"Oh che dolce cosa è questa prospettiva!" ("Óh, mily édes a perspektíva!") – sóhajtott Paolo Uccello, nem tudva otthagyni műhelyét, amikor hitvese aludni hívta. A geometrikus rend nemcsak a quattrocento mestereket igézte meg szellemes formáival, hanem a posztmodern kor építészeit, dizájnereit és festőit is. Ahogy Bak Imre írta 1983-ban: "A művészet így tehát személyes ügy, az önépítés eszköze, szellemi kaland, amely most ezzel a nagy szabadságfokkal (és egy hosszú, tunya időszak után) minden eddiginél izgalmasabbnak ígérkezik. Azon kívül nagyon vidámnak is." Bak az újfestészet (heftige Malerei, transavantgarde stb.) figurális sodrását látva lett figyelmes a vidámság és a szabadság új lehetőségeire, amelybe – a maga absztrakt nézőpontjából – csak a posztmodern dizájn és neo-geo felszabadító hatására feledkezhetett bele igazán.
Az Art+Text Budapest – a nyitó évben rendezett, nagy sikerű Peter Halley–Bak Imre-kiállítás után – alámerül a '80-as évek végi, posztmodern magyar művészet sajátos absztrakt világába, az "édes geometria" univerzumába, megidézve a neo-geo szellemét. Négy alkotó, együtt sosem látott, posztmodern hatást tükröző remekművei kerülnek most reflektorfénybe, a '80-as évekbeli hazai festészet újrafelfedezésének legelső lépéseként.
Kurátor: Rieder Gábor
Kiállításmegnyitó: február 23. (csütörtök) 19 óra
A kiállítást Wesselényi-Garay Andor, építészmérnök, egyetemi docens nyitja meg.
Megtekinthető: 2017. február 24. – 2017. március 17.