Dán építészet és különleges homlokzatburkolatok az A10 legújabb számában
Az A10 46., 2012. július-augusztusi száma a dán építészet mai helyzetét járja körül, emellett az Észt Tengerészeti Múzeum új épületéről, El Puerto de Santa María városházájának rekonstrukciójáról-bővítéséről, Birmingham épülő könyvtáráól, Szarajevó új múzeumának terveiről, a Cseh Építészet 2010-2011-es évkönyvéről, valamint Berlin „Baugruppe”-vállakozásban megvalósult lakóépületeiről olvashatunk.
Tallinnban új otthonra lelt az Észt Tengerészeti Múzeum: a 19. század közepéről származó, hatalmas tengerparti erőd szomszédságában álló, 1916-1917 között orosz megrendelésre épült hidroplán-hangárak a KOKO Architects tervei alapján születtek újjá. A három négyzet alaprajzú, egyenként 35x35 méter alapterületű vasbeton héjjal fedett traktusból álló épület a szovjet időszak végére az összeomlás szélére került. Az építészek a szerkezetek konzerválása és az impozáns tér egységének megőrzése mellett a látogatók útját kijelölő acélhidakkal, sejtelmes megvilágítással, valamint szürke és kék tónusokkal gazdagították a kiállítóteret, amelyben többek között egy 1937-ből származó tengeralattjáró is helyet kapott. Az egykori kapu helyére üvegfelületek kerültek, amelyeket vízszintesen két részre osztott, óriási fém árnyékolók zárnak le – ezek minden órában egyszer felnyílnak, hogy beengedjenek egy kis fényt.
Az Andalúziában fekvő, 80.000 fős népességű El Puerto de Santa María városházájának rekonstrukciójára és bővítésére még 1999-ben írtak ki pályázatot. José Antonio Carbajal Navarro és José Luis Daroca Bruño építészek a 19. századból származó klasszicizáló, 970 m2 alapterületű épülethez keskeny nyaktaggal egy 3.500 m2-es, két tömegre bontott új szárnyat csatoltak, amelynek márvány burkolata a főhomlokzaton véletlenszerűen elrendezett lapokból álló, külső árnyékoló kéregként jelenik meg, vízszintes, rozsdamentes acél tartóvázzal. A régi épület eredeti középfolyosós elrendezését nagyrészt megőrizték, az utcai traktusban a polgármester irodája, a fogadótér és egy tárgyaló kapott helyet, míg a három pációval tagolt új szárnyba többek között a levéltár, kiszolgáló helyiségcsoport és egy többcélú terem került.
Finnország Inari településén – Norvégia után – parlament nyílt a Skandinávia egyetlen bennszülött népcsoportjának számító sámik számára. A tervpályázatot az oului Halo Achitects nyerte meg, akik a kiírásban is megfogalmazott természetesség, egyszerűség és kézművesség hagyományát innovatív módon ötvözték a kortárs formákkal. Az organikus alaprajzhoz vertikális elrendezésű, idővel szürkülő fa homlokzatburkolat társul, a belső terekben pedig a friss, világos fa felületek a meghatározóak. A Juutuanjoki folyó partján álló együttesben a parlament mellett előadóterem, levéltár, könyvtár, étterem, irodák és oktatási központ is található.
A Start rovatban a szlovén Enota Celje városába tervezett Vrunčeva lakóegyüttese mellett Vilnius egyik új landmark-épületéről, egy zöldbe ágyazott, ellipszis alakú irodaházról (tervező: PLH Arkitekter), valamint a Szarajevó ostromának (1992-1996) emléket állító múzeum terveiről olvashatunk. Ez utóbbi intézmény ötlete a FAMA International civil szervezet kezdeményezésére született meg, amely gazdag multimédiás gyűjteményt gondoz. Erre a videófelvételeket, tanulmányokat, személyes visszaemlékezéseket, térképeket és egyéb dokumentumokat tartalmazó anyag elhelyezésére készített közösen koncepciót a Studio Zec, az ahA és a FILTER. A hajdani katonai kórház helyére, parkos környezetbe tervezett oktatási, kutatási, kulturális és kiállító központ tömör falakkal határolt és kilátóterasszal lezárt tömege egy térbeli rácsszerkezetbe elhelyezett, 3x3x3 méteres dobozokat rejt, amelyek véletlenszerűen elszórt rendszere a „töredékes emlékezetet” szimbolizálja – a múzeum célja a témával kapcsolatban a kollektív emlékezetben keletkezett „hiányok” áthidalása és csökkentése.
Vendula Hnídková tudósít a Cseh Építészet 204 oldalas, 2010-2011-es évkönyvének (Art in Czeh Architecture) megjelenéséről, amely Petr Všetečka szerkesztő szubjektív véleményét tükrözi a kiválasztott épületek tekintetében. A részletesen bemutatott 30 példa funkcionális sokszínűsége annak köszönhető, hogy a projektek zöme még az országot mélyen érintő gazdasági válság előtt indult el. A szerző megállapítja, hogy Csehországban jellemző a tervpályázatok szinte teljes hiánya, ami hosszútávon jelentős hatást gyakorol majd az építőipar eredményeire és az építészeti minőségre. A kiadványban szerelő projektek tervezői között nem találunk nemzetközi hírességeket, viszont az épületeket egy bizonyos belső szerkezeti rend és a művészi formálás igénye – poétika, plaszticitás és arányosság – jellemzi, amit a szerző „cseh szikárságnak” nevez.
Az átalakított Eurovision rovat ezentúl minden számban egy-egy nemzetközi szinten meghatározó ország építészetét elemzi több szempont köré csoportosítva, az építészethez kapcsolódó nemzeti szervezetek képviselőivel készített interjúk, illetve általuk írt cikkek sorozatán keresztül. Ebben a számban Dánia mutatkozik be, ahonhel az építőipar az elmúlt évtized alatt óriási növekedést produkált.
Kent Martinussen, a Dán Építészeti Központ (Danish Architecture Centre, DAC) vezérigazgatója a szervezet struktúráját mutatja be, felvillantva a Rem Koolhas által Koppenhágába álmodott új központ látványtervét is. Uffe Elbek kulturális miniszter a 2007-ben elfogadott első nemzeti építészet politika célkitűzéseit ismerteti. „A nation of architecture – Good settings for life and growth” címet viselő dokumentum fókuszában az életminőséget és a gyarapodást javító építészeti minőség emelése áll. A válság ellenére az építőipar húzóágazatnak számít Dániában, több mint 50.000 céggel és 200.000 alkalmazottal.
A „Global”, „Urban” és „Social” témák köré csoportosuló írások dán építészek nemzetközi sikereit (például az izlandi Harpa koncertterem), valamint a városi és szociális problémák megoldására tett kísérleteit járják körül (például a koppenhágai Nørrebro sokszínű köztere, tervező: BIG). Az összeállás végén, a „Future Denmark” cím alatt 11 olyan építészirodáról olvashatunk, akikre érdemes lesz a jövőben figyelni, mert jó eséllyel a dán építészet meghatározó szereplőivé válhatnak. A felvillantott tervek zöme Koppenhágába készült – mint a Dalarna Media Arena (Adept Architects), vagy a Book Hill (Jaja Architects), de találhatunk közöttük más helyszíneket is, mint az aarhusi központi állomás területének újabb fejlesztése (Transform Architects).
A Section rovat ismét különleges homlokzatburkolatokat mutat be: a sort a 2013-ban elkészülő birminghami könyvtárról szóló ismertetés nyitja, amely a holland székhelyű Mecanoo iroda tervei alapján épül. A vasbeton vázas épület függönyfalait 1.500 db 15x7 cm, illetve 14.500 db 8x4 cm keresztmetszetű, összemetsződő körökből álló mintázat burkolja majd be, amelynek 4 mm vastagságú szelvényeit a Kersten Europe gyártja. A különleges megjelenés Francesco Veenstra építész koncepcióját tükrözi, aki egy hívogató, felfedezésre váró „ékszerdobozként” képzelte el az új könyvtárat.
A németországi Münsterben az RS+ Yellow áruházlánc új logisztikai központja épült fel még 2010-ben a Bolles+Wilson iroda tervei alapján. A színezett látszóbeton homlokzatokat fehér, szürke, barna és kék színű cinkburkolatok függőleges „pizsama-csíkjai” tarkítják. Az irodák üvegfelületei egy 45x65 méteres vízmedencére néznek, a teljes épület ötödik homlokzatát pedig telje egészében vízfelület borítja, növényszigetekkel – a lefolyórendszer a homlokzati kérgen belül helyezkedik el, amelynek mintázata akár a lecsorgó vízfolyásokat is megidézheti.
Jure Kotnik és Andrej Kotnik Ljubljana egyik sűrűn lakott részében egy „Kekec” nevű óvodát bővített két csoportszobával és vizesblokkal, amelyeket egy játékos homlokzatburkolatú kubusban helyeztek el. A függőleges tengely körül forgatható, árnyékoló fa lamellák egyik oldala egységes okker, míg a többi változatos, élénk színeket kapott, amelyek mozgatásával maguk a gyerekek hozhatnak létre egy állandóan változó arculatot.
Ugyancsak Szlovéniában, Stopiče 500 fős településén készült el egy 2.350 m2-es sportcsarnok a Jereb in Budja Arhitekti tervei alapján. A 2011-ben megnyitott, a szomszédos iskola által is használt létesítmény 220 főt befogadó csarnoka fa tartószerkezettel, míg az azt körülvevő, kiszolgáló funkciókat rejtő szárnyak monolit vasbetonból készültek, látszó famintázatos zsaluzattal. A főhomlokzat üvegfala előtt egy szabadon álló, függőleges tengely körül forgatható, porszórt alumínium elemekből álló árnyékoló „fal” jelenik meg, amelynek perforációi az esti megvilágításban különféle sportágakat űző atléták sziluettjeit rajzolják ki.
Vincent Kompier a legújabb „Baugruppe”-vállalkozásban megvalósult berlini lakóépületekből állított össze egy csokrot, virtuális, de a valóságban is teljesíthető építészeti túraként. A kiválasztott 19 példa zömében 2008-2010 között épült, kiemelkedő minőségben. A statisztikák szerint 2002-2008 között száz projekt zajlott ilyen módon a német fővárosban, amelynek eredményeként 1.300 lakás készült el. A szerző az „archipuncture” kifejezéssel utal ezen magánkezdeményezéseknek a városszövetet pontszerűen „gyógyító” tevékenységére.
Garai Péter
