Épületek/Lakóépület

Egy kulissza és ami mögötte van – Hétlakásos társasház Debrecenben

2021.12.15. 17:58

Debrecen cívisházai sorra pusztulnak, homlokzataik legtöbbször faszádizmus árán menekülhetnek csak meg. De le lehet-e egyszerűsíteni ezt a kérdést a bontások elítélésvel vagy inkább a megfelelő megoldásokon kellene gondolkodni egy olyan városában, ahol az intenzíven növekvő igények és a történeti városrész arculatának megőrzése között kompromisszot kell találni? A D4 Építész Stúdió felkínál egyet, a projektet a debreceni cívisházakat ösztöndíjasként kutató Harangi Attila mutatja be.

Előzmények
Az organikusan kialakult városmag körül 1774-től az 1820-as évekig egy szabályos, tervezett újsori gyűrűt építettek ki. A mai Baross és Hajnal utcák által határolt újsori tömb a történeti városmag keleti peremén alakult ki a Faraktár utca és a Szent Anna utca között. Először egy 1812-ben készült szabályozási terven ábrázolták ezt a területet szabályos utcákkal és telkekkel, szinte kizárólag oldalhatáron álló beépítéssel. Térképi ábrázolások alapján jelenleg annyit tudunk biztosan, hogy a mai Baross utca 18. számú polgárház valamikor 1872. (Szél utcza 2471.) és 1911. (Baross utca 12.) között épült.

A ház a legutóbbi években már egyre rosszabb műszaki állapotba került, komoly statikai problémák jelentkeztek. A sokszor jellemző képlet szerint a házat végül eladták egy ingatlan befektetőnek. A rossz állapotú, de kivételesen értékes és eredeti állapotában megmaradt homlokzatú ház semmilyen védelem alatt nem állt. A beruházó és az építészek mégis az utcafronti homlokzat megőrzése mellett döntöttek. A házat 2020. januárjában elbontották, az utcafronti fal eredeti állapotában megmaradt. A bontás és az építkezés során a zárópárkány és a kapu feletti rész leomlott, utólag építették vissza.

Földszintes polgárházból emeletes társasház
A hét lakásos új épület az utcafronti cívisház karakterének folytatása. A gazdagon díszített, visszafogott eklektikus stílusú utcai homlokzatot a timpanonnal zárt öt ablak, a kváderezett pilaszterek, a vörös klinkertégla és a kulisszafalként kialakított íves záródású kapu határozza meg. Az utcafronton az eredeti ház arányaival építettek egy földszintes tömeget, amelynek a zárópárkánytól induló félnyeregtető zárása alatt egy tetőtérbeépítés is elfért. A régi ház alatti szuterénként kialakított pinceszintet a társasház fedett-nyitott garázsaként értelmezték újra a tervezők. A mélygarázs elkerülésével a félszint eltolásos süllyesztés egy praktikus és költséghatékony megoldás. Építészetileg viszont kihívás, hogy a megérkezés terének ne legyen parkolóház hatása.

A zártsorú épület belső udvarok, átriumok köré szerveződik, amelyek a cívisházak bevilágítóudvarainak átirataként is értelmezhetők. Az utcáról közvetlenül egy kisebb feszes udvarba érkezünk, ami a hézagosan zártsorú utcafronti tömegből adódik. Az eredeti acél díszrács alatt filigrán, függőleges osztású acélrács kapu tárja fel a cívisek egykori zárt világát. Az oldalhatárhoz tapadó középső átriumot két- és háromszintes, lapostetős tömegek keretezik, innen nyílik a ház főbejárata a vertikális közlekedő maggal.  A liftes lépcsőházból az átrium köré szerveződő folyosókról lehet a lakásokat elérni. Az emeleti lakásokhoz loggia, vagy erkély, az udvari földszinti lakáshoz közvetlen kertkapcsolat tartozik. A harmadik emeleti penthouse lakás tömegét nagyméretű tetőteraszokkal húzták hátra, amelyhez páratan kilátás társul. Az alaprajzi szerkesztés pragmatikus, a két és három szobás lakásokban a konyha-étkező-nappali egységet egy térben alakították ki.

Az épület fehér. Az új és a régi részeket az egységes fehér szín is összeköti. A társasház egyszerű fehér színű vakolt homlokzatképzéséhez világosszürke nyílászárók és horganyzott acél korlátok társulnak. A mondhatni monokróm színvilágot a korlátok natúr felületű rétegelt-ragasztott falemez betétei oldják otthonos töltettel. A fehér színhez társuló magasztos fogalmak mellett Debrecen építészetében, a cívis karakterben különösen nagy hagyománya és létjogosultsága van a fehérnek. A kálvinista Rómában a klasszicizmus és a reformátusok puritán világa is a fehérben ötvöződik. Az alföldi parasztházakat évszázadok óta meszelik fehérre. Azonban, ahogyan a parasztházak is folyamatos karbantartást igényelnek, a magyar éghajlati viszonyokban ugyanúgy a fehér homlokzatot is újra kell festeni időnként. A tiszta fehér színű tereket a lakók töltik meg élettel, a saját életterükkel színesítik. A lakóházak belakása az egyéni ízlés alapján sajnos nem minden esetben esik egybe a tervezők szándékaival.

Az utcafronti megőrzött falat teljes egészében fehérre festették. Az egykori cívisházból egy objekt lett, kiállítási műtárggyá nemesedett. Tisztítótűzként fehérrel fedték és konzerválták az egykori lakóházat, ami ma már egy kulisszafalként őrzi az utcaképet. Ugyanakkor sok utalással, újragondolva, újrafogalmazva mégiscsak egy lakóház áll a telken ma is, egy kortárs cívisház. Még a tető fémlemezfedése is fehér színű, ami akár túlzás is lehet, de ezzel is felvállalták a tiszta koncepciót. Az utca embere számára talán szokatlan lehet a fehér cívisház és a messzebbről nézve néhol előtűnő háromemeletes tömb. Viszont így egyértelmű, hogy nem az eredeti cívisházról van már szó, vagy archaizálásról, hanem egy kortárs rétegekkel gazdagodott absztrakcióról.

Megőrzés
A ház megőrzése messze túlmutat önmagán. Debrecen intenzíven fejlődik, átalakul. A belváros történeti földszintes lakóházai sok évtizede tűnnek el, egyre gyorsabb ütemben. Ma már egységesen megmaradt városrészekről, de még csak utcákról sem beszélhetünk. Zárványként legfeljebb 4-6 ház alkot utcaképet, vagy csoportot. A mára megmaradt cívisházak nagyjából egynegyede őrizte meg valamennyire eredeti karakterét és műszakilag is megmenthető, megőrzendő lenne.

Sok példa van helyben is arra, hogyan lehet, mit lehet megőrizni egy cívisházból, hogyan hidalható át a léptékváltás. A díszes utcafronti homlokzatok megőrzése egy minimum lenne. Az eredeti fal, amit 120-150 éve vagy még régebben a cívisek építettek oda, Debrecen történetének tanújaként ma is ott áll. Persze sok kérdést felvet, mit jelent önmagában egy fal. A valóság azt mutatja, hogy a sok bontás mellett a homlokzat megőrzésének is nagy jelentősége van, legalább ennyi megmaradt a cívisváros múltjából. A megőrzött fal így nem csupán kulissza, hanem az új épület szerves folytatása.  A homlokzat megőrzése akkor válik problémássá, amikor közvetlenül mögé 3-4 emeletet húznak fel. Az utcafront megőrzése a homlokzattal és a földszintes tömeg léptékével együtt jelent jó megoldást, ahogyan a Baross utca 18. szám alatt is megvalósult. Ez a megoldás egyre elterjedtebb. Jelenleg a Szív utca 15., a Csokonai utca 46. és a Bajcsy-Zsilinszky utca 27. szám alatt épülnek házak az utcai homlokzat megőrzésének különböző megoldásaival.

Minden cívisházat nem lehet megőrizni eredeti állapotában, de amennyiben vannak köztes lehetőségek, alternatív megoldások, akkor kötelességünk élni velük, amik által talán egy kortárs cívis építészet is kialakulhat. A Baross utca 18. szám alatti társasháznál az építészek, a befektető és a kivitelező szemlélete együttesen eredményezte a megvalósult házat. Remélhetőleg még több, legalább ilyen, vagy hasonló megoldás születik a jövőben.


Harangi Attila
építészmérnök, 2020 és 2023 között a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasaként kutatja a debreceni cívisházakat és a Monarchia korabeli alföldi polgárházakat

 

Szerk.: Pleskovics Viola