Dobozba zárt zöld
Egy színvonalas építész(iroda) vitathatatlan érdeme a munkák felismerhetőségében rejlik. Azon “kézjegyben”, amelyet valamilyen módon minden épület magán visel. Igaz mindez a Tóth Project Építésziroda Kft. épületeire is, amelyeken a megrendelői igények egy igen erőteljesen geometrikus, az ornamentika helyett sokkal inkább a tömegképzéssel operáló tervezői szemlélettel találkoznak.
A minimalizmusba hajló, kubusos szerkesztésmód a XVI. kerületi családi házunkban is alapvető szervezőelem. A megrendelő a kertépítész szakmában dolgozik, ebből következően alapvető igény volt a zöldfelületek hangsúlya, amely már az utcafronttól kezdődően jelen van.
A saroktelken elhelyezett épület kompozíciója arra az alapgondolatra épül, hogy az utca felől zárttá, a kert felé pedig nyitottá szerveződjön az architektúra. Egy olyan geometriába átírt ölelő karrá válik, amely védelmez, közrefog és felmutat egyetlen mozdulatban. Belépve az épületbe egy rendkívül tiszta, áttekinthető térrendezéssel találkozunk, ahol az egyes funkciók elkülönített módon vannak jelen: a “piszkos zónában” található garázs, mosó- és tároló helyiségek alkotják az egyik szárnyat, a konyha-épkező-nappali hármas pedig ennek ellenpontjában jelenik meg.
A zárt utcahomlokzat egyetlen nyílása a bejárat, amely nem csupán a két tértípust különíti el egymástól, hanem egyszersmind össze is köti a szociális és az intim, családi tereket. A belső homlokzatnál ezzel szemben a ház “kinyílik”, megadja a hangsúlyt a kert számára, illetve a nappali zónákban tartózkodók a nagy üvegfelületek segítségével teremthetnek közvetlen kapcsolatot vizuálisan és fizikálisan egyaránt. A letisztult vonalvezetésű testre helyeződik rá a nappali zónák fölé az a kubus, amelyben a hálószobák kerültek elhelyezésre, ily módon különítve el az egyes emberi tevékenységekhez kapcsolódó tereket.
Zöldfelületek nem csupán a ház esztétikumához illeszkedő kertben vannak, hanem zöldtetős megoldásként a házon is van belőlük bőven. A tervezés másik erénye a rendkívül finomra hangolt arányosságban és tömegképzésben rejlik. Az iroda által tervezett házak amúgy is konzekvens módon végigvitt építészeti minőséget, érzékenységet képviselnek, amely hihetetlen precizitással alkotja meg az architektúrát annak érdekében, hogy a belső terek elrendezése minél inkább illeszkedjen a megrendelő hétköznapjaihoz, életviteléhez, szokásaihoz.
Sallangmentes, lényeglátó szerkesztésmódot, anyaghasználatot és formaképzést tartanak szem előtt, amely sok vonásban akár a John Pawson-féle minimum-koncepcióval is rokonságot mutat. Egy olyan redukciós építészetet láthatunk ezekben a házakban, amely a matériát és a tömegeket a maguk egyszerűségében mutatja meg, letisztítva róla minden fölösleget.
Az épületek mögött pedig egyetlen kérdéskör rezonál folyamatosan: milyen módon lehet a tiszta formákat az emberi élet szerves részévé tenni? Hogyan építhetünk konzekvens módon, mérhetetlen kitartással esztétikumon túlmutató architektúrát? Ezen műegyüttesnek lesz megkerülhetetlen része az a családi ház is, amely magas szintű formaérzékkel és tömeghasználattal kapcsolódik hozzá a minimum-filozófia orgonapontjához.
Kovács Péter
