Egy ezredév mércéje – A Millennium Háza Étterem és Kávéház
Az egykori Olof Palme-ház falai között hajdan még országos kiállításokat, szobrászműhelyeket és a Derkovits-ösztöndíj tárlatait tartották. Kiss Miklós ebből az izgalmas múltból merített ihletet egy jelenkori étterem megszületéséhez, mely aztán csakhamar a külföldi sajtó címoldalain találta magát.
Az 1885-ben rendezett városligeti Országos Kiállítás épülettervei közül Pfaff Ferenc építész képzőművészeti csarnoka azon szerencsés helyzetbe került a legtöbb pavilonnal ellentétben, hogy szerkezetét végül állandó anyagokból kivitelezhették, örökké megőrizve azt az utókornak. A színes kerámia- és téglahomlokzattal kialakított ligeti „ékszeresdoboz" rengeteg funkcióváltáson esett át az évtizedek során, míg végül mégis az évekig húzódó omladozás sorsára kellett jutnia. Így volt ez egészen 2017-ig, mikor a Millennium Háza projektként rehabilitált műemlék egyik szárnyában a park és kiállításai történetét bemutató interaktív tárlatot, a másik szárnyban pedig egy éttermet és egy kávézót alakítottak ki. Utóbbi feladat esetében a rekonstrukciót irányító Archikon építésziroda Kiss Miklós grafikust és designert kérte fel egy méltó belsőépítészeti karakter kidolgozására.
Milyen képeket társíthatunk ehhez a történelmi helyszínhez? Az országos kiállítások fergeteges kavalkádját, pálmákkal és historizáló tárlókkal megtöltött kiállítótereket, a nagypolgári miliőt és a kor minőségi anyagaival és eleganciájával kivitelezett kávéházait. Fontos momentum az is, hogy az 1896-os városligeti Millenniumi tárlaton Zsolnay Vilmos, Petrik Lajos és Wartha Vince vegyészekkel közösen már prezentálta az eozin mázas technikát is, így az eljárással beköszönő szecessziós formavilág is felmerült mint bekapcsolható stílusvilág, habár az épület külseje merőben historizáló és majolikái még nem az eozin technológiát képviselik. Tulajdonképpen a stílusok, motívumok szándékos összemosásról van szó Kiss Miklós enteriőrjében. Egy országos kiállításon az embereket rengeteg helyszín, stílus és ötlet egyvelege érte akkoriban, amelyhez foghatót azelőtt talán még sohasem élhettek át. Hasonló módon volt itt is az a cél, hogy a belépőt letaglózza a múltat felidéző, s Marcel Wanders designer sokat használt frázisával élve — Alice Csodaországához fogható atmoszféra.
A csarnok-szerű tér főszereplőit, azaz a dísztárgyait a Zsolnay gyár eredeti darabjai ihlették. Konkrét tálak, vázák és állatfigurák közül válogatott a tervező, melynek díszítéseit és színeit korunk ízlése szerint alakította, és tulajdonképpen egy új kollekció alapjait is letette mindezzel. (A jövőben akár ennek a kollekciónak a tálalókészleteit is lehetne használni az étteremben.) A falra hatalmas tálak, az asztalok mellé nagyra nőtt vázák, és grandiózus állatfigurák kerültek. A látványt tovább sűríti a szőnyegszerű falicsempe mintázata, vagy a térelválasztók art deco motívumos rácsozata. Valódi Zsolnay darabokat csak a pulton láthatunk, itt a gyár 5834/ 9-es számú, mintás burkolólapja fut végig, magát a pult tömbjét pedig a monumentális tányér alapú óra koronázza meg az étterem főtengelyében.
Az eredményt látva mindazonáltal ott bujkál bennünk a kérdés: mi lett volna ha? Mi van, ha ez a látványvilág nem áll meg itt? Mert, hogy Kiss Miklósnak kompromisszumot kellett kötnie két étterem típus között. Egy igazán első osztályú, műemléki épületbe illő, valóban fajsúlyos és értékes anyagokat felvonultató étterem- kávézó, valamint egy múzeumot kiszolgáló kommersz vendéglátóhely típusa között. Tény, hogy a Millennium Házának kiállítása sokkal inkább nevezhető egy interaktivitásra építő látványtárnak, mintsem számottevő tárgyi tudással felruházó és eredeti emlékeket is felvonultató történeti kiállításnak. Ennek fő célcsoportja elméletileg az általános iskolai réteg volna, mely miatt az üzemeltetőnek nem lehetett célja egyúttal egy átlagosnál is elegánsabb étterem kivitelezése is.
Ennek ellenére, a gömblámpák, a stílusos burkolatok, a türkiz és pasztellszínek, valamint a Zsolnay stílusvilág bizony mégis Budapest legszerethetőbb kortárs-századfordulós ötvözetévé avanzsálják ezt az éttermet a Városliget szívében, és a látvány sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta külföldi oldalak tucatjain – köztük a designboom-on - is pozitív visszhangnak örvend a projekt. És különben se feledjük, hogy a belsőépítészetnek meg van az az előnye, hogy rugalmasabban tud felelni az új időkre. Eljöhet ugyanis még a zöld bársony, a valódi rézelemek, a platina díszítésű oroszlánok és a hatalmas pálmalevelek kora itt is! Egy ilyen tekintélyes műemlékben legalábbis volna létjogosultsága.
