Czigány Tamás kapta idén a Kotsis Iván Emlékérmet

Kálmán Ernő, a MÉSZ elnöke adta át az érmet Czigány Tamás egyetemi docens építésznek. Az ünnepségen Böhönyey János elnökölt, a díjazott érdemeit Csontos Csaba méltatta.

December 15-én Kálmán Ernő, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke adta át a 2009. évi Kotsis Iván Emlékérmet Czigány Tamás egyetemi docens építésznek (Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszék) az Építészek Házában. Az ünnepségen Böhönyey János elnökölt, a díjazott érdemeit Csontos Csaba méltatta.

Csontos Csaba laudációja

"Czigány Tamás életútja főbb állomásainak egyszerű felsorolásából Önök bizonyságot nyernek arról hogy az Ő tevékenysége folyamatosan a tanulás, a tervezés és a tanítás. Ime:

Győrben született, ott, a bencés gimnáziumban érettségizett. Építészmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett 1980-ban, és Győrben kezdett dolgozni. 1984-ben a Mesteriskola hallgatója lett, mestere Jurcsik tanár úr lett.

1990-ben tervező társakkal, négyesben első díjat nyertek az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont pályázaton, amely 1993-ra megépült, 1994–ben Pro Architektura-díjjal ismerték el. 1993-tól külsősként oktatni kezdett a Széchenyi István Főiskolán.

1995-ben alapította meg építész irodáját, amelyben ma is fiatal munkatársaival, mondhatjuk, tanítványaival együtt dolgozik, a főiskolán az oktatást tudományos főmunkatársként folytatta.

1996-ban következett a megbizatás a pápai mise helyszínének kalakítására és Győrujbaráton a lelkigyakorlatos ház és ifjúsági tábor tervezésére. 1997-ben történt a diákkápolna belső megformálása Pannonhalmán a Bencés Gimnáziumban, ugyanabban az évben tervezte a garzonházat Győrben a Zöld utcában.

1997–1998: a refektórim terében kápolnát alakítottak ki az apátság épületében, Tihanyban. 1999: idősek otthona Mosonmagyaróváron, térrendezés a bazilika előtt Pannonhalmán ugyanabban az évben DLA mesterfokozatot szerzett, munkásságát Ybl Miklós-díjjal ismerték el.

2000-ben Arnóth Lajos, Szendrői Jenő egyetértésével, meghívta mesternek a Mesteriskolába. 2001-ben elkészült a Bartók Béla megyei művelődési központ teljes rekonstrukciója.

2002-ben megtörtént az ötéves építészképzés akkreditációja, 2003-tól egyetemi docensként folytatta oktató munkáját. Ekkor készült el Pannonhalmán a borászat, amelyet 2005-ben Pro Architektura-díjjal tüntettek ki. Jellemző a CZITA műhely szellemére, hogy a fiatal építész munkatársai közül Papp Róbert és Tóth Györgyi is részese a Díjnak, Páll Anikó önállóan díjazott.

2005-ben elkészült az idősek otthona Veszprémben, 2007-ben pedig a többfunkciós közösségi ház Győrszentivánban, továbbá Győrben a Szent Imre Plébánia liturgikus terének átalakítása és a temlom melletti úrnafal-temetkező hely.

2008-at az építészet és az építészoktatás sikeres évének nevezhetjük, minthogy Czigány Tamás és Bodrossy Attila munkálkodása eredményeként megvalósulhatott a Széchenyi István Egyetem Építész Műteremháza. Szimbolikus jelentőségűnek látom, hogy a pálya kezdete egy jelentős iskolaegyüttes, és most 15 évvel az iskola elkészülte, csaknem 20 évvel az akkor nyertes pályamű után ismét egy jelentős oktatást szolgáló mű megszületésének örvendhetünk, ezúttal a felsőoktatás számára.

Vegyünk szemügyre néhány művet:
A lakóépületeken a gondos világos, ésszerű szerkesztést, az arányosságot és a sallangmentességet érzékelhetjük. A legtermészetesebb módon van jelen az otthonosság is.
A diákkápolna és az apátsági kápolna szintén sallangmentesen, arányos és ihletett szerkesztéssel, zökkenőmentesen símult be a meglévő épületbe és szolgál a személyes elmélkedéshez, szertartáshoz. Az urnafalas temető a Szent Imre templom mellett a kompozíció része lett, vele összeforrott.
Az építész képessége a meglévő folytatására más munkáinál is szembetűnő, például a Bartók Béla Művelődési Központ esetében az épületre vonatkozóan, vagy a Győrszentiványi közösségi ház városrendezési szerepét tekintve.
A mesterjegyek a borászaton is láthatók, a szemlélő ez esetben még valami titokzatosságot is érez, ami itt talán az átváltozásra utal.
Ezekben a művekben én az örökkévalóság jegyeit vélem fölfedezni.

A tanításban is felfedezhető, vagy értékelhető efféle törekvés, átörökíteni a mesterséget utódokról gondoskodni. Ahogyan tanítványaiként magunkban őrizzük Jurcsik tanár úr megnyilvánulásait, vagy amikor újra és újra fellapozzuk Kotsis tanár úrtól a „Renaissance építőművészet formái”-t, föltételezem Czigány Tamás tanítványairól is, hogy tovább viszik magukkal a tőle kapott töltést."