...nád, nádtetők! Eszembe jutnak ifjúkorom vízi barangolásai a nádasokban, a víz, a nap, a suhogó nád természetközelsége, a nádban fészkelő récék, sirályok riadt rebbenése a lapát nyomán csobbanó víz hangjára...
... Mennyire fogynak a régi nádfedeles házak, mert a falusiaknak a nádtető a szegénység, a maradiság jelképe! Mennyi új nádtetős nyaraló, lakóvilla, csárda épül! Az igényes jómódú polgárnak, a nosztalgiázó turistának a nádtető az exkluzivítás szimbóluma...
... Beléptünk a XXI. századba, az építészet, az építéstechnika egyre inkább kiteljesíti azt az 1770-es években elindult folyamatot, hogy üzemben gyártott szerkezeti elemekből (vas, acél, vasbeton teherviselő szerkezeti elemek, fém és műanyag nyílászárók, száraz belső falak, fémlemez falak és tetők stb.) rakja össze a szerkezeteket, házakat. Ehhez a foIyamathoz a vasbeton-előregyártás területén a magyar mérnökök is hozzájárultak. Ma már természetesnek tartjuk, hogya fémszerkezetek, szakipari szerkezetek új üzemi gyártási technikáit a nyugati országokból vesszük át.
És a nádazás? Azt hinnénk, hogy ez az "elmaradott" kézműves építési módszer nálunk él jobban. Kiderül, hogy noha ügyes mestereink munkája kapós Nyugat-Európában, de a nyugat-európai nádreneszánsz korszerűsödött technikai elemei, eszközei számunkra is számos tanulsággal szolgálnak. . .
(A szerző naplójából)
A szerző bevezetője
A nád már ősidők óta ismert és használt tetőfedő anyag. Napjainkban a TV ismeretterjesztő filmjein láthatjuk a dél-amerikai, afrikai, dél-ázsiai erdőkben élő természeti népek falvaiban a nádtetőket, igen gyakran dicséretes formákkal és kiforrott műszaki megoldásokkal. Európa középső és északi térfelén a XIX.
század végéig, egyes helyeken a XX. század közepéig a nád a falvakban általánosan használt tetőfedő anyag volt.
A nád a települések közeli vizes területeken, évről évre megújulóan elérhető anyag volt, a vágás, szárítás módszere rokon a többi, mezőgazdasági aratótechnikával. A nádkezelés, bedolgozás mesterségbeli tudása apáról fiúra szálló ismeret volt, amellyel a mezőgazdaságilag "holt" időszakban végezték el évről-évre a szükséges tetőépítő és karbantartó munkákat.
A nád könnyű, tömege miatt nem kellett erős fedélszékeket építeni, emellett jó hőszigetelő, a keletkezett használati károsodások házilag javíthatók voltak.
Sokáig az a látszat élt - nem alaptalanul -, hogy a nád helyi anyag. Ez igaz volt az elmúlt évszázadokban, de a XX. század második felétől már a nádazók sok száz kilométerre elmennek a jó nádanyagért. Van olyan német szakkönyv, amely külön fejezetben ismerteti a magyar nád tulajdonságait és a beépítés sajátos szempontjait.
Tűzveszélyes-e a nádtető? Noha a nád természeténél fogva igen gyúlékony, a több száz nádfedeles házból álló falvakban - bár a nádtető alatt a szénapadláson és az istállókban a szalma között dolgozó emberek többsége erős dohányos volt - a tűz nem volt gyakoribb, mint manapság, mivel az emberek "vérévé vált" a tűzmegelőző magatartás.
Ez a magatartás ma is követelmény bármilyen épületben. A helyes magatartás, "óvatosság" kiegészítője lehet napjainkban a nád gyúlékonyságát csökkentő anyagok használata. Hasonló kérdés tehető fel: tűzveszéIyes-e a bútor, a könyvespolc, a ruhásszekrény? A válasz: igen, de mégis együtt élünk velük.
Nádreneszánsz
A falusi családok, gazdaságok módosabbá válásával, a falusi épületek növekedésével, a városi divat térhódításával a XX. század közepén-végén a magyar falvakban a cseréptető, palatető lett a módi, A régi házak elhanyagolt, "szakadt" nádtetői a szegénységet szimbolizálták,
Mégis, a XX. század második felében a nádtető új életre kelt, követve a holland, északnémet, ír, dán példákat. A nádfedés a polgári jólétet tanúsító tetőként jelent meg és éli reneszánszát. Ma szerte Európában a nádfedeles épület különleges, társadalmi rangszimbólumnak számít, Ennek okai:
Napjainkban, az ökologikus gondolkodás révén a nádfedés felértékelődik, a gazdaságilag erős nyugat-európai országokban a természetes anyagoknak egy új népszerűsége kezd kibontakozni. A kibontakozó nádreneszánsz műszaki-technológiai alapjai, mesterségbeli előírásai és szakirodalma segítik az újból kialakuló, most már XXI. századi szemléletű nádazó mesterséget Európa nyugati felén. Hazánkban is kezdenek megjelenni a professzionális igényességű ipari nádtetőkészítő mesterek,
Mit tegyen az építtető, aki ma nádtetőt kíván a házára?
Miről szól ez a könyv?
A nádfedésről. A nád anyagáról, tulajdonságairól, a nádfedés csomópontjairól, a fedés formáiról, mindarról, amit a szerző megtanult a nádfedésről, a szakirodalomból, saját szakmai munkája során, valamint Magyarország egyes tájain és néhány nyugat-európai országban megismert és tanulmányozott nádtetők alapján. Az anyagot gazdagították a közreműködő magyar vállalkozások közlései.
Kinek szól ez a könyv?
Mindenkinek, akit érdekel a nádfedés múltja, jelene és jövője.
Mindazoknak, akiket érdekel környezetünk jövője, akiket érdekel az ökológia, jelesül az építészeti ökológia.
Minden leendő építtetőnek, aki nádtetős házról álmodik, aki hisz a természetes anyagokban.
Minden aktív nádtetős háztulajdonosnak, aki a fenntartási, karbantartási ismereteit bővíteni kívánja.
Minden nádazó mesternek, aki aktív, jól működő ismereteit bővíteni szeretné.
Minden építészmérnöknek, aki nádtetőket tervez vagy kivitelez.
Azoknak az építészmérnököknek és építészmérnök-hallgatóknak, akik az építészeti ökológia témakörében el akarnak mélyedni.
Terjedelem: 64 oldal
Kiadás éve: 2006
Ár: 2100,-Ft
ISBN szám: 963 9666 11 4
Cser Kiadó