"Adott Pesten, a belvárosban egy földszinti 80 m2-es szükséglakás, csináljunk belőle kézműves kávézót a világ egyik legjobb baristájának." Hatvani Ádám és Dékány Tibor mesél a most egy éves kávézóról.
A ház XVIII. században épült városi palota, gyönyörű klasszicista részletekkel, korabeli szerkezetekkel, ma lakóház, a montenegrói nagykövetség székhelye. Mindez a kézműves kávézók forradalma előtt. Minőség, egyszerűség, vendégmarasztaló terek. Ebből a történetből alakult az Espresso Embassy.
A szerkezetek megtisztítása után előkerültek az eddig rejtett szépségek. Csehsüveg téglaboltozatok, kő tégla vegyes falazatok. Kiderült, hogy a helyiség eredetileg valószínűleg istálló volt, erre utalnak a falban lévő rejtélyes fészkek, amik a lovak közötti karámfalak, vagy a szénapadlás gerendáit fogadták. Mindez jó állapotban. Tulajdonképpen kész is. Amit ehhez hozzá lehetett tenni, az csak az egyszerű, fekete színű kőpadló, az ide készült tölgyfával kombinált fekete acélbútorok, az egyedi világítás vas vízvezetékcsövekből.
Minden az ami, minden abból van, amiből első ránézésre látszik, anyagvastagság, tégla, kő, tölgyfa, nyersacél, fekete pala, helyenként fehér, fekete vakolat. A többi a vendéglátás dolga. Mintha kétszáz éves fogadóban ülnénk, ahol van wifi, tisztított víz réz csapból, beton tállal, profi kávégép, überboyler, kávévirág a tejhabban, laptoppal dolgozó vendégek, tabletezők, reggelizők, kultúrnomádok, városi kávéimádók, értelmiségiek, üzletemberek, bankárok, egyetemisták, magyarok és külföldiek. Egy éves az Espresso Embassy.
Hatvani Ádám és Dékány Tibor