Egy hét múlva Építészeti Filmnapok a Toldiban - filmajánló
Pont egy hét múlva, március 2-án kezdődnek a Budapesti Építészeti Filmnapok a Toldiban - 4 napra ismét olyanokkal telik meg a mozi, akik szeretik, alakítják, figyelemmel kísérik épített környezetük változásait. Egy alkalom, amikor kötetlen keretek között hódolhatunk annak, ami mindannyiunkat pörget: az építészetnek. Az Építészfórum filmajánlója következik azoknak, akik az ínyencségekre vadásznak, vagy csak még nem tudják, melyik irányból is közelítsék a sokszínű programot.
Egy inspiráló: Frei Otto - A jövő vonzásában
2016, 60 perc
színes, magyar feliratos amerikai film
R: Joshua V. Hassel
A filmet a szervezők a látnoki mesterek blokkba sorolták - nagyon találóan. Frei Otto 1950-es években megkezdett munkássága, újításai a könnyű membránszerkezetek terén, illetve a mögötte meghúzódó építészeti filozófia ma is meglepően aktuálisak. Az építész fiatalon kénytelen volt végignézni a világháború értelmetlen emberi pusztításait, és az égő városok mély nyomot hagytak benne: mit tehet az ember, hogy túlélje a szörnyűségeket? Innentől kezdte foglalkoztatni a minél kevesebb anyagból, a természet erőire minél inkább támaszkodó, velük összhangban lévő építmények létrehozása. A megoldást a könnyű, feszített membránszerkezetekkel való kísérletezéssel, majd mesterükké válva kereste. Az őt foglalkoztató témák tulajdonképpen nagyon közel járnak azokhoz a kérdésekhez, amiket ma a növekvő népsűrűség, a túlzó energiaigények, a fogyasztási kényszer, a mulandóság és a környezettudatosság állítanak elénk. Frei-t az újítási kedv, a kísérletezés öröme, az embereken való segíteni vágyás hajtotta egész életében, törekvései pedig mellesleg Pritzker-díjat is hoztak neki 2015-ben, még épp halála előtt. Szerénysége, humanizmusa és inspiráló géniusza a képernyőn keresztül is érződik.
Aki nem fér be a másik teremben párhuzamosan futó Zaha Hadid film vetítésére, vagy kifejezetten egy klasszikus dokumentumfilmre vágyik, mely alaposan, érzékletesen mutatja be egy napjainkban is különösen releváns építész munkásságát, az mindenképpen üljön be pénteken erre a filmre!
Március 3., péntek | 20:00, kisterem
A Berlin, szellemváros című filmmel együtt vetítve.
Egy meditatív: Parabeton - Pier Luigi Nervi és a római beton
2012, 100 perc
színes német film
Rendező: Heinz Emigholz
Egy igazi retinaetető film a hardcore építészetfanoknak - csak hátra kell dőlni és hagyni, hogy a vizualitás transzba ejtsen. A képernyőn ókori római betonépületek és Pier Luigi Nervi munkái váltják egymást - a fókusz pusztán az építményekre irányul, amitől a néző is másfajta tekintettel kezdi szemlélni őket. Több, mint másfél órán keresztül építészeti részletek váltják egymást nyugodt ritmusban, miközben a terekben előforduló zajokat, morajokat hallgatjuk - párbeszédek sem törik meg a képek áramlását. Egy igazi építészeti meditáció a héten felgyűlt feszültség levezetéséhez pénteken 17:00-tól.
Március 3., péntek | 17:00, kisterem
A kupola című filmmel együtt vetítve.
Egy kísérleti: Az örökkévalóságnak - A szocialista építészet relikviái
2016, 20 perc
színes cseh film
Rendező: Haruna Honcoop
Haruna Honcoop egy cseh független filmes, producer és képzőművész, akinek ezúttal egy kísérleti és dokumentumfilmes projektjét vetítik a Toldiban. A 20 perces blokk 4-5 perces rövidfilmekből áll, melyek mindegyike az egykori szovjet blokk egy-egy országának szocialista építészeti örökségét mutatja be videoművészeti eszközökkel. A megosztott képernyőkön archív és aktuális felvételek keverednek, kiegészülve jelentős történelmi események képeivel, miközben a szocialista idők hanganyagából (kommunista dalokból és pártvezetők beszédeiből) szőtt kortárs elektronikus zenei kompozícók szólnak.
Erősen ajánlott szombat délutáni program azok számára, akik nem riadnak vissza egy kis audivizuális kísérletezéstől. Akiben kérdések maradnának a látottakkal kapcsolatban, azok számára jó hír, hogy a rendezőnő személyesen is jelen lesz a fesztiválon egy vetítés utáni beszélgetésre.
Március 4., szombat | 13:00, kisterem
A következő filmekkel együtt vetítve:
– Irány Nowa Huta!
– A sötétség leple alá rejtőzni és eltüntetni a dolgokat
Vetítés és beszélgetés Haruna Honcoop rendezővel.
Egy meghökkentő: Tucatfölde
2015, 59 perc
színes, angol feliratos ausztrál-kínai-svéd-spanyol film
Rendező: Daniel Whelan
Mindannyian nap mint nap találkozunk a Kínában készült sorozatgyártott termékekkel, és valamiféle halvány fogalmunk talán van is róla - ha egyáltalán belegondolunk -, hogy honnan érkeznek hozzánk ezek a tárgyak. A Tucatfölde című film most élesíti a képet - megismerkedhetünk Jivu, a “Made in China” jelenség egyik fellegvárának lakóival: A kínai boltosnővel, akinek azelőtt fogalma sem volt róla, mi az a karácsony, most viszont a számára idegen kultúra ünnepi kacatkellékeivel telezsúfolt üzlet jelenti számára a megélhetést. A német füzetgyártóval, aki sokallja a hazai béreket, ezért szkeptikusan és finnyásan bár, de próbát tesz a kínai munkaerővel. A több ezer, munkáért sorban álló kínai férfi egyikével, akiket már azzal is le lehet kenyerezni, ha étkezést biztosítanak számukra munkaidőben. A fehérorosz származású fiatal énekeslánnyal, aki míg otthon átlagosnak számítana, Jivu-ban királynőként ragyoghat. A vidéken élő kínai anyával, aki ezerszámra hajlítja a bizsu-alkatrészeket, és akinek családja csak pislog, mekkorát fordult körülöttük a világ az elmúlt évtizedekben. A brit férfival, akinek annyira bejött Jivu atmoszférája, hogy megtanult mandarinul és feleséget is itt talált magának. De az is lehet, hogy valamelyik képkockán feltűnik a munkás, aki annak a wc-kefének a fogantyúját készítette, amit múlt héten vettél a 100 Ft-os boltban.
Ha kíváncsi vagy, hogyan keverednek-kavarodnak a különböző kultúrák a kacatpiacon, hogyan változik a felállás, ahogyan Kína is egyre drágább lesz, és szeretnéd, hogy lenyűgözzön Jivu kaotikus világa, akkor erre a filmre válts jegyet vasárnap délután.
Március 5., vasárnap | 15:00, nagyterem
A következő filmekkel együtt vetítve:
– Megadni a módját
– Bikiniszavak
Egy elgondokodtató: Sieranevada
2016, 173 perc
színes, angol feliratos román film
Rendező: Cristi Puiu
Ismerősek a végeláthatatlan ebédek, ahol kellemetlen rokonokkal, ismerősökkel kell órákon keresztül csevegni, amikor már a 10. perc után azt lessük, hogyan léphetnénk ki a szituációból? Cristi Puiu Sieranevadája szinte valós időben mutat be egy hasonló családi összejövetelt, amit nézve lassan mi is családtaggá olvadunk - magunkban érezzük a kényelmetlenséget, miközben végig ott rejlik a humor is a beszélgetések, szituációk mögött. A történetbe a családi ebére siető házaspár (Lary és Laura) révén csatlakozunk be. Bár késésben vannak, sokan csak utánuk érkeznek meg - egy heterogén, több generációt átfogó társaság gyűlik össze, akik eltérő véleményeket és elveket hoznak az asztalhoz. A filmnek nincs is különösebb narratívája vagy kiteljesedése, igazából azt se tudjuk, pontosan ki kinek kicsodája, csak folyunk a szereplők beszélgetéseivel, ahogy a kommunizmust és a monarchia-beli időket összevetve vitáznak, vagy a Charlie Hebdo lövöldözéshez kapcsolódóan 9/11-es összeesküvés-elméleteket taglalgatnak.
Családi és társadalmi történetek folynak egybe egy kicsit nyomasztó, de nagyon érdekes eleggyé - aki nem egy könnyed limonádé filmre vágyik, annak mindenképp ajánlott ez a kelet-európaian ismerős, tartalmas és keserédes film.
Március 5., vasárnap | 17:00, nagyterem
Varga Csilla
esemény és bővebb program: itt
