Egedy Tamás: A lakótelep-rehabilitáció helyzete hazánkban
Mind a nyugat-európai, mind az elsõ hazai városrehabilitációs tapasztalatok bizonyították, hogy a lakótelepek rehabilitációja nem lehet sikeres, ha az építészeti-környezeti rehabilitáció nem kapcsolódik össze a terület szociális és gazdasági rehabilitációjával.
Elméleti és gyakorlati kérdésekRészletek a tanulmányból:
”Bevezetés
Hazánkban a szocialista idõszakban az állami beruházások jelentõs része lakótelep-építések formájában valósult meg, s e négy évtized alatt a nemzeti érték nem elhanyagolható része épült be a lakótelepi lakásállományba. A rendszerváltozás után a lakáspiacon a lakótelepi lakások továbbra is jelentõs arányt képviselnek, így számítani kell arra, hogy az ilyen lakások még hosszú ideig lakásállományunk meghatározó szegmensét képezik. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy mindenképpen szükség van tehát egy a lakásállományt érintõ rehabilitációs stratégia kidolgozására, amelynek a lakótelepek felújítása fontos és integráns (de nem az egyetlen) részét képezi. Az elmúlt években a lakótelepek rehabilitációja egyre inkább a figyelem középpontjába került.”
”Összefoglalás
Kétségtelen tény, hogy a lakótelepi lakások napjainkban széles társadalmi rétegek számára teremtenek lakáslehetõséget. E lakások iránti kereslet csökkenése a városokban ezért sem mennyiségi, sem minõségi értelemben nem várható a közeljövõben, a lakótelepek lebontása tehát kevésbé célravezetõ megoldás. A lakótelepek megtartása mellett szól az a tény is, hogy a rehabilitációs költségek csak kb. 1/3 részére rúgnak annak az összköltségnek, mintha e telepeket lebontanák és helyükön új lakónegyedeket építenének fel. A lakótelepi környezet felújítása ennek ellenére hazánkban még gyerekcipõben jár, s bár vannak helyi eredmények, ám hiányzik egy országos rehabilitációs program. Ennek mielõbbi kidolgozása és elindítása lényeges, hiszen a lakásállomány és a lakókörnyezet felújítása meghatározó szerepet fog játszani a lakótelepek jövõjét illetõen. Több szakember kétségbe vonja a lakótelep-rehabilitáció állami támogatásának szükségességét és jogosságát. Véleményük helytálló abban a tekintetben, hogy a lakótelepeken túlnyomórészt éppúgy magántulajdonú lakások találhatók, mint más lakókörnyezetben, ahol ugyanúgy támogatásra lennének jogosultak a tulajdonosok. E tekintetben szerencsés lenne az átfogó rehabilitációs stratégiába és programba a lakótelepek mellett a többi lakókörnyezeti típust is valamilyen formában integrálni.
Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy – elsõsorban a paneles – lakótelepeken a lakásállomány és a népesség jelentõs része koncentrálódik, illetve a társadalmi és építészeti problémák is sokkal nagyobb arányban fordulnak elõ. Mind a nyugat-európai, mind az elsõ hazai városrehabilitációs tapasztalatok bizonyították, hogy a lakótelepek rehabilitációja nem lehet sikeres, ha az építészeti-környezeti rehabilitáció nem kapcsolódik össze a terület szociális és gazdasági rehabilitációjával. Ehhez nélkülözhetetlen egy olyan, az építészeti rehabilitációhoz kapcsolódó szociális rehabilitációs stratégia kidolgozása, amely tartalmazza a városrész társadalmi megújításának elképzeléseit és programját (alátámasztó tanulmányokkal), valamint az utólagos monitoring kérdéseit.”
