Egészségház Tarcalon
Egy-egy megvalósult építészeti terv mögött gyakran bonyolult és gyötrelmes pályázati múlt áll. A tényleges alkotómunkánál lassan több időt és energiát emészt fel az odáig való eljutás. Salamin Miklós írásában az építészet mindkét arca megjelenik.
Pályázat és pályáztatás
Magyarországon jelenleg (főleg a kistelepüléseken) önkormányzati beruházás szinte csak pályázati finanszírozással épül. Ezért nem feltétlenül az épül, amire a településnek szüksége van, hanem amire pályázatot írnak ki. Járda készül, pedig esetleg iskolára van szükség, vagy fordítva. A pályázati rendszer ezer sebből vérzik. Erhardt Gábor kollégám korábbi cikkében ezt részletesen elemezte, így a pályázat rendszer visszásságaival kapcsolatban csak pár megjegyzést tennék. Először is az önkormányzatnak előre meg kell finanszíroznia a pályázati anyagot, ami általában egy engedélyezési terv. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy a pályázat nyer, ezért az önkormányzat igyekszik azt, teljesen jogosan a legalacsonyabb költségen elkészíttetni. Ez azt jelenti, hogy a tervező ezeket a tervezési munkákat igen olcsón, fél vagy negyed áron (költségtérítésért) kénytelen elvégezni. A tervező ezért olyan szerződést (igyekszik) kötni, hogy legalább sikeres pályázat esetén kapja meg a tervezési díjat (értsd: az építész kamarai díjszabás ¾-ét). Nos a hatóság az újabb pályázati kiírásoknál már elejét veszi az efféle erkölcstelen eljárásnak, és tilt mindenféle sikerdíj jellegű kifizetést.
A pályázati kiírások szigorúan meghatározzák a beruházáshoz kapcsolódó járulékos költségeket. Járulékos költség a pályázatírás, a közbeszerzés, a műszaki ellenőrzés, a közzététel és a tervezés költsége is. Mivel a Magyar Építészkamara érdekérvényesítése ezeknél a pályázati kiírásoknál igen gyenge, ez azt jelenti, hogy a tervezésre jutó pénz csak az engedélyezési tervre elég, a kiviteli tervre nem marad keret. Erre megoldás lehet, hogy a kiviteli tervek elkészítését a közbeszerzés keretében a kivitelezőnek írják elő, neki kell azokat elkészíttetni. A tervező tehát (szinte) ingyen elkészíti a tendertervet, amelynek költségét, jó esetben fél-egy év múlva tudja érvényesíteni a kiviteli tervekben. Természetesen csak akkor, ha szerzői jogai alapján a kivitelező vele készítteti el a kiviteli terveket, és nem valamely saját tervezőjével (ami így egy igen részletes tender terv alapján már nem túl nagy feladat). Az új pályázati kiírásoknál azonban már tiltják, hogy a tervező a kiviteli tervek készítésére az engedélyezési terv elkészítése alapján szerzői jogot formáljon, mintha az Építész Kamara a szerzői jogok érvényesítését a pályázati kiírásoknál, illetve a kiviteli terveknél nem tudná (vagy nem akarná) képviselni.
Az engedélyezési terv alapján költségvetést (költségbecslést) kell készíteni, amely általában tételes költségvetés kell, hogy legyen. Azért, mert a pályázati kiírás előírja, vagy mert ezért többlet pont jár, tehát ugyanúgy elkerülhetetlen. S mivel a pályázati tervre sem pénz, sem idő nincs, egy engedélyezési tervet (de inkább tanulmányterv szintű engtervet) kell tételesen beárazni. S bár később értelemszerűen kiviteli terv is készül, a közbeszerzés, és a kivitelezői elszámolás is ezen eredeti költségvetés alapján történik (például a lámpák darabszámát, a székek számát is ekkor kell meghatározni). A költségvetés tehát tételes és igen pontatlan.
Az általunk tervezett épületek nagy része általában meglévő épület felújítása, vagy átalakítása, ezért a kivitelezés során elég sok előre nem látható többletköltség, előre nem ismert többletmunka jelentkezik. A kivitelezői szerződést igyekszünk minél szigorúbban megfogalmazni, hogy a kivitelező semmilyen többletköltséget ne tudjon elszámolni, és ezzel a fel nem tárt épületben rejlő kockázatot teljesen rá hárítani. Ez egyrészt persze érthető, hiszen, ha az elnyert összeg 62 millió kétszázötvenezer háromszáz forint, akkor ez egy forinttal sem fog növekedni, másrészt azonban a kivitelező kockázatát aránytalanul növeli. A beruházási költség akkor sem változhat, ha az új épületszárny helyén egy, a tervezés során nem ismert földalatti vasbeton szennyvíztároló van, és ezért az alapozás alsó síkját 2 méterrel kell lejjebb vinni. Ezért a kivitelező a 6 millió forint többletköltséget saját nyeresége (vagy vesztesége) kárára bevállalta. A pályázatot ellenőrző hatóság azonban szigorú, és rugalmatlan. Levélben értesítette az Önkormányzatot, hogy a fenti 6 millió forint többletköltséggel a megítélt 200 millió Ft pályázati összeget csökkentette. Nem, nem elírás, a pályázati hatóság értelmezése szerint ugyanis az alapozás bővítése többletmunka, amely nem szerepelt a pályázatban, ezért annak költségét nem téríti meg a pályázati hatóság, tehát azt levonja a már megítélt összegből. Egyszerű példával: egy másik épületben a betervezett 50 szék helyett mindegy, hogy 40 szék, vagy 60 szék kerül beépítésre, mindkét esetben csökkentik a 10 szék árával a megítélt pályázati összeget.
A legkisebb léptékű épület esetén is a pályázati szerv általában három külön költségvetést ír elő: külön-külön költségvetés készül a meglévő felújított, illetve az új épületrészekre, és az udvari munkákra is. Amennyiben az épületen belül két funkció is van, pl. falusi szálláshely és vendéglátás (cukrászda), úgy a költségvetések száma kétszer ennyi, már hat költségvetésnél tartunk egy kb. 400 m2-es épületnél. Kivéve, ha bizonyos területeket a két funkció közösen használ (pl. előcsarnok, lift, hulladéktároló), ekkor a költségvetések száma a legrosszabb esetben kilenc is lehet, erre is volt példa például egy egészségház – családsegítő esetében.
Mit csinál a gépész, akinek a fűtéscsöve elindul a meglévő épületből, de átmegy az új épületbővítésbe, a cső melyik részét számolja ide, honnan számolja az új részhez? A kazánt hova kell beszámítani, csak a meglévő részhez, vagy az új részhez is, amelyet szintén kiszolgál? Hogy kell elszámolni a funkciókat elválasztó födém költségét? Talán a felét ide, a felét oda.
A pályázati kiírás általában részletesen előírja, mekkora lehet a maximális bruttó építési költség felújítás (130 eFt/m2), új építés, (260 eFt/m2), illetve udvar(20 eFt/m2) építése esetén. Az könnyen belátható, hogy egy, a szerkezeti falig és a födémig visszabontott épületre adott négyzetméterenkénti 130 eFt igen kevés. Lehet-e 2011-ben bruttó 130 eFt/m2-ért felújítást kivitelezni (az épületet szerkezetig visszabontva, külsőleg hőszigetelve, új tetővel, új belső és külső nyílászárókkal, gépészettel, burkolatokkal, amely csak egy kicsit drágább, mint egy új építés)? Nem. Mit csinál ilyenkor az építész: tornácokat tervez. Az új tornácokra elszámol 260 eFt/m2 építési költséget, amelyből finanszírozza a meglévő épületrész felújítását.
Természetesen ezeknek a példáknak és anomáliáknak a tárgyi épülethez semmi közük, bármiféle hasonlóság csak a véletlen műve.
Egyre kevesebb a szétosztható pénz, egyre több a pályázó. A hatóság pedig egyre szigorúbban szórja ki a pályázatokat alaki kifogások miatt (értsd: a gyerekeknek ugyanúgy szükségük van az iskolára, de a pályázó annak igazolására, hogy az épület helyi védettségű, az önkormányzati rendeletnek csak az erről szóló mellékletét csatolta a pályázathoz, nem a teljes rendeletet. Ezért a pályázat elutasításra került. Hiánypótlási lehetőség pedig nincs /Leader program/). Más pályázatnál a hiánypótlásra még 10 nap a határidő, de az első tisztázó kérdésre csak 3 napot, a második tisztázó kérdésre pedig már csak 1 napot hagy a pályáztató szerv. A pályáztatás futóversenyre emlékeztet, ahol csak egy maradhat.
Míg korábban egy pályázat kiírása, és a beadás között több hónap volt a határidő, az újabb pályázatoknál ez az idő a kiírástól számítva már csak 15 nap. Ez alatt kell egy képviselőtestületnek döntést hoznia a pályázásról, az önrész biztosításáról, le kell szerződnie a tervezővel, meg kell terveztetni az épületet, lefolytatni a hatósági egyeztetéseket, el kell készítetni a tételes költségbecslést (szakágakkal együtt). Úgy, hogy a támogatás beérkezési sorrend alapján történik, amíg az általában igen szűk finanszírozási keret el nem fogy.
Sajnos a fenti megjegyzések és kritikák lassan okafogyottá válnak. A pályázatok nagy részének vége, és félő, hogy a még elköltendő pár száz milliárdot a fenti apró, kistelepülési fejlesztések 60-100 milliója helyett egy-két gigaprojektre költik (például egy Budapest-Szombathely metró). A kis léptékű településfejlesztés sokkal több munkába és időbe kerül.
Az épület - a tarcali orvosi rendelő átalakítása és bővítése
„Innen szép győzni”
A tarcali orvosi rendelő Tarcal település központjában helyezkedik el, a tarcali takarékszövetkezet épületének szomszédságában, amelynek felújítását 2008-2009 között végezte irodánk, az AXIS Építész Iroda. A következő feladat, az orvosi rendelő tervezése 2009-2011 között történt. A meglévő épület valamikor a hetvenes években épült. Egyedi, mozgalmas tömegalakítása a települési utcaképbe nem illeszkedett szervesen. Az épület állapota szükségessé tette teljes belső és külső felújítását, illetve a homlokzati hőszigetelését.
Az épületet többlépcsős pályázatra adtuk be. A tervezési program a meglévő egy vizsgálós orvosi rendelő illetve a földszintet részben elfoglaló szolgálati lakás és a gépkocsitároló helyén egy 2 rendelő + 1-1 vizsgáló + fogorvosi rendelő kialakítását írta elő, a kapcsolódó kiszolgáló helyiségekkel együtt. Mivel a pályázat nem támogatta, a tervezési program szerinti tetőtéri szolgálati lakás a tervezés folyamán kikerült az épületből.
A szükséges udvari bővítés helyét az oldalkerti előírások és a telepítési távolságok pontosan behatárolták. Mivel a háziorvosok a rendelőt vállalkozói alapon működtetik, ezért az épület két része a rendelési idő szerint külön-külön lezárható, a közműfogyasztás is elkülönítve kerül elszámolásra. A használt anyagok részben a szűkebb területre jellemzőek, a homlokzati kőburkolat anyagát például a szomszédos Bodrogkeresztúrban bányásszák. A kivitelező is helyi kötődésű, egy encsi egyéni vállalkozó volt. A megvalósítás során dicséret illeti mind a kivitelezőt, mind a megrendelőt (a polgármestert és a jegyzőt), hogy a kivitelezés során partnerként dolgoztak együtt a tervezővel, mögéje álltak a szükséges, kritikus döntéseknél.
Az orvosi rendelő építése minden nehézség ellenére mégis sikertörténetnek tekinthető. Az épület elkészült, kisebb építési pontatlanságok és hibák mellett jó minőségben. A pályázat elszámolása és kifizetése is megtörtént, az épület működik, használói szeretik, lényeges szabálytalanságot a pályázati hatóság nem tett szóvá, illetve az átadásnál nagyobb módosítást, átalakítást sem kért. A kivitelező, sőt a tervező is pénzéhez jutott.
Pedig hibátlanul levezényelni egy beruházást a jelenlegi pályázati rendszer mellett majdnem képtelenség, gúzsba kötve próbál közösen táncolni minden jó szándék ellenére építtető, kivitelező és tervező, nem hibázni szinte lehetetlen.
Salamin Miklós
