég csodálatos látványa az emberiség kulturális örökségének része, amit meg kell óvnunk a jövő nemzedékei számára. Tehát a fényszennyezés korunk egyik új kihívása, az urbanizáció következménye, amely az utóbbi időben került a káros környezeti hatások listájára. Nem csak a csillagos ég látványát rontja, hanem megváltoztatja a táj képét, jellegét is, ez különösen aggasztó a védett természeti területeken és közelükben. Számos ökológiai hatása is van, hiszen a környezet természetes fényviszonya rengeteg élőlénynek nyújt segítséget a tájékozódásban.

A csillagos ég látványa Iránban az Elburz-hegység felett húzódó Tejút sávjával (fent), mindez a városi fényszennyezés miatt láthatatlan Teherán metropolisza felett (lent)

Különböző statisztikák azt mutatják, ha a fényszennyezés ilyen ütemben folytatódik, 2025-re szabad szemmel csak a Hold és néhány csillag lesz látható az éjszakai égbolton. A fényszennyezés fölösleges és energiapazarló, így a legolcsóbban megszüntethető környezetkárosítás. A felesleges, égbolt felé irányuló fény megszüntetésével azonnal energiát és pénzt takarítunk meg, és megóvhatjuk az éjszakai égbolt látványát. Sok esetben csak egy kis odafigyelésre, a világítótestek megfelelő kiválasztására és beállítására van szükség.

Téma és inspiráció
A terület égboltjának különlegessége végett döntöttem úgy, hogy diplomám egy csillagkutató épület(együttes) megálmodásáról, megtervezéséről fog szólni. A téma nagyon magával ragadott, egyrészt a térséghez fűződő személyes vonzalmam miatt, másrészt pedig annak a ténynek a varázslatossága, hogy a csillagászat és az építészet tulajdonképpen egy tőről fakadnak, hiszen az első építmények csillagászati vonatkozásúak is voltak. Az ősi megalitikus építmények, a menhirek és a kőkörök nagyon inspirálóan hatottak rám. A dísztelen kövekből egyszerűség és erő árad, monumentalitásuk méltóságteljes megjelenést kölcsönöz, felfelé törekvésük az éggel való kapcsolatot hirdeti ezzel misztikus, szakrális teret hozva létre.

Helyszín
A tervezési program első pontja a helyszín meghatározása volt, mely kiválasztásánál fontos szempontok voltak a következők:

• minél alacsonyabb fényszennyezettségi értékek,
• minél magasabb tengerszint feletti magasság,
• könnyű megközelíthetőség,
• közművek viszonylagos közelsége.

Több potenciális helyszín bejárása után a Zselic szívében, Kardosfapuszta erdeiben választottam egy minden szempontnak megfelelő tisztást. A helyszín két főútról is megközelíthető, aszfaltozott út vezet végig az erdőn egy csomópontig, mely csomópontból magát a területet is két irányból közelíthetjük meg. Mondhatni, a tájvédelmi körzet kisebb központja is ez a zóna, a főbb turistaútvonalak innen indulnak. Nem messze van egy hotel, ami egyúttal a közművek közelségét is jelenti, és segítheti a tervezett obszervatórium beépülését a helyi turizmusba, illetve a távcsőpark is hasznára válhat a hotelnek hisz az oda látogatók igénybe vehetik annak szolgáltatásait.

Funkciók
A következő lépésben felmértem, hogy az ég vizsgálásának lehetőségén kívül milyen funkciókat kaphatna még az épület, majd ezen funkciókat rendeztem realitásuk szerint. Fontos volt felmérni az igényeket és szem előtt tartani, hogy egy vidéki térségben, az erdő közepére épülő létesítménynél gazdaságosság szempontjából milyen, mekkora volumenű projektben kell gondolkodnom.

Programomban egy olyan objektum tervezését tűztem ki célul, ahol teret adnék az itt dolgozó vagy ide utazó csillagászoknak, lelkes amatőröknek, érdeklődőknek, turistáknak és diákoknak is, hogy betekintést nyerjenek a sötét égbolt által kínált megfigyelési lehetőségekbe. (A főépület előadóterme helyet adhatna kisebb konferenciáknak, előadásoknak, kiállításoknak, esetleg szakköröknek is.) Továbbá olyan funkciókkal láttam el az épületet, amire Magyarországon még nincs példa, és újszerűsége végett a világban is csak kis számban találunk hasonlót. A nagyobb fogadó- és főépület mellé kisebb tornyokat, valamint szállásépületet telepítettem, melyeket akár külön, akár együtt bérelni lehetne.

Felmértem azt is, hogy az általam elképzelt különleges funkció (miszerint bérelhető távcsövekből álló távcsőparkot kapjon az épület) megállná-e a helyét a vidéki térségben. Az az általános vélemény alakult ki, hogy egy ilyen létesítménynek lehet létjogosultsága, hiszen főleg egyedülállósága miatt vonzaná az embereket, ezenkívül bevételhez juttatná a létesítményt, esetleg ilyen módon hozzájárulva annak gazdaságos működtetéséhez.

Telepítés
A létrejött funkcióséma alapján meghatároztam a szükséges alapterületeket, és a különböző funkciókat egy-egy objektumba soroltam, így meghatároztam az épületek körülbelüli tömegét. Munkamodell készítése után megkezdődhetett a tömegek végleges helyének kijelölése, a telepítés. A területen jelentős a szintkülönbség, ami főként a középső sávban éleződik ki. Ezt a karakterességet kihasználva gondoltam az épületek e tájékon való elhelyezését. Fontos volt az a döntés is, hogy a két ide vezető út közül melyik legyen a közönségforgalmi célt szolgáló út. A területre érkezéskor nyújtott látvány alapján határoztam úgy, hogy az alsó utat jelölöm ki érkeztetési iránynak. Így megérkezéskor szemünk elé tárul az egész domboldal és vele együtt az épületek. A kiszolgálóutat különválasztottam, és a felső útról csatlakoztattam be. Így egy, tulajdonképpen az egész területet átszelő, kanyargós útvonal jött létre. Az út és vasbeton támfala (mely a környék jellegzetes tájképi elemeit, a löszárkokat idézi) karakteres részévé vált a tervnek.  

Mivel a csillagászati megfigyelések alkalmával a legnagyobb hangsúly a déli égbolt látványán van, így a megfigyelőtornyokat igyekeztem a terület északibb részén elhelyezni, minél jobb kilátást biztosítva ezzel. Ez az északra terelés az épülethez vezető gyalogút szempontjából is jónak bizonyult, hiszen így kellő hosszúságot lehetett biztosítani egy fokozatosan, kényelmesen emelkedő gyalogútnak, melynek alsó részén a parkolási lehetőséget is kitűnően ki lehetett alakítani.

Az eltérő funkciók külön épületekben kaptak helyet. Mivel maga a csillagvizsgálás egy természetközeli tevékenység, nem láttam fontosságát annak, hogy minden funkciót egy tömegbe préseljek, illetve térlefedéseket alkalmazzak az egységek között. Ezzel egyúttal (úgy érzem) olyan épületet sikerült a tájba illeszteni, ami nem egy nagy pecsétfoltként csúfítja azt, hanem különböző arányaival és azoknak egymáshoz való viszonyával mint egy szoborcsoport jelenik meg és olvad egybe környezetével. A tömegek elhelyezésére a területen főként a komponálás, mintsem a szerkesztés módszere a jellemző. A komponálásnál viszont figyelembe vettem az épületek funkciói által meghatározott sorrendiséget, az őket összekötő útvonalak, távolságok ésszerű meghatározását, de magukat a tömegeket mégis inkább úgy kezeltem, mintha egy szoborcsoportról lenne szó. A különböző nagyságú és arányú tömegek végleges helyének megtalálását tehát az összhang keresése segítette leginkább.

Tervezési alapelvek
„A lényegtelent ünneplő társadalomban az építészet ellenállást fejthet ki, szembeszállhat a formák és jelentések pazarlásával." Peter Zumthor

Az épületek tervezésnél célom egy környezetével együttműködő, azzal szemben alázatot mutató, mégis méltóságteljes együttes létrehozása volt. Célom az lett, hogy tömegeim letisztultságukkal vívják ki méltóságukat, valamint az, hogy a természettől elhódított terület táji értéke, a környezet csendje megmaradjon. A telepítés előkészítésénél tanulmányoztam a tömegek különböző viselkedését. Mivel fő célom a természettel való együttműködés volt, ezért úgy döntöttem, hogy a főépület és a szállásépület tömegeit a szintvonalakkal párhuzamosan, horizontálisan kezelem, így (az irányvonalakkal való együttműködéssel) a természeti elemek eredeti hatásukban tudnak mutatkozni.

A terepben meghúzódó, a látómezőbe beleolvadó két különböző funkciójú épület kiegészül egy harmadik csoporttal, tulajdonképpen a fő funkciót képviselő objektumokkal, a tornyokkal. A vertikálisan elhelyezett tornyok hangsúlyosságukkal éreztetik a csillagokkal való kapcsolat létrejöttének lehetőségét, zárt tömbszerűségüket a menhirek inspirálták. A négy torony magassága egyre csökken, hogy egyik távcső látómezejét se zavarja a másik távcső tornya. A különböző obszervatóriumok észlelőtornyait, kupoláit végignézve hamar megfogalmazódott bennem, hogy mindenképp kerülni szeretném a leginkább elterjedt, előregyártott gömbkupola alkalmazását, és valami újszerű építészeti megoldással élnék. Próbáltam a kupolák formáját ehhez a tömbszerű, merev formavilághoz igazítani.

Az anyagválasztást szintén már a koncepció kialakulásának elején meghatároztam. Mivel a vidéken jelentős fakitermelés folyik, így egyértelmű volt számomra, hogy faszerkezetű épületben gondolkodom. Ezenkívül a fa mint anyag használata természetes megjelenésétől fogva segíti az épületeket, hogy elérjék fő céljukat; a természetet nem háborító, visszafogott jelenlétet. Ebben az organikus környezetben a csendes megjelenést még az architektúrák abszolút visszaszorítása segíti, egyedül az árnyékolók és burkolatok horizontális és vertikális irányvonalaival játszottam, még jobban kiemelve ezzel az épületek tömegeit.

Az épületekről
A főépület mintegy kapuja az épületegyüttesnek. A területen végigívelő út és vasbeton támfala végighalad az egész épületen, szimbolizálva az égbolt kitárulkozásának misztikumára való felkészülést. A belül végighaladó utat egy különleges padlóburkolattal is érzékeltettem. A burkolat mosott kavicsokból áll, melyeket áttetsző akrilba öntenek és políroznak. Így a közlekedő padlója hatásában olyan, mint a kinti kavicsos út, viszont felülete sík és könnyen tisztítható.

A főépületben kapna helyet a kutatóállomás kézikönyvtárral és folyóirat-olvasóval, az előadó, a hozzájuk tartozó kiszolgáló, gépészeti illetve raktárhelyiségek, a vezetői/gazdasági iroda, valamint az egész együttest felügyelő információs pont. Az alaprajzi szerkesztésnél az épületet három zónára osztottam, egy közlekedő, egy középső kiszolgáló és egy szolgáltató zónára. Ezt az alaprajzon két köztes zóna tagolja. Ezek a terek lehetőséget biztosítanak a főbb kiszolgáló terek megközelítésére, valamint tágassá, levegőssé, világossá teszik az épületet.  

A szállásépület alaprajzi szerkesztésénél ugyanezt a hármas elvet folytattam. A közeli, exkluzívabb igényeket kielégítő hotel meghatározta befogadóképességét és milyenségét, így az pár egyszerű szobára és egy közösségi térre redukálódott. A szobák pihenőszobaként szolgálhatnak az aktívan/időszakosan itt dolgozó csillagászoknak, vendégkutatóknak, de igénybe vehetnék a távcsöveket bérlők is.

Az épületek szerkezete két anyag, a beton és a fa egyesítésével született meg.
A területet végigszelő út beton támfala végighalad az épületen, egybe vasalva a lemezalappal, erre a beton elemre pedig mint egy „héj" kerül rá a faszerkezet.
A tartószerkezet előregyártott, sorolt rétegelt-ragasztott fa tartókból áll, az épület falai szendvicsszerkezetűek.

A homlokzaton megjelenő árnyékolórendszer a ragasztott tartókhoz távtartókkal van erősítve. Szerettem volna egy egységként, valóban „kubusként" kezelni az épületeket, ezért a homlokzaton megjelenő árnyékoló panelek folytatódnak a tetőn is. Mivel az épületek domboldalban helyezkednek el, és a terület legmagasabb pontjáról is meg lehet közelíteni őket, rálátás nyílik a tetőkre, így azok eltakarják a gépészetet és egységessé teszik a formát. A tetőn elhelyezkedő panelek levehetők, így biztosítva a karbantartás lehetőségét.  (Lehet, hogy ez a megoldás nem annyira egyszerű, mint egy átlagos lapostető esetében, vizuális értéke viszont számomra, a koncepció szempontjából fontos volt.) Ezenkívül az árnyékolók nem csak az épületbe jutó fényt szűrik meg, hanem az épületből éjszaka a természetbe jutó mesterséges fényt is.  

Belsőépítészet
A szolgáltató terek padlóburkolata a beton szürke színét visszahozó terméspala padlóburkolat. A válaszfalaknál fehérre festett gipszkarton és faburkolat váltja egymást. A vizesblokkokban mind a padlón mind a falakon vízálló parafa burkolat van, a gépészeti és raktárhelyiségekben festett gipszkarton fal és mázas kerámia burkolólap. A szolgálati zóna sávjában az előadót, a dolgozót és az irodát a társalgóktól mattított üvegfalak választják el, bennük üvegajtók. Szintén üvegfal jelenik meg a dolgozóhelyiségen belül azon részen, ahol e tér elhatárolódik a teakonyhától, így az természetes fényhez tud jutni.

A szállásépület belsőépítészetileg szintén követi a főépület példáját. A közlekedőben és a társalgóban terméspala padlóburkolat jelenik meg, a szobákban hajópadló, mosdóikban vízálló parafa burkolat. A falaknál szintén a fehérre festett gipszkarton és a faburkolat váltakozása jelenik meg. A társalgó tágas terében amerikai konyha és modern, bézs színű kanapék. A közösségi tér megnyílik a terasz felé, a nagy üvegfelület az erdőre néz. Mindkét épület belsejében megjelennek a rétegelt ragasztott tartók és azok ritmusa. Az épület belső világításáról az álmennyezetbe süllyesztett spotok gondoskodnak, külső, út melletti világítását a Csillagoségbolt-parknak megfelelően kell kialakítani.

A tornyok magasságukat kivéve megegyeznek. Anyaguk szintén beton és fa; egy vasbeton lemezalapra épülő faszerkezet melyeket acél andráskeresztek rögzítenek. A távcsövet tartó vasbeton oszlop külön alappal rendelkezik, mely dilatálva van a lemezalaptól, mivel a szerkezet mozgása nem érintheti a távcsövet. A tornyoknál a vízszigetelést megoldottam, hőszigetelésre azonban nem volt szükség, mivel magát a kupolát nem szabad fűteni, ugyanis a meleg levegő lerontja a távcső képalkotását. A homlokzati burkolat függőleges elhelyezése méginkább segíti a vertikális jelleg érvényesülését. A tornyok kupoláját úgy oldottam meg, hogy a torony felső része 360 fokban egy sínpályán elfordul, középső sávjában pedig egy külön elem elcsúsztatásával nyílik meg. Ezzel a megoldással, úgy érzem, sikerült a kupolákat összhangba hoznom az épületekkel, és nem megszokottá, különlegessé tenni őket.

Úgy érzem a zselici dombság adottságai igazán különlegesek, ennek ellenére mégsem kap elég figyelmet a tájvédelmi körzetek között. Az elképzelt épület nemcsak nagy örömére szolgálna a csillagászoknak, hanem talán erősítené a térség turizmusát és létrejöttével jobban felhívná a figyelmet a Zselici Tájvédelmi Körzet szépségére és különlegességére, illetve jelenlétével hangsúlyozná a fényszennyezettség visszaszorításának fontosságát.

Vermes Erika

Obszervatórium és távcsőpark a Zselicben - NYME - AMI diplomaterv 2011

tervező: Vermes Erika
konzulens: U. Nagy Gábor