Egy építész adta vissza a fényt az olasz falunak

Egy csöppnyi olasz falunak egy zseniális építész, Giacomo Bonzani adta vissza a fényt: a hegyekben fekvő, a svájci határhoz közeli, piemontei Viganellába negyven négyzetméteres tükröt tervezett, mely visszatükrözi a napfényt, így a falu a téli hónapokban is fényhez jut.

Bonzani invenciójáig a muzikális csengésű Viganellára az év három téli hónapjában teljes sötétség borult, a falu ugyanis egy mély alpesi szurdok alján fekszik, a meredek völgyben pedig az őt körülvevő magas, déli hegylánc minden évben november közepétől február elejéig, összesen nyolcvanhárom napig teljesen eltakarta a napot, így a falu 197 lakója kénytelen volt a napfényt nélkülözni.

 

De ne arra gondoljunk, hogy nem volt elég fény, vagy szürkület volt, Viganellában ezen a nyolcvanhárom napon egyáltalán nem volt fény. A napsütés hiánya szinte szibériai hideget teremtett a faluban, így rengeteg energia is fogyott. Gondoljunk csak bele, már mi itt a Kárpát-medencében milyen nehezen bírjuk a téli hónapok napfénytelenségét, hát még egy mediterrán napimádó olasz ember! Bár a hegyekben élő olaszok mások, mint a tengerpartiak, mégis videónyilatkozataikban csupa boldogságról, az életük megváltozásáról számoltak be. A falu lakói február másodikán minden évben ünnepséget rendeztek, hogy a fény visszatértét megünnepeljék.

 

Viganella polgármesterének, Pierfranco Midalinak támadt az a lenyűgöző ötlete, hogy egy hatalmas tükröt állítsanak a közeli hegy oldalára, amely a nap sugarait a város felé tükrözi. Hosszas tervezés és befektető-keresés után sikerült megvalósítani a projektet és beüzemelni az óriástükröt, mely fénnyel árasztja el Viganellát. Az első évben még nem tudták beindítani, mert gondok voltak a motorral, de a rákövetkezőben már a gyakorlatban is működött a szerkezet. A negyven négyzetméteres tükröt a falutól északra fekvő hegy déli lankáján építették meg, s akár napi öt-hat órára is képes megvilágítani a falu főterét és a környező utcákat, persze ez az időjárástól is függ.

 

Ne egy puszta tükröt képzeljünk el, hanem egy számítógép által, komoly mérnöki munkával vezérelt garzonnyi méretű tükörfelületet, mely képes követni a nap mozgását. A projekt költségét, százezer eurót, mely a hozadéka szempontjából egyáltalán nem nevezhető drágának, a helyi hatóságok és egy bank finanszírozta.

Az egyedülálló szerkezet nem csak hírnevet hozott a falunak, hanem az ott élők életét is felpezsdítette, a turisták csodájára járna a falunak és a szerkezetnek.

A viganellai csodatükörnek és az egész településnek most az ad újra aktualitást, hogy Walter Veltroni új filmjében szerepel, a mozi főhőse ugyanis foglalkozása szerint szivárványvizsgáló és elsősorban Viganella tükrének fényesítője.