Helyszínválasztás
A helyszínválasztást alapvetően a személyes kötődés befolyásolta. Egerben születtem, továbbá középfokú tanulmányaim végéig ebben a városban éltem. A környék építészetében a riolittufa meghatározó. A tufát mai napig felhasználják, ebből épült az egri vár, a Líceum, a Bazilika és sok más épület is. Ezekhez a nagyszabású építkezésekhez nagy mennyiségű alapanyagot kellett kitermelni, melynek eredményeképpen, hatalmas pincerendszer jött létre a város alatt. Az utóbbi években ezeket a földalatti járatokat feltárták, megerősítették (ahol szükséges volt). Nemzetközi viszonylatban is kevés a példa ilyen jelenségre, így 2007-ben a pincerendszert Magyarország hét építészeti csodája közé sorolták.
Eger turisztikai szempontból meghatározó Magyarország számára. Budapest után a második leglátogatottabb város mind történelmi, mind természeti környezet szempontjából. A város turisztikai vonzerejét nagyban növelné, ha nagyobb hangsúlyt fektetnének a „VÁROS VÁROS ALATT” koncepció kidolgozására.
Tervezési feladat meghatározása
A pincerendszer hasznosítása, turisztikai koncepció megalkotása. Olyan jelszerű fogadó épület létesítése, mely felhívja a figyelmet arra, hogy itt valami történik a föld alatt. A hely szellemiségével való azonosulás, parkszerű terület kialakítása. A létesített épület és közvetlen környezetének oly módon való kialakítása, hogy az önálló egységként is teljes értékű legyen, ugyanakkor a tágabb környezettel is egységes képet mutasson.
Koncepció
Az épület telepítése építészeti koncepcióból fakad, melynek lényege, hogy az egykori városfal nyomvonalán helyezkedik el. Ez egyben meghatározza a külső lineáris megjelenést is. Egyszerű geometrikus tömegalkotás, mely a klasszicista Bazilika szintén geometrikus tervezői gondolkodásmódját követi.
A terepviszonyokból adódóan, a lineáris tömeget egy vertikális mozgás hangsúlyozza. A pincerendszer szintjét egy földalatti torony segítségével tudjuk megközelíteni. Ez a vertikalitás jelenik meg a földfelszín felett is. A nagy szintkülönbség miatt, a lépcsőház külön építészeti koncepciót kívánt. Ennek lényege, hogy a több pihenőkarral megszakított lépcsőszerkezet jön létre, melyek kilépnek a lépcső 1,2 méteres közlekedő síkjából. Ennek segítségével érdekes, állandóan mozgásban lévő teret kapunk, mely szinte minden lépésnél másfajta térélményt nyújt.
Anyaghasználat
A felületképzést nagyban befolyásolta az épített környezet építési technológiája. Itt elsősorban az autóbusz pályaudvar héjszerkezetére kell gondolnunk. Ez a látszóbeton szerkezet önálló pavilonként viselkedik egy viszonylag nagy zöld övezetben. Az általam tervezett épülettel hasonló pavilonszerű hatást szerettem volna elérni. Így anyaghasználatában is követi a héjszerkezet deszkazsaluzatos megjelenését.
A homlokzatkialakítást a kertépítészeti terv struktúrája is befolyásolta, melynek alapgondolata, hogy a föld alatt lévő, egymást keresztező pincejáratok által generált négyzetrácsos térszerkezet a felszínen is megjelenjen. Ez a raszter jelenik meg az épület homlokzatán is, így az nem törik meg a lábazatnál, hanem összekapcsolódik a térburkolatok kialakításának koncepciójával.
Belsőépítészet
A belső tér felületkialakítása szintén látszóbeton szerkezettel készül. A fogadótérben, az információs pult mögött speciális felületű falszakasz kerül kialakításra. A pincerendszer fölött lévő fák gyökereinek erezete megjelenik a járatok falain. A betonfelületbe hasonló mintázatot kell kialakítani. A kiszolgáló funkciót rejtő térszakasz falai szintén látszóbeton felületkialakítással készülnek. A viszonylag nagy méretű felületek lehetővé teszik hogy a fogadótérben az épület alaprajzát, a 2,35 méter széles közlekedőn pedig a pincerendszer alaprajzát jelenítsék meg. Ezek esztétikai és információhordozó funkciókat is ellátnak.