Edo Múzeum – az Adjaye Associates terve és a Benin-bronzok története
A Sir David Adjaye által vezetett Adjaye Associates előző héten mutatta be a nigériai Benin városába tervezett új múzeumépületének koncepcióit. A terv az elmúlt években egyre inkább felerősödő, Nyugat-Európa vezető múzeumaiban kiállított számtalan afrikai műtárgy jövője körül kialakult vita fontos állomása.
Az Edo Nyugat-Afrikai Művészetek Múzeuma névre hallgató épület a British Múzeum és a nigériai Örökség Helyreállítási Intézet közös kezdeményezése, mely amellett, hogy bemutatná a több mint 700 évig fennálló Benini Királyság történelmi hagyatékát, modern művészeti kiállításoknak is helyet adna.
A terv egy két szintes tömegből és az ebből kiemelkedő pavilonblokkokból áll. A földszintén kiszolgáló helyiségek, irodák és előadóterem, az emeleten pedig a kiállítóterek találhatóak, melyek a kiemelkedő kubusok miatt több szint belmagassággal rendelkeznének. Az épület legmagasabb pontjára a tervezők egy kilátót képzeltek el. A látogatókat az utca felől egy földszintes kollonádos épület fogadja, melyen keresztülhaladva egy hatalmas belső udvarra érnek. Ez a közparkként funkcionáló terület az építészek elmondása szerint a tradicionális afrikai belső udvaros épülettipológiák továbbélése.
Az Edo Múzeum építését egy jövőre kezdődő, 5 éves ásatás előzi meg, mely során a telken és környékén megkísérelnék feltárni Benin történelmi városának maradványait. A Benini Királyság, mely Nigéria déli tartománya, és nincs köze a mai Beninhez, az afrikai kontinens egyik legprosperálóbb birodalma volt, míg nem 1897-ben az angolok meghódították. A gyarmatosítók feldúlták a várost és az ott található relikviák nagy részét Európába szállították. Ezek közül is kiemelkedik a Benin-bronzok gyűjteménye mely Afrika történetének egyik legnagyobb értékkel bíró történelmi emléke.
Az elmúlt időszakban egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak azok a kezdeményezések, melyek a gyarmatosító nagyhatalmak által elrabolt, nagy európai múzeumok gyűjteményeiben őrzött kincsek mielőbbi visszaszolgáltatását szorgalmazzák. 2018-ban Emmanuel Macron államfő igéretett tett a Franciaországban található műtárgyak restitúciójára, ami sok más országra, így az Egyesült Királyságra is nyomást gyakorolt.
Bár morális szempontból egyértelmű, hogy ez a követendő irány, azonban a kérdés nem feltétlenül ilyen egyszerű. Sok afrikai országban nem biztosítottak azok a politikai, közbiztonsági és infrastrukturális feltételek, melyek lehetővé tennék a relikviák biztonságos kiállítását.
Utóbbi hiányosságot orvosolná az Adjaye Associates terve, mely ilyen módon valóban lehetőséget nyújtana egy átfogó történeti gyűjtemény létrehozására. Nem véletlen, hogy a nemrég a Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) Aranyérmével is kitüntetett David Adjaye az afrikai kultúra reneszánszának kezdetét látja ebben a kezdeményezésben:
„A restitúciónak meg kell történnie előbb vagy utóbb. A tárgyakat vissza kell szolgáltatni. Ez a 21. században nem is lehet kérdés. Azonban a procedúra időbeosztását és megszervezését, és az ehhez szükséges körülményeket a kontinens országainak kell megteremteni. Ez úgyszintén feladata a múzeumoknak és a nyugati fejlett kultúráknak és társadalmaknak: támogatniuk kell az infrastruktúra kialakítását, hogy lehetővé tegyék az afrikai országok számára a relikviák bemutatását. Ez az ő kulturális örökségük."
Persze egy épületet üzemeltetni is kell és látogatókra is szükség van, ami szintén nem magától értetődő, hiszen az afrikai kultúrákban nincs hagyománya a múzeumoknak. Mindeképp egy összetett problémáról van szó, melyre önmagában az építészet nem képes teljes körű megoldást nyújtani, de – ha csak viszonylagos szkepszissel is – reménykedhetünk benne, hogy ezúttal a modern és a harmadik világ országai képesek lesznek együttműködni egy közös cél érdekében, és ebben az építészet is képviseltetheti magát.
Akit bővebben is érdekelnek a gyarmatoktól eltulajdonított örökség visszaszolgáltatásának bonyodalmai, további érdekességeket olvashat Sztankóczy András írásában.
Winkler Márk
