Az összeállítás a Milánói Szalonok (i Saloni) kissé megkésett, kurta ismertetésével (45-47.) kezdődik - Jasper Morrison, Ron Arad, a Campana-testvérek, Hella Jongerius és Claudy Jongstra "főszereplésével" -, majd a frissen Pritzker-díjas Thom Mayne-ről szóló összeállítást olvashatjuk (A Problem with Authority, 48-49.). Nem tévedés, építészről olvasunk egy design összeállításban! A prefabrikált lakóházakról szóló folytatásban (Houses of the Future-Now, 50-52) ugyancsak építészetről esik szó. Aztán jönnek az autók (The Interpreter Moves In, 53.) - klasszikus ipari formatervezési téma! Majd egy laza tördelésű összeállítást böngészhet az olvasó The Design Dozen címmel a legmenőbb "cool" tárgyakról. Itt a food designtól, a díszlettervezésen, gyógyszercsomagoláson, Polaroid fényképezőgépen, kávéfőzőn, konyhai kefén, MP3-lejátszón, biciklin, bútorokon, bélyegeken, mobiltelefonon és rádión át egy tucat terméktípus sorakozik a legfrissebb formatervezői trendek jegyében.
Térjünk vissza egy pillanatra az építészethez! Idehaza az építész társadalom egy része igen nehezen emészti meg a gondolatot, hogy az univerzális design jegyében a világban jó ideje immár a design részeként emlegetik az építészetet - a londoni Design Council honlapján például Building Design néven fut -, tehát a design és az építészet viszonyát nem "és", avagy "vagy" kapcsolat szerint írják le. A legkorszerűbb elméleti és gyakorlati megfontolások szerint ugyanis a tervezői szakma - nevezzük így magyarul az egyetemes designerek szakmáját - egyre egységesebb szemléletet sugall, különösen az információs- és fogyasztói társadalmak világát alapjaiban meghatározó digitális forradalomnak köszönhetően. E szakszemlélet "olklorizációjaként" láttatható, hogy immár a Newsweek szerkesztői is a bevett tudományos terminológia és koncepció nyomán dolgoznak, e szerint az egyetemes design három területre bontható - az épített környezet, a tárgykultúra és a vizuális kommunikáció világára.
SzeM