Csináld magad 3D - a kézművesség 21. századi technológiája

A Kozma Lajos ösztöndíj hagyományosan a kézműves iparművészeket támogatta eddig, szemben a Moholy ösztöndíjjal, ahol inkább az ipari formatervezés állt a fókuszban. A szemléletbeli különbségek eltűnni látszanak, mégis Balla A. Benjámin projektje - a 3D-s ékszernyomtatás - a kézművesség területén sokaknál a gépezet megszokott működésébe kerülő porszem érzetét kelti. Erről kérdezte a tervezőt Szabó Eszter Ágnes.

Balla Benjamin a MOME szilikát/üveg szakán végzett tervező. 2011-ben kapta meg először a Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat, és ugyanebben az évben lett a Kitchen Budapest makettező/modellező formatervezője is.  

epiteszforum.hu (EF): Szerinted mi az oka a napjainkban tapasztalható folyamatnak a kortárs dizájnban, a kézművesség és ipari formatervezés közötti nagy különbség látványos kiegyenlítődésének?

Balla A. Benjámin (BB): A Moholy és Kozma ösztöndíjak szemléleti közeledésének egyik oka a gyártástechnológiai háttér megváltozása, fejlődése. Az eszköz, amellyel például én dolgozom nem gyári, hanem egy otthoni 3D modellező gép. Nincs sok különbség egy házi szövőszék és e között, csak az anygahasználat és a tervezés folyamata változott meg. A 3D nyomtatásban eleinte attól tartott mindenki, hogy nem lesz elég anyagtípus, és megmarad egyszerű műanyag-megmunkálásnak, de most már úgy tűnik, hogy bármilyen anyagot képesek leszünk nyomtatni. Már most is nyomtattam fát, ami 60 %-ban tényleg fa alapanyagból készül. Az eszköz annyira terjed és az anyagok is bővülnek, hogy szerintem 10 év múlva, ha nem is lesz minden háztartásban 3D nyomtató, de lesznek nyomtatóparkok, mint most a Copy General, ahol mindenki kinyomtathatatja, amit megtervezett.

Csak a szoftvert kell megtanulni használni, erre kezdtük el fejleszteni a Sculptomatot. 2014-ben a Design Terminál által rendezett Budapest 3D Printing Days-en mutattunk be először. A Sculptomat arra irányul, hogy a leghozzáférhetőbb - akár játékkonzol szintű - otthoni háztartási eszközökkel, softver tudás nélkül is lehessen házilag tervezni és nyomtatni. A Printing Days-en találkoztunk a Leopoly közösségalapú 3D modellező szoftverrel is, amit a Leonar3Do International Zrt. fejleszt. Ez szintén segítséget nyújt abban, hogy a gyerekek minél előbb tudjanak tárgyakat tervezni. Az organikus, open source programok segítségével a felhasználók továbbfejleszthetik, illetve a saját igényeiknek megfelelően nyomtathatják ki a tárgyakat.

(EF): Honnan jött az ékszerek nyomtatásának ötlete pont a Kozma ösztöndíjra, ahol eddig jellemzően a kézművesség dominált?

(BB): A MOME -n harmadévben kaptuk az első ékszertervező feladatot. Már ekkor is úgy éreztem, hogy engem nem annyira a hordhatóság, hanem a kisebb plasztikák emberen való megjelenése érdekel, és egy üvegabroncsot terveztem. Eleinte fontos volt, hogy mindig legyen az ékszerben üveg- hiszen üveg szakos voltam - és társítottam különböző anyagokkal, mint eloxált alumínium vagy porcelán, de ez ma már nem fontos, sokkal inkább a technológia és a forma érdekel. Az új kollekció tervezésénél olyan irányelveket fogalmaztam meg, mint pl.: átlátható, de zárt vagy csipkeszerű, illetve geometrikus és organikus egyszerre. Amikor ezeket maghatároztam, történt egy esemény Afganisztánban, ami megrázott, és a burkák viseletére irányította a figyelmem. Érdekes, hogy a nők mit mutathatnak meg magukból, miközben az ékszerek nagyrészt nőknek készülnek. A burkák és ékszerek párhuzamára építettem a kollekciót, egymás mellé állítva különböző anyagokat, az igazi fát és a nyomtatott fát, hiszen eddig is része volt a munkámnak a különböző anyagok társítása.

(EF): Mikor kezdtél el 3D-ben tervezni és a nyomtatóval dolgozni?

(BB): A Kitcen Budapest pár éve vásárolt egy „makerbot”-ot, amit elkezdtünk használni és eközben kiderült, hogy a tárgynyomtatás annyira elérhető, hogy vannak olyan internetes oldalak, ahonnan maguk a nyomtató alkatrészek is letölthetők és kinyomtathatók. Így én is felépítettem a saját nyomtatómat, amihez már én nyomtattam a szükséges alkatrészeket. Ékszerekkel foglalkozom, ezért megnéztem, hogy mit érdemes a nyomtatóval ezen a területen csinálni. Külön internetes oldalak vannak tele letölthető ékszerekkel és kódokkal, így bárki kinyomtathatja a sajátját otthon. Nekem egyik sem tetszett, és úgy gondoltam, hogy megtervezem a sajátomat és tovább fejlesztem és kombinálom más anyagokkal, hogy ne legyen ugyanolyan, mint amilyenek már vannak.

(EF): A 3D -s tervezés lehetővé teszi a léptékek közötti átjárást, így egyre több építész használja ezt a technológiát a makettezéshez. Ezek az ékszerdarabok is kicsik, de formailag monumentálisak, így lehetnének akár épülettervek is.

(BB): A kortárs építészet egyik ága kifejezetten a szobrászat irányába ment el, ahol már szintén megjelentek a kompozit anyagok és a nyomtatás. Az építészetben én a forma és funkció összhangját jobban kedvelem, hozzám a Bauhaus áll közelebb. A 3D tervezés valóban lehetőséget kínál a formák léptékének növelésére, de tudni kell, hogy ez egyes tárgyaknak milyen méret áll jól.

(EF): A sokszorosíthatóság felveti az egyediség kérdését is. Erről mit gondolsz az ékszerek kapcsán?

(BB): Az ékszerek anyaga korábban sem volt fontos a számomra, csak a formájuk. Mindig igyekeztem elérhető anyagokat használni, és bármelyik ékszeremet lehetett volna akár „gyártósorra” is küldeni, mert egyszerű geomterikus formákkal dolgoztam. Minden művésznek el kell dönteni, hogy mit választ. Az egyediség kérdését a sokszorosíthatóság megjelenése óta a limitált szériákkal, illetve sorszámozással oldják meg a művészek, amihez az alkotó tartja magát. A tervezők sosem fogják a fileokat és a kódot feltölteni a netre, hacsak nem az a koncepció, hogy a tárgyat bárki letölthesse és kinyomtathassa.

A jövőről gondolkodva az alkotó elmondta, hogy továbbra is az ékszertervezés áll majd munkája középpontjában, de egyre nagyobb területen hódít a techművészet, a látás és az agyhullámok szenzoros érzékelése technikai eszközökkel, amit szintén szeretne használni. Érzékelős, kommunikáló ékszereket szeretne fejleszteni, amelyek láttatják az érzéseinket és agyhullámainkkal vezérelhetők. 

A techművészetről többet lehet megtudni a Capa Központ és a Kitchen Budapest, Kép és képtelenség című kiállításán, ami 2015 március 1-ig tart nyitva.

Szabó Eszter Ágnes