Dzsentrifikációs elméletek születése - városi diskurzus és politika a nyugat nagyvárosaiban

A dzsentrifikáció témája az 1980-as évek óta egyre fontosabb szerepet játszik a városok szociális átalakulásának angolszász irodalmában. Azt a folyamatot írja le, amelyben a fényüket vesztett, valaha közkedvelt belvárosi kerületek jelentősen átalakulnak a társadalom középső és felső rétegeinek be- illetve visszaköltözésével.

Az 1970-es, 80-as években lezajlott gazdasági korszakváltás folyamán a tömegtermelés visszaszorulásával megjelent egy kevésbé merev, technológiai és intézményi szempontból egyaránt rugalmasabb gazdasági forma. Az átmenet nem pusztán egy ipari szerkezetváltás volt, hanem olyan a gazdaságban mélyen gyökerező szemléletmódbeli, társadalmi, politikai és kulturális átalakulás is, melynek eredményeképpen új típusú társadalmi rétegek jöttek létre, amelyek elődeiktől eltérő helyeken és módon dolgoznak, élnek és gondolkodnak. A posztfordizmus nyertesei a fiatal, sokszor egyedülálló, a modern gazdasági ágazatokban elhelyezkedő közép- és felsőszintű vezető rétegek képviselői. Ezeknek az önmagában véve sem homogén társadalmi csoportoknak az egyre növekvő direkt és közvetett gazdasági és politikai ereje a városok „használatában” is több újszerű elemet hozott.

A dzsentrifikálók számának növekedésével a városszociológiai kutatás is felfigyelt az addig szórványos jelenségre, melyet az angolszász és francia munkák kezdetben eltérően magyaráztak, ám az utóbbi évtizedekben a nézőpontok közeledésének lehetünk szemtanúi.

A dzsentrifikáció témája az 1980-as évek óta egyre fontosabb szerepet játszik a városok szociális átalakulásának angolszász irodalmában. Azt a folyamatot írja le, amelyben a fényüket vesztett, valaha közkedvelt belvárosi kerületek jelentősen átalakulnak a társadalom középső és felső rétegeinek be- illetve visszaköltözésével.

Magát a kifejezést az 1960-as évek elején az angol szociológus, Ruth Glass alkotta meg a gentry szóra való metaforikus utalással számos kutatást követően a London társadalmi változásait feldolgozó munkájában: „London egyik lecsúszott negyedét a másik után árasztja el az – alsó és felső – közép osztály; az eredetileg szerény és gyatra megjelenésű, két földszinti és két emeleti szobás sorházak a bérleti szerződések lejártával sorra alakulnak át elegáns és drága otthonokká. Státusukat rég elvesztett, kis lakásokra szabdalt, bútorozott albérletként hasznosított viktoriánus házak nyerik vissza eredeti ragyogásukat… Amint egy környéken elindul a «dzsentrifikáció» folyamata, addig folytatódik, amíg az eredeti munkás lakókat ki nem szorítják megváltoztatva ezzel a kerület társadalmi profilját.” 

Az 1980-as évek elején egyre többször fordul elő az észak-amerikai és angolszász szakirodalomban amikor egyes, a városi gazdaságpolitikában addig marginális városi területek hirtelen változásokon estek át. A Reagan és Thatcher alatt kibontakozó neo-liberális várospolitika vitájában a jelenséget egyesek az érintett területeken megjelenő kereslet-kínálatra fókuszálva magyarázták; mely szerint alacsony áraik miatt vannak a dzsentrifikáció számára kedvező kerületek (rent gap theory), melyhez kapcsolódott a technikai megfelelőség is („dzsentrifikálható”, azaz pl. kellő méretű, szerkezetű épületek, lakások). Ezzel szemben alakult ki az a nézet, miszerint a kapitalizmus kultúrájának dinamikájából adódik az új középosztályok városiasabb életmódja a korábbi szuburbanizációs tendenciák ellenében. Ez a szembenállás már elhalványulni látszik; inkább az összetevők artikulálására került a hangsúly.

    
A francia társadalomtudományok terminológiájából sokáig hiányzott az angolszász eredetű kifejezés és kutatási módszertan. Maga a folyamat már az 1960-as évek óta ismert és kutatott volt, de az embourgeoisement kategóriájába sorolták, ami leginkább talán polgárosodásnak fordítható. A kifejezés egy szociológiai megközelítésen alapult, mely azt feltételezte, hogy az újonnan betelepülőket asszimilálja az eredeti közösség – vagy legalábbis kulturálisan szolidárisak az őslakókkal, illetve anyagi helyzetük következtében csak ezekben a kerületekben jutnak lakáshoz.  

Azon maroknyi kutató, aki a jelenséggel az 1970-es évektől kezdve behatóbban foglalkozott, már nem tért vissza az embourgeoisement kifejezéshez, hanem eredményeit az új középrétegek szociológiájának témaköréhez való hozzájárulásként határozta meg. Ez egyrészt magában foglalta az elismerését annak, hogy új társadalmi jelenséggel állnak szemben, másrészt elősegítette a dzsentrifikáció kifejezésének meghonosodását az utóbbi évtizedek francia kutatásában.

Velük ellentétben az angol-amerikai kutatók a dzsentrifikálókat a kissé homályosan megfogalmazott middle-class (középosztály) kategóriába sorolták. Britanniában ez inkább az upper-middle (felső közép) kategóriába tartozott, míg az Egyesült Államokban lefele tágították a kategóriát, a fordista (kék galléros) munkásságot is gyakran a középosztályhoz sorolva. A kutatók a dzsentrifikálók társadalmi szerepét vizsgálták. Egyesek inkább a városi életformákban kifejtett kulturális innovátorokat láttak bennük, míg mások magas keresetű és iskolázottságú, multiknál és erősen specializált iparágakban felelős pozíciókat betöltő csoportokként jellemezték őket, akiket vonz a belvárosi életforma, illetve fontos a munkahely és a fogyasztási lehetőségek közelsége.

A kutatás folyamán felmerült fontos szempont volt annak meghatározása, hogy milyen a viszony a betelepülők és az őslakosság között. Számos konfliktus-, illetve szimbiózis- elmélet született. Voltak, akik a kialakuló konfliktushelyzeteket emelték ki, és revans (visszavágó) dzsentrifikációról beszéltek. Ők úgy látták, hogy az ellentétek élesen és látványosan egymásnak feszülnek a középosztályok visszatérése vagy megtelepedése folyamán azáltal, hogy új téri és szokásjogi rendszereket erőltettek a környezetükre.

A kutatók egy másik csoportja eltérő erővonalak mentén osztotta fel a betelepülők tömegeit. Megkülönböztettek pusztán az alacsony árak, vagy a kerület városszerkezetben elfoglalt előnyös pozíciója okán beköltözőket, illetve a bevándorlók, kisebbségiek, vegyes néprétegek kulturális sokszínűségére fogékony, annak a közegében élni kívánó új lakókat. A konfliktusra, szimbiózisra építő elméletek sem fedték le maradéktalanul a jelenséget, mert míg az első a betelepülés utáni viselkedést hangsúlyozza, addig a második a beköltözés indokaival foglalkozik. Az időbeli eltérések miatt egyszerűen megeshet, hogy akit csak az olcsó ingatlanárak csábítottak a kerületbe később a kultúráját, sokszor hangoztatott jobbító szándékát akarja a környezetében élőkre erőltetni.

Az elmúlt évtizedekben a dzsentrifikációs elméletek finomodásával, kutatási területeik egyre szélesedő spektrumával találkozunk. Bizton állíthatjuk, hogy a globalizálódó világban – ahol a nemzetek helyett mára a városok kerültek a gazdasági verseny élvonalába, és a városvezetők, politikusok számos eszköz felhasználásával próbálják fenntartani és fejleszteni városaik versenyképességét – a helyi lakosság alakulásának egyik meghatározó folyamata a dzsentrifikáció lesz, melyet egyre árnyaltabban, és több oldalról közelít majd meg a jövő kutatása.

Seprűs Zoltán

Felhasznált irodalom:

• Alonso, W. 1964. Location and land use: Towards a general theory of land rent. Cambridge, MA: Harvard University Press.
• Atkinson, R. 2000. Measuring gentrification and displacement in greater
• London. Urban Studies, 37, 149–165.
• Atkinson R. 2004. The evidence of the impact of the gentrification: New lessons for the urban renessance? In: European Journal of Housing,  4. kötet, N° 1, p. 107-131.
• Authier J.-Y. (szerk.) 2001. Du domicile à la ville. Vivre en quartier ancien. Paris: Anthropos
• Bidou C. (szerk.) 2003. Retours en ville. Paris: Descartes et Compagnie
• DonzelotJ. 2004. La ville à trois vitesses: relégation, périurbanisation, gentrification. In: Esprit N°303, p. 19-34.
• Kazepov Y. (szerk) 2005. Gentrification of Old Neighborhoods and Social Integration in Europe. In: Cities of Europe, p. 210-233
• Ley, D. 1996. The new middle class and the remaking of central city: Oxford geographical and environmental studies. Oxford, New York: Oxford University Press.
• Oberti M. 2007. L’école et la ville. Ségrégation ou mixité? Paris: Presses de Sciences Po.
• Préteceille E. 2006. La ségrégation sociale a-t-elle augmenté? In: Sociétés Contemporaines N°62, p 69-93.
• Préteceille E., Filajkow Y. 2006. Gentrification – Introduction. In: Sociétés Contemporaines N°63, p 5-15.
• Smith, N. 1996. The new urban frontier: Gentrification and the revanchist city. London, New York: Routledge.