Egy kéznyom a Millenniumi Városközpontban

A K&H székház környezetrendezése pályázati anyagként szerepelt az Év Tájépítésze-díj döntőjében is, megoldásait pedig közel féltucatnyi nemzetközi szaklap tette eddig közzé. Miben rejlik e zsebkendőnyi terület varázsa? Ennek járt utána Bardóczi Sándor.

Sok szó esett már – az Építészfórum hasábjain is – a Millenniumi Városközpontról, amely leginkább valamiféle be nem dobott városépítészeti ziccerként, beteljesületlen városszerkezeti ígéretként aposztrofált az urbanisztikai, építészeti kritikák sorában. Legutóbb Haba Péter vizsgálta Épület, gép, környezet című írásában a K&H székház (tervező: Szabó Tamás János, Mezei Gábor, Péter Gábor – Finta Stúdió) átadása kapcsán a helyszínt és bár elemzésében érinti a környezetrendezés dilemmáit és eredményeit is (passzázsszerű átkötés, a külvilágtól elzárkózó építtetői magatartás részbeni feloldása), talán nem tanulság nélküli visszatérni még egyszer a helyszínre egy tájépítészeti fókuszú elemzés erejéig.

Teszem ezt azért, mert a K&H székház környezetrendezésének anyaga szerepelt Steffler Istvánnak az Év Tájépítésze-díjra beadott portfóliójában is, de azért is, mert maga a megoldás egy izgalmas gondolatkísérlet arra, hogy varratmentessé lehet-e tenni ennyire eltérő formanyelvvel dolgozó alkotók munkáit úgy, hogy az ne keltse se a túldimenzionáltság, se pedig az unalmas sablonmegoldás érzetét. Az olvasóra bízzuk, hogy e gondolatkísérlet sikerrel járt-e az adott helyszínen, aminek megítélésében segíthetnek a tervező által fotózott és rendelkezésünkre bocsátott részletek.

Tény, hogy a K&H székház Dunára néző homlokzata előtt egy olyan ék-terület jött létre a beépítéssel, amelyet a Garten Studionak másik két tájépítész műhely (Nemzeti Színház kertje: Török Péter, Bajor Gizi Emlékpark: PAnda Pont Mérnöki Iroda) megvalósult terveihez kellett illeszteni. (A MŰPA előtti Gregersen körönd térrészlet rendezése is a Garten Studio munkája). A megkezdett Somlay Artúr sétány e területen a kerület által elhatározott erős szerkezeti elemnek számított, amelyet a tervezők következetesen (ugyanazzal az anyaghasználattal és utcabútor-készlettel, amellyel az addig a pontig kiépült) vittek végig.

A Millenniumi Városközpont Duna-parti térláncának legfőbb fogyatékossága a HÉV felszíni vezetése, amely a Dunát e területen megközelíthetetlenné és élvezhetetlenné teszi. Kompenzálni kell tehát (tartósan) az ide látogatót – addig is, míg e szerencsétlen helyzet fennáll (sajnos a horizonton sem látszik annak lehetősége, hogy e probléma megoldódjon). E kompenzáció részeként született meg az „ízek utcája” koncepció, amely a sétány mentén (már a K&H székház alsó szintjeit is, de legfőképpen a későbbi ütemben ide álmodott bérirodák és szálloda alsó szintjeit igénybe véve) hivatott a MŰPA és a Nemzeti Színház térhasználati hiányait, térkapcsolatait pótolni - azaz élettel telíteni a kissé még mindig marginálisan használt közterületeket. A Somlay Artúr sétány és a K&H irodaház tömbje között ezt a törekvést maximálisan kiszolgálja a Garten Stúdió terve, ahol a kerti tér a falakig nyomul, behatol az épület alá is és miközben kapcsolatot teremt az épület és sétány között, finoman jelzi a birtokhatárokat is. Egyfajta intimebb teret képez – az eddig még nem megvalósított – éttermi kitelepülésre.

Egészen más vonalakkal megrajzolt a Nemzeti Színház és a Somlay Artúr sétány közötti zöldterület, ahol több kihívásra is választ kellett adni. Az első számú ezek közül a színház kertjének karakteressége, dominanciája, amellyel konkurálni nem lett volna szerencsés, illeszkedni hozzá pedig akár rossz ízű tréfa is lehetett volna. A második a terület alapvetően zöldfelületként való megtartása volt, amelynek az intenzív használat és az áttaposás fokozott veszélye (a színház és a Duna part szívó hatása) mond ellent. A harmadik számú kihívásként a K&H székház nyugati homlokzatára való rímelés adódik. De hogyan lehet mindháromnak egyszerre megfelelni? Kézenfekvő megoldás e téren nincs, az sem vezetett volna ebben a szituációban eredményre, ha a kert alaprajzi vonalaiban másolja a székházi homlokzatot, egyfajta erőteret teremtve a a K&H irodaháznak e vákuumos területen. Ez azonban könnyen oly mértékű disszonanciát eredményezett volna, amely ebben a téri szituációban akár vállalhatatlan, aggresszív lett volna. A jó köztér nem erősíti, hanem oldja az épületek stiláris eltérése közötti feszültséget, és ebből a feszültségből e területen igencsak sok van – és ezt a Garten Studio tájépítészei nem feledték el.

A végül kimódolt hegyes szögű, döntött síkokkal operáló térrendszer több, mint formajáték. A szilánkokra hasadó kiugró síkok és alacsony támfalak rendszere - amely alaprajzában a hajtogatott origamira hasonlít - kezeli az áttaposási veszélyek jó részét: üzeni a sétányt használóknak, hogy merre szabad az út és hol tornyosulnak akadályok. Ugyanakkor, míg ez a terepmozgatás egyértelműen blokkolja az átközlekedést, enyhe rézsűszögei arra csábítanak, hogy kifeküdjünk a fűre: hívogatóan természetessé, és sokszínűvé téve a sétány menti térhasználatot, oldja a merev irodaházi protokoll és az andalgásra tervezett sétány közötti feszültségeket. Teszi mindezt anélkül, hogy gátolná az átlátást a Duna és a Nemzeti Színház irányába, megtartva a fő látványkapcsolatokat. A tervezők rejtett merevítési megoldásokkal karcsúsították pengevékonyságúra e szilánkos zöld síkokat keretező szürkegránit támfalakat, eljátszottak a merevítés biztosította rendhagyóan döntött szögű lerakási móddal is.

A döntött síkokkal operáló moduláris rendszer egyébként sem idegen a Garten Studio tervezőitől: a Gregersen Köröndön és az Allee környezetrendezésénél is láthattunk már hasonló elemeket. Most először használták ki azonban erőteljesebben a nagyobb rálátásból és a megteremtett lejtésből fakadó járulékos vizuális előnyöket. A sétány mentén egy hatalmas, vízjátékként is működő térplasztika ad ennek különös nyomatékot: a tervező otthagyta kéznyomát a területen a szó legszorosabb értelmében. Ezen felül három (tehát összesen négy) eltérő vízképet adó vizes elem jelenik meg a sétány ezen rövid szakaszán egy-egy térmágnesként, temperáló felületként.

E gyermeki játszadozások, oldottságot üzenő formák komolyabbra fordulnak a Nemzetihez közelítve: a tervezők a színház kertjében is alkalmazott gránit kiskockakő burkolattal (alázattal) felszámolták azt a kapcsolathiányt, amely egy elindított gyalogos tengely eddigi lezáratlanságából fakadt, így begyógyították a sokáig légüres térben lebegő Nemzeti körüli fehér foltokat a gyalogos kapcsolatok terén. Egy alaprajzában az „origamis” rendszerhez illeszkedő, de a Nemzeti kertje felé nyitott pihenőpad-sorral rá is erősítenek e kétforrású tájépítészeti produktum varratmentessé tételére. Varratmentesség, legalábbis részben az: hiszen a Bajor Gizi parkban már burkolat nélkül, csak kétoldali fasorként folytatódó, Duna felé kifutó tengely sorsa és életre hívása a HÉV szint alá vitelétől függő ügy, ám pusztán ez a tengely három tájépítész iroda által tervezett területet kapcsol össze a legnagyobb összhangban, már ami a funkcionalitást illeti. Az esély ebben a kijelölt távlati gyalogos struktúrában mindenesetre megteremtődött a Dunához simulásra. Ugyanez a szál a Gregersen Körönd felé még nincs teljesen elvarrva: a Somlai Artúr Sétány befejező szakasza és az „ízek utcája” koncepció kiteljesedése a befejező ütem realizálódásáig még várat magára.

Annyi már ma is látszik, hogy a Gellért-hegy kulisszáira fordított Somlai Artúr sétány egyre intenzívebben használt terület képét kezdi mutatni, amely a vegetációs időszakban, a pihenőnapokon kivonzani képes a Középső-Ferencváros lakóit a Duna-partra. Reggel futók, napközben a cigaretta-, vagy ebédszünetüket itt eltöltő irodisták, este a MŰPA és a Nemzeti korzózó közönsége veszi birtokába a területet, jelezve, hogy lenne helye a kiülős vendéglőteraszoknak is a kínálatban. Az élet e megnövelt vonzóképesség hatására tehát lassan-lassan beköltözni látszik a területre, még ha kulisszáit oly sokat vitatott épületek tömegei alkotják is.

Bardóczi Sándor

tájépítészet: Garten Studio
tervezők: Szloszjár György, Steffler István, Stéhli Zoltán, Csákó Edina
építészet: Finta és Társai Építész Stúdió Kft
projekt név: Millenium Városközpont főépület (K&H székház környezetrendezése)
helyszín: 1095 Budapest, Lechner Ödön Fasor 10-12.
fotók: Garten Studio, Steffler István
terület: 0,7 ha felszíni terület, 0,37 ha tetőkert és téli kert
tervezés éve: 2009-2011
kivitelezés éve: 2010-2011
fejlesztő: DUNA KONGRESSZUS REAL ESTATE DEVELOPMENT Kft.

A projekt eddigi nemzetközi megjelenései:

www.landezine.com 2012. január 9.

www.goood.hk 2012. január 18. (Kína)

Landscape World 52 2012. március (Dél-Korea)

Landscape Design 50 2012. március 20. (Kína)

Public Spaces, 2012 szeptemberi megjelenés (Németország)