Egy építész világrendje

Létezik-e valamiféle ritmikus rend a valóság felszíne alatt? Wacław Szpakowski az az építész, aki megpróbálta lerajzolni. Művészről beszélhetünk a lengyel építész esetében, vagy természettudósról? Most retrospektív kiállítás nyílik életművéről Budapesten.

Szpakowski Steafan Szyller historizáló építész irodájában kezdte pályafutását, nevéhez még szabadalom is fűződik: lapostetők födémszerkezeteit borító szigetelő anyagot talált fel, a metasfaltot. Volt azonban valami más is, ami otthon, egyetemi kurzusokon, sőt, még munka közben is jobban lekötötte a figyelmét. Megőrződött jegyzetei szélén moduláris, ritmikus skicceket lehet felfedezni.

 

 

A XIX. és XX. század fordulóján Owen Jones brit építész, The Grammar of Ornament című könyve határozta meg az európai díszítőművészetet, John Ruskinnak köszönhetően a design és ornamentika egy populáris szintre lépett, a geometrikus művészet sikerét pedig már említenünk sem kell a 20. század első felében. Ebben a miliőben Spakowszki absztrakciója így nem volna meglepő, ám mégsem sorolhatjuk ebbe a kánonba.

 

 

Majd félévszázadon keresztül alkotott, mikor 1953 és 1954 között összeállította „Ritmikus vonalak” című albumát, és a rajzok itt már milliméterpapír segítségével precízen megszerkesztett, lineáris motívumokká fejlődtek. Természettudományi szempontból közelítette meg a természet formáit, illetve az ezeket irányító szabályokat kutatta, melyeket aztán szimmetrikus, végteleníthető jelrendszerben akart leképezni.

Feljegyzései arról tanúskodnak, hogy tanulmányozta a  telefondrótok eltérő rezgéseit, a ciklonok légörvényeit, a fenyő elágazásainak formáit, az építészeti gerendák kapcsolódásait, otthonok és templomok homlokzati díszítéseit. Mindezt megfigyelve vezetett papírján le egy vonalat, és e vonal irányának előre nem látható fordulói rendszeres, harmonikus struktúra létrejöttéhez vezettek.

 

 

De Szpakowski tovább is ment. Rendszert keresett a népművészetben, majd matematikai spekulációkat is megfogalmazott munkáihoz. Filozófiájához az átfogó wrocławi életmű kiállítás után kiadott katalógusban találunk Elżbieta Łubowicz által találóan párosított idézetet Leibniztől: „Amikor Isten számol, világ keletkezik”.

 

 

 

Személye az utóbbi évtizedekben került előtérbe. A new york-i MoMA 2012-2013 fordulóján bemutatott „Inventing Abstraction” nagyhatású kiállításán a kortárs közönség is megismerhette, Magyarországon pedig 1996-ban állították ki munkáit az Ernst Múzeum egyik csoportos kiállításán. Nemrég a multimédia-média művészet ismert alakja, Paweł Janicki „Algoritmikus vonalak” projektnéven tervezett meg egy olyan szoftvert, melyen Szpakowski ritmikái audióvizuálisan is megelevenednek.

 

 

November 8-án kiállítás nyílik Budapesten Szpakowszki eredeti lapjaiból, a Hybridart Galériában pedig még a mai vonatkozású reflexiók és installációk is ki lesznek állítva.  A kurátor nem más, mint az alkotó unokája, Łukasz Kujawski grafikus, aki nagyapja szerepét úgy tűnik sikeresen élteti a kortárs művészetben is. 

 

Pleskovics Viola

 

WACŁAW SZPAKOWSKI (1883–1973). RITMIKUS VONALAK (válogatott munkák)

Platán Galéria – Lengyel Intézet, 1061 Budapest, Andrássy út. 32

Hybridart Space, 1052 Budapest, Galamb u. 6.

A kiállítás látogatható: 2018. november 9–29.

Megnyitó: 2018. november 8.

Platán Galéria: 18.00

Hybridart Space: 19.30

Audioperformansz: Elektro Moon Vision, Hybridart Space, 2018. november 9., 19.00

„Wacław Szpakowski – a jelen nem lévő művész az esemény középpontjában. Az univerzális művészet keletkezésének jelensége a Világ perifériáján” címmel panelbeszélgetés lesz a Lengyel Intézet Platán Galériájában 2018. november 29-én 16.00 órakor. Résztvevők: Maurer Dóra, Daniel Muzyczuk, Katharina Roters és Szolnoki József.

Kurátor: Łukasz Kujawski

Munkatársak:Elżbieta Łubowicz, Agnieszka Chodysz-Foryś