Dévényi Tamás: KISS HÁZ (Százhalombatta, Erőmű)
Építészet: Kiss Gyula vezető tervező
Valamikor a Merkúrtól frissiben elhozott Moszkvics hátsó ablakába a jobb ízlésűek azonmód kitették a bólogató fejű kutyát.
Azóta az autógyártók e földön is el tudták hitetni a kovácsjózsefekkel, hogy nincs szükség horgolt terítőre, de versenycsíkra sem: az új kocsi készen van.
A messziről látszó kémények tövében a jól ismert kép fogadott: tömör betonkerítés, portás konténerben, sorompó. A ház is ott állt (amiért jöttünk), a kép bal szélén, a kerítés szorításában. Nem is volt eddig itt semmi hiba. Az előregyártás legrosszabb időszakáról árulkodó Univázas irodaépület, a maga elegáns mezőtúri téglás végfalaival éppen annyira reménytelen, mint a többiek: ilyen a hetvenes évek kommersz ipari építészete. Hol van már a nagyvonalú helyszíni előregyártás! És hol van még a trapézlemez-építészet!
Az új ház, ez a régire rátenyerelő, világlátott siheder ezt mind a képünkbe vágja. Nem a városszéli építészet látszólagos, képmutató félénkségével van itt dolgunk, nem, itt a reménytelenségre fittyet hányó bizonyosság munkál.
Az nem kérdéses, hogy folytatható-e építészetileg ez az irodaépület. A nem-folytatás sokféle lehet: Tervező négy, jól elkülöníthető technikát alkalmaz egymás mellett. Mindjárt hozzáteszem, a nem valami nagy ház eredetileg is szabdalt architektúráját ezzel olyannyira szétzilálva, hogy az eddig csupán nevetséges összevisszaság, a tudatos, a rend képzetét felvillantó sokféleséggé alakulhatott át. A ház attrakciója az üveg(fél)henger és a fekvő üveghasáb egymáshoz tolásából előállított plasztikus jel (ld. még MTI székház, Naphegy). A másik, világosan elkülönülő egység a festett bádogborítású új, középfolyosós irodaszint. Az anyaghasználat különbözősége, a szalagablak helyetti ablakszemek üzenete nem kérdéses - a ház kontúrjának pontos folytatása viszont pregnánsan elkülönül az előzőekben említett technikától. A ház utcai homlokzatán megint más történik: konzolosan induló, cédrusfával borított épületelem ez, amelyet gondos kezek pontmegfogásos átlátszó üvegburkolattal láttak el. A kiugró épületrész az üveghenger antimetrikus ellenpontja kíván lenni. A negyedik, legbizonytalanabb szerkesztési technika eredménye a fa és üvegburok alatti felület: látszólag a második "illeszkedő" metódus köszön vissza, de itt az az alapvetés, hogy egyszerűen ráteszünk valamit a meglevő épületre megbicsaklik: a régi házrész előregyártott attikapaneljeit is fehér titáncinkkel fedi Tervező. Az oka könnyen leolvasható: össze kívánta kapcsolni az új és a régi szintek ablakfelületeit, megfelelő méretű alapot képezve ezzel a keretező fa-üveg burkolatnak.
Régen elmúltak azok az idők, amikor mindezt "a kevesebb több" megjegyzéssel intézhettük volna el. Mint említettem, új érték létrejöttének lehetősége rejlik e sokféleségben.
A ház bejárata eldugott helyen, leharcolt előtető alatt bújik meg. Belépve korrekt, ingerszegény terekbe kerülünk - ez még a megörökölt környezet. A gondosan bordűrözött, zöld, diagonális porcelánkerámia burkolat és a fautánzatú ajtófrontok elvont esztétikája csak akkor válik kissé kínossá, amikor az új szinten is feltűnik, a legkisebb változtatás nélkül. Szerencsére az erőmű felé kitárulkozó üveg-testek belseje már tervezési területnek számított. A tér azonban kicsi ahhoz, hogy ez a kétféleség ne keltsen felodhatatlan disszonanciát. A Tervező elmondása szerint a belső finom részletei sajnos áldozatul estek a megbízó és a kivitelező látszólagos ellenérdektelenségének és az utólagos tűzrendészeti elvárásoknak. A szőnyegpadló, az anemosztátok, a függönyözés, a kaspók vagy a beépített szekrények a Tervező által nem kontrollálható kategóriába tartoztak. A kevéske bútor még nem a végleges: ennek pedig nagyon nagy jelentősége van egy kívül-belül földig üvegezett ház esetében. Ott áll (akarom mondani, még fekszik) azonban egy fura Szék: egyedi tervek alapján készült, hihetetlen mennyiségű acél (lába: I 400) és nemes marhabőr felhasználásával. Majdan a hasáb konzolos végében fog állni (egy szék állni szokott?) - jelkép a jelképben, emlékmű az építésznek.
Úgy hiszem ennek a háznak nagyon nagy a jelentősége. Itt az erőműben, ahol mindent a mérnöki precizitás kell, hogy uraljon, különös értéke van ennek az emeletráépítésnek (szándékosan kicsinyítem a feladatot). Azt mondhatnánk, hogy teljességgel mindegy, hogy hogyan néz ki az új emelet - nincs jelentősége. Mégis akadt itt valaki, aki a racionalitás kellős közepén tud egy titkot. Egy önérdekeit felismerő, toleráns megbízó. Hiszen ez a ház arról beszél, hogy másként is lehet gondolkodni. Többféle jó válasz adható egy kérdésre. A ház kívülről (a néhány kiviteli hiba dacára) egy új világról beszél, bizalmat ébreszt, meghökkent, nyilvánvaló elismerést vált ki - ezek forintra is váltható értékek.
Aztán egy ponton megingott a Megbízó: nagy kár, hogy nem bízott eléggé az építészében. Mi is ennek a következménye? Az az elementáris érzés, amit a belépés előtt elfogott, előbb szertefoszlik, aztán valamelyest visszatér azért.
Egyszer talán a mi ablakainkból is kikerülnek majd a bólogató kutyák.
Szerző: Dévényi Tamás (szöveg), Kiss Gyula (tervlapok), Beliczay Péter (fotók)
A cikk nyomtatásban megjelent az Régi-Új Magyar Építőművészet 2004/2 számában.
DUNAMENTI ERŐMŰ Rt. - Termelés Koordinációs Központ
Tervezés ideje: 2002 - 2003
Kivitelezés: 2003
Tervezők jegyzéke:
Generál tervező: Kiss és Járomi Építésziroda Kft.
Építészet: Kiss Gyula vezető tervező
Szék-terv: Járomi Irén vezető tervező
Építész-munkatárs: Erdélyi Tamás, Helfrich Gábor
Tanácsadó: Kádár József
Statika: Kádár Gergely /Kamp Bt./
Gépészet: Zeitler Vilmos /H-Z Ház Bt./, Almási Zsolt /SMG-SISU Kft./
Elektromos: Szabó László /Szunvill Bt./
Akusztika: Pintér János /Delta Expert Kft./
Informatika: Mazzag Péter /Duna Computer Kft./
Tűzvédelem: Németh Krisztina
Kivitelezők jegyzéke:
Generál kivitelező: Tar Balázs CFE Hungary Kft.
Fő alvállalkozók: Üvegfalak: ALUKOL Kft.
Acélszerkezet: Alukonstrukt Kft.
Faborítás: BAILLOU Kft.
Titáncink: WM - Zink Kft.
