Dobmúzeum a Nagymező utcában

Az Európában egyedülálló ceglédi Dobmúzeum 1992-ben egy átalakított garázshelyiségben nyitotta meg kapuit. Kezdetekkor a tárlat 18 dobfelszerelést mutatott be, az elmúlt 10 évben azonban világszínvonalúvá nőtte ki magát – ennek megfelelően a jelenlegi épület az állandó helyhiány miatt mára alkalmatlanná vált a kiállítás befogadására. Ezt a problémát Molnár Lilla diplomaterve egy új múzeum kialakításával orvosolja, melyet a budapesti Nagymező utcában helyez el.

Az Európában egyedülálló ceglédi Dobmúzeum 1992-ben egy átalakított garázshelyiségben nyitotta meg kapuit, majd 2000 novemberében költözött át azóta is állandó helyére. Kezdetekkor a tárlat 18 dobfelszerelést mutatott be, az elmúlt 10 évben azonban mind méretében mind szakmai minőségi összetételében világszínvonalúvá nőtte ki magát. A mai Dobmúzeum több mint 80 teljes dobfelszerelést és számos más önálló darabot mutat be a látogatók számára, valamint ezen felül egy rendkívül gazdag szakirodalommal, kotta- illetve katalógusgyűjteménnyel rendelkező könyvtárat is magába foglal.

A jelenlegi épület által biztosított keretek már nem elégségesek a megnövekedett igények kielégítésére, az állandó helyhiány miatt mára alkalmatlanná vált a kiállítás befogadására, múzeumi funkciók betöltésére. A zsúfoltság a tárlat volumenéhez méltatlan körülményeket idéz, ugyanakkor a kiállított darabok megismerését is ellehetetleníti.

A tervezett 80 fős befogadóképességű új múzeumépület ideális helyet kap Budapest VI. kerületében a Nagymező utcában, egy nagyon erős, már meglevő kulturális szövetbe kerülvén. A belváros szívében bárki számára könnyen elérhető módon, centrális helyzetéből fakadóan számos zenei és egyéb társművészeti intézmény szomszédságában (Zeneakadémia, zeneiskola, színházak, múzeumok, Tűzraktér stb.), akár velük együttműködve bekapcsolódhatna a pezsgő kultúrszférába, illetve jelenlétével tovább erősíthetné azt. Ez a központiság számos további lehetőséget rejt magában, állandó interakciókat teremtve az egyes intézmények, a látogatók, valamint a járókelők és maga a múzeum között.

A beépítési lehetőségek vizsgálatakor fontos szempont volt a telket körülölelő tűzfalakhoz való illeszkedés, illetve a meglevő adottságokhoz mérten a szomszédoknak minél jobb életkörülmények biztosítása. Az épület fő koncepcionális elemeinek három alappillére a feltárulás, megismerés, fokozatosság.  A tervezés kezdetekor mindig egy tömbből, egységből indultam ki. Ebbe az „egészbe” függőleges síkok mentén belehasítva válik ketté maga az épület és a telek légterében elhelyezkedő szabad tér. A tömeg és a kiállítás ezen síkok mentén tárul fel, így az itt megjelenő üvegfelüleleteken keresztül alakul ki igazán intenzív kapcsolat a külső és belső tér között. A múzeum kívülről tömör, homogén homlokzata tartózkodó, visszafogott, azonban két fontos megnyitással kíváncsiságot, sejtelmességet ébreszt, alig árulkodik magáról, sokkal inkább becsábít, ahol az udvarból feltáruló belső üveghomlokzatokon keresztül már átláthatóvá válik a ház belseje, de a valódi megismeréshez csak a kiállítás megtekintésekor juthat el az ember.

A belső kialakítás tervezésénél fontos szerepet kapott a dramaturgia. Az épületben elhelyezkedő két egykarú lépcső lehetővé teszi a kiállítás megtekintését egy folyamatos vonal mentén lefelé haladva, miközben a látogató fokozatosan változó, izgalmas térélményben részesül. A negyedik emeleten kezdődő kiállítás a pinceszinten végződik, ahol a koncertteremben meghallgathatják a vendégek a kiállítás szokásos záróakkordjaként megtartott bemutatókoncertet. Az egyes szintek alaprajza közel azonos, azonban minden egyes szinten történik valami változás, ami többletet ad az adott környezetben. A belső terek összefüggőek, ajtók nélkül bejárható az egész kiállítás, ahol teljes mértékben a doboké a főszerep, a ház mintegy háttérként jelenik meg. Ezen tulajdonságának megfelelően az épület tudatosan kerüli a díszítettséget, különböző elemek halmozását. Ennek kifejezésére, erősítésére egyszerű vonalvezetés és anyaghasználat alkalmazása volt a cél.

A rendkívül gazdag és sokszínű gyűjtemény elegendő teret, többrétű installációs lehetőséget kap, valamint az új épület a kiállítási anyag esetleges jövőbeli bővülésére, átalakulására is megfelelő válaszokat ad. A hazai illetve nemzetközi dobos és ütős zenei szféra képviselőjeként így válhatna teljes mértékben az épület is a gyűjteményhez és az általa képviselt értékhez, kulturális identitáshoz méltó hellyé.

Molnár Lilla

Dobmúzeum - Budapest, VI., Nagymező utca

tervező: Molnár Lilla
konzulensek:
építészet: Marosi Bálint DLA
építéskivitelezés: Szőnyi László
épületgépészet: dr. Palócz Miklós, Filetóth Levente PhD
épületszerkezettan: dr. Czeglédi Ottó
tartószerkezetek: Pintér Imre