„Minthogy az ötletpályázat a peremfeltételeket szabadon hagyta, egyszerre értékeltük át a városszerkezeti összefüggéseket, és tettünk javaslatot a program-összevonásokra is. Pályázati tervünk e kettő egyidejűségét feltételezi.
Megoldási javaslatunkban a Pelikán parkot és a jelenlegi Március 15. teret egyetlen tömbben megfogalmazott közparkként képzeljük el. Alapvető kommunikációs üzenetén túl a város különlegessége lehetne egy olyan «zöld színház», amely esetében épített és természeti formák közti határok elmosódnának, a színház urbánus alapértelmezése pedig sajátos természeti képzettársításokkal gazdagodna. Meggyőződésünk, hogy ez lenne a szombathelyi Weöres Sándor színház építészeti megformálásának igazi különlegessége. Színház a ligetben. Ez tervünk első alapállítása.
Olyan színházban gondolkodtunk, amelyben minden nagytermi funkció (így a különböző színháztermi vagy rendezvénytermi elrendezések, a táncversenyek, a különféle bálok, konferenciák, koncertek megrendezésére szolgáló elrendezés) flexibilisen kialakítható. Noha kétségtelen, hogy a javasolt megoldással a különféle használatok egyidejűsége nem mindig valósítható meg, de tekintettel a színház időszakos használatára, a rendezvénytermi funkció jó előre ütemezhető időbeliségére, és nem utolsósorban a gazdaságosság szempontjára, az integrált funkcionális kialakítást tarjuk a legjobbnak.
Ha Szombathely színházat épít, ha ekkora beruházásra szánja el magát, véleményünk szerint erősen indokolt, hogy egy ilyen korszerű, multifunkcionális teremben gondolkodjon. Ez tervünk második alapállítása.
Koncepciónk szerint a színház a közösségi terekről szól, így azok ünnepi megformálását tartottuk alapvetően fontosnak. Kifaragott kőtömb? Színházi függöny? Lebegő díszlet? Véleményünk szerint ez a széles asszociációs spektrum gazdagítja az értelmezést, és teheti vonzó, látogatott hellyé a színházat. Szándékaink szerint ez az a felület, amely a foyer üvegfalának transzparenciája, szép időben részbeni nyitottsága miatt elsődleges homlokzatalakító, sőt, akár szimbólumteremtő motívummá is előléphet.”
„A pályázó pontosan mérlegel, és összefoglaló értékelésben elemzi az elképzelhető megoldásokat. Levezetése több lehetséges beépítési formát érint. E folyamat végállomásaként egy új épület kialakítását jelöli meg célul, melyben a két fő funkció (színház és rendezvényterem) összevonására fogalmaz meg javaslatot. Javaslata egyik meghatározó eleme a zöld terület kiterjesztése a Március 15. térre és az új épület e megnövelt területű parkba való beágyazása. A másik elem a kettő az egyben jelszó mentén kialakított többfunkciós tér, amely rendezvénytérként és színházépületként is hasznosítható. Ennek az állításának igazolásául hasznosítási – berendezési sémákat dolgoz ki.
Alapkoncepciója ellentétes a kiírással.
A pályamű «eretnek» felvetése – nincs külön színház és konferencia terem – többcélú teret létesít, a beruházónak megfontolásra ajánlott. (Programtól eltérő javaslat.) Alaprajzi kialakítása következetes, tisztán szerkesztett, logikus, belső kapcsolatai jól működnek. A hagyományos színház, valamennyi kellékével együtt (testreszabott előcsarnok, páholy, karzat, csillár) jeleníti meg azt a belső világot, azt a karaktert, mely csak folyamatos «jelenlét» esetén képes a színházat rögzíteni, a város részévé, mindennapi szereplőjévé emelni.
Az építészeti kialakítás dinamikus, új világot termet, mely szép kapcsolatot tart környezetével. Ugyanakkor a túlhatározott, erős hangulat valamennyi szolgáltatást «megterheli»: kávézó, étterem, foyer, kiállítótér azonos, meghatározó karakterhez kell alkalmazkodjon. A szoborszerű, egységes formálás elegáns, nagyvonalú, divatos, hangsúlyosan ünnepélyes, az elvártnál távolságtartóbb.”
kiemelések Szabó Leventétől