Egy gondolat az óbudai víztornyokról

A maga idejében a legkorszerűbbek közé tartozó Óbudai Gázgyár hasznosítása megtorpant az ötletelés szintjén. A védett víztornyokat tanulmányozva, Amani Adiba, a MOME külföldi doktorandusza  példák után nézett, s a hamburgi víztoronyból lett Mövenpick hotelt mutatja be, ebben az esetben, mint negatív példát.

Amikor először sétáltam a Palotai-szigeten Újpesten - Budapest negyedik kerületében -, majd áthaladva az újpesti vasúti hídon Óbudára, és messziről megpillantottam a Gázgyár tornyait, a látvány magával ragadott.

 

 

Az átgondolt telepítés az épületegyüttest a Duna közelébe helyezte, és a Duna vizét a föld alatt vezette a tornyokhoz. Az egyszerű szemlélő többnyire nem lát a dolgok mögé, még nekem is, mint építésznek, csak azután vált világossá ez a komplex föld alatti infrastruktúra, miután a tornyokkal kapcsolatba kerültem, és a korabeli kiviteli terveket megismertem.

 

 

Az Óbudai Gázgyár esztétikai kérdésén túl lényeges, hogy az építészeti örökség e darabjának hasznosítása a mindennapi politika fölé emelkedjen. Ennek a toronykomplexumnak időre van szüksége, valamint óvatos kezekre és szándékra, hogy újjászülethessen.

Az egyik biztos út, hogy az Óbudai Gázgyár tornyainak hasznosítására ötleteket kapjunk, a hasonló ipari épületek példáinak keresése. Tanulnunk kell a meglévő példákból, hogy még jobb megoldást találhassunk. A legmegfelelőbb tervezési megoldáshoz az Óbudai Gázgyár eredeti működésének megismerése szükséges. Amikor először jártam ott és külső illetve belső fotókat készítettem a tornyokról, világossá vált számomra, hogy a teljes belső rész lerombolódott, és nem lehet rendbe hozni. A két csigalépcső teljesen elkorhadt, de azokat rekonstruálni kell az eredeti, kb. 100 évvel ezelőtti formában, és a helyzetüket sem lehet megváltoztatni. Ez a két kondíció már meghatározza a tornyok lehetséges funkcióját, hasznosítását.   

 

 

Hamburgban egy régi, az Óbudai Gázgyár tornyaihoz hasonló, de jelentősen nagyobb víztornyot rendbe hoztak és hotellé alakítottak át. Véleményem szerint ez egy jó példa arra, hogy hogyan ne csináljuk, hogy hogyan nem kezelném az Óbudai Gázgyár tornyait: nem csupán a hotel funkcióra lennének alkalmatlanok a lényegesen kisebb tornyok, de az Óbudai Gázgyár tornyai nem megfelelőek egy hasznot remélő befektető számára sem. Az Óbudai Gázgyár tornyainak meg kell tartaniuk a romos karakterüket, és megjelenésüket, mint egy művészeti alkotásnak.

Egy ipari épület hotellé alakítása sok új funkcionális elem beépítését teszi szükségessé, új szerkezeteket, épületrészleteket kell kialakítani, amelyek a régi épületet szinte megfojtják. Annak ellenére, hogy jó szándékú a megközelítés, a funkcionális szükségletek kielégítése nem volt tekintettel például a meglévő boltozatokra - ez hiba (8).

 

 

Ennek ellenére a hamburgi ipari létesítmény hotellé alakítása ötleteket adhat, hogy milyen praktikus – nem koncepcionális – lépéseket kellene tenni az Óbudai Gázgyár esetében a jobb megoldásért. A hamburgi torony rekonstrukciója és átalakítása hozzávetőlegesen két évig tartott és látványos szerkezeti megoldásokat kívánt. A tornyot 1910-ben állították, a Schanzenpark részeként, egy korábbi földalatti víztározón. Az 1961-es üzemszünet óta a létesítmény állapota folyamatosan romlott. A terjedelmes bővítés és felújítás után a torony végső soron újra megtelt élettel. 2007 júniusában a víztornyot újra megnyitották, mint Mövenpick hotelt 226 szobával, 20 szinttel.

 

 

Az új belső mag csúszózsalus technológiával készült (9). Ez egy igen ritkán használt technológia, pl. az északi tengeri olaj fúrótornyok létesítésénél használták.“Egy - a hotel energiarendszerétől független - különleges vészlift felszerelésével lehetőség nyílt a homlokzaton függő vészlépcső elhagyására, amely a torony körvonalát jelentősen megváltoztatta volna […] A födémszerkezet előregyártott beton elemeit később, fentről emelték a toronyba. Ezeket a vízmedence korábbi tartói hordják, és nem terhelnek a külső falra. Mint egy „ház a házban” koncepció, a hotel a meglévő kő héjban van. A klinker homlokzatnak nincs szerkezeti funkciója.”      

A funkcionális átalakítás és az építészeti változások nem zavarták meg a környezetet, mivel a hotelbe az utcáról föld alatti, gyalogos alagúton juthatunk be, egy 25 méter hosszú mozgójárdán (10). Ez a koncepció szerintem az egyik legjobb része az épületnek és valami hasonló megvalósulást kívánnék az Óbudai Gázgyár esetében is, ha funkcióban és a környező épületeket is figyelembe véve ez lehetséges.

Amani Adiba
(fordította: Marton Rozália)
2010 május
MOME Doktori Iskola 2010 tavasz
Témavezető: Ferkai András
Doktori Iskola Építész Szakirányának vezetője: Turányi Gábor