A budai Tabán letűnt világából jóformán alig maradt valami, de hírmondóként még állt egy rozoga téglaház és a külvilágtól kőfallal elzárt kertje. A nyáron Csipkerózsika álmából éledt fel a Tabán utolsó épülete, amikor Sárközi Csaba építész és munkatársai tervei alapján megnyílt a Czakó Kert. Bán Dávid írása.
A nyár folyamán, a Naphegyen sétálgatva egy új cukrászdára bukkantunk. Pontosabban nem is igazán cukrászdára, hanem egy kerthelyiségre remek süteményekkel, házi sörrel, komoly borválasztékkal. A kellemes kert egészén érződik, hogy még minden új, friss, bizonyos részei bejáratás alatt állnak. A kínálat pedig a nyár folyamán bővült, lett reggeli és vacsora is. Míg a Czakó Kert vendéglátó funkciójában még nem definiálta pontosan önmagát, építészetileg azonban lassan, de biztosan rajzolódik ki egyénisége, a különböző korok és elemek jól sikerült összhangjából a helynek egyedi miliője lett.
Az idén májusban nyílt hely története bő öt évvel ezelőtt kezdődött. Pontosabban ennél lényegesen régebben, valamikor a 18. században, ugyanis az akkori térképeken szerepelt először a budai dombokon a Tabán feletti vincellérház, amely egyes feljegyzések szerint a környék legrégebbi épülete volt. A mai Czakó utca, Hegyalja út és Tigris utca között elnyúló, hosszanti beszögelésű telek elülső, déli részén hagyományos hajlított téglaházat emeltek, amelyhez az északi oldalon vegyes falazatú, fa tetőszerkezetes pajta csatlakozott. Ennek megközelítésére a funkcióhoz kötődő motívumokkal mívesen díszített fakaput emeltek, ezen keresztül álltak ki- és be a szőlővel, boroshordóval megrakott kocsik.
Idővel a környék teljesen megváltozott. A ház megélte a lábainál húzódó Tabán felemelkedését és pusztulását, a Naphegy villáinak és társasházainak megjelenését, a mellette kiépült Hegyalja út fontos ütőérré duzzadását. A vincellérház az ezredfordulóra szinte teljesen egyedül maradt korával, méretével, típusával. A Hegyalja útra egyre nagyobb volumenű épületeket, bér- és irodaházakat engedélyezett a szabályozás, a Czakó utca sarkán álló telek építési korlátozásai azonban egyedüliként megmaradtak - szerencséjére és hátrányára egyaránt. Az idővel műemléki védettséget kapott épület döcögve, de társasházként még funkcionált. Állapota egyre elhanyagoltabbá vált, tulajdonosai csak toldozták-foltozták, néhány oda nem illő megoldással próbáltak újabb tereket, alkalmi műhelyeket, garázsokat létesíteni.
Öt évvel ezelőtt, a belvárosi vendéglátásban sikeressé vált befektető fantáziát látott az egyedül maradt naphegyi vincellérházban. Lassanként az albetétek kivásárlásába kezdett, majd Sárközi Csaba építész vezetése alatt az Archiplan Építész Irodával együtt az épület új funkcióját kereste. A helyszín a maga módján egyedülálló: mindössze két buszmegállónyira található a Belvárostól, a Balaton és Bécs felől érkező bekötőút közvetlen szomszédságában, egyfajta városkapu pozícióban, mégis nyugodt, zöldövezeti környezetben. A műemlék védettségű épület mögött álló pajta azonban annyira romos volt, hogy azt eredeti állapotában nem lehetett megmenteni. A befektető az épület felújítása mellett a pajtát elbontva új funkcióban gondolkozott, így felmerült egy kisebb szállás funkciójú épület létrehozásának terve is, a szabályozás azonban erre nem adott lehetőséget, így előnyösebbnek tűnt a pajtát adott formájában bevonni a tervezési programba.
A sok kutatással kísért, számtalan módosítást megért tervezési folyamat végén, jelenlegi állapotában a Czakó Kert hangsúlya a vendégtereket illetően már kifejezetten a pajtaépületre tevődött át. A koncepció szerint a két utca közötti tér ezen a részen nyílik meg, felhasználva az eredetileg a pajtát kiszolgáló korabeli bejárót, illetve a Tigris utca felé pár évtizede kiépített – részben önkormányzati tulajdonú – bekötőt. A telek így a pajtával együtt teljesen átjárhatóvá vált, egyfajta rövidített útvonalat képez a két utca között az arra közlekedőknek.
A fából emelt gazdasági épület statikai állapota, tetőszerkezete azonban igen rossz állapotban volt, így ahhoz komolyabban hozzá kellett nyúlni. Az eredeti formavilágot és faszerkezetet megtartó, illetve a korábbi tulajdonosok javítgatásainak helyét az eredetihez hasonló módon rekonstruáló felújítás az épületet egyben teljesen újra is fogalmazta. A hagyományos fakonstrukcióba egy acélszerkezetű, üvegezett kubus került, amely nagyon mai, mégis jól illeszkedik a ház belsejébe. Lényegében épület az épületben. Az elképzelés szerint ez mindenképpen egy kortárs kiegészítés kíván lenni, olyan, amelyik könnyű szerkezetével, szellős, átlátható megoldásaival nem avatkozik bele az épület korabeli összhatásába.
A pajtában létrejövő dobozba egy, a szezontól függően nyitható vagy zárható vendégteret szerettek volna létrehozni, amelyet lapolható, filigrán üvegtáblákkal oldottak meg. Rugalmas szerkezete miatt azonban csak egyrétegű, hőszigetelés nélküli üvegezés volt lehetséges, ezért a fűtésre megfelelő megoldást kellett találni. A semleges hatású, csiszolt betonpadlóba rejtett temperáló fűtés igyekszik az üvegtáblák okozta hűvös érzetet ellensúlyozni. A kubusba került a kiszolgálópult és a vendégtér, amely kellemesebb időben az épület mindkét irányába megnyílik. A Czakó utca felé adott volt a telek korábbi vegyes kő- és téglafala, amely új, nagyobb nyílású bejárati kaput kapott. A töredékében előkerült és megmentett, eredeti barokk fakapu pedig konzerválás után a mára funkcióját vesztett eredeti helyén kőkeretes kapuzatként került vissza, amit idővel a pergolákra felfutó szőlőlugas keretez majd.
A Tigris utcai oldal külön életet él. Itt a pajtából kinyúlva az utca felé terasz emelkedik, amelynek a budai hegyekre néző panorámáját az utca túloldalának jelenlegi – a sorsára váró korábbi teniszpálya – beépítetlensége nem zavarja. A telek előterébe nyúlik azonban a szomszédos óvoda támfalából indított önkormányzati tulajdonú, az 1970-es években épült látszózsaluzású betonfal, amelyet a tervezőknek sikerült jól belekomponálni a kertbe. Felette rézsű húzódik fűszerkerttel, idővel várhatóan őshonos növényeket ültetnek majd ide.
A téglaépület átalakítása még nem végleges, mivel a Tigris utcai oldalon szokatlan formával ékelődik be egy szomszédos, igen keskeny telek, amelynek zavaros funkciója és rendkívül leromlott állapota egyelőre előnytelenül szól bele az összképbe. A befektető reméli, hogy idővel tisztázódik az összes részlet, és akkor teljessé válhat a Czakó Kert együttese így a városkapuban egy szolid, de sokoldalú vendégváró központ jöhetne létre.
Bán Dávid