Egy nyaraló három élete

A könyvben szereplő fotók tényleg nem voltak köszönőviszonyban a hirdetés képeivel.

Megbízóimnak megmutattam a könyvet, egyben felébresztettem bennük a küldetéstudatot az épület megmentésére, és vételi ajánlatot tettek a nyaralóra. Később, a tervezés, kivitelezés során többször jelezték, hogy a felelős én vagyok: ha nem derült volna fény az eredeti épületre, nem vágtak volna bele ekkora feladatba. De belevágtunk.

Kezdetek. 1960-1980-as évek

Kővári Lajos építész, 1960-tól a Balatoni Intéző Bizottság (BIB) vezetője volt, és számos balatoni nyaraló tervezése kötődik a nevéhez. Ez a siófoki épület archetípusa sok mostani tervezésű családi háznak, nyaralónak, ezért a feladat izgalmas teleportálásnak ígérkezett a múlt és a ma építészete között. Belemerülve a félszint eltolással kialakított alaprajzba, látjuk, hogy minden vonal átgondolt, a formákat a funkciók teszik széppé, a formák alakítják a használatot tökéletessé. A kis nyaraló az a tervezési program, ahol formatervezett cipőkanállal alkot a tervező, ha képes rá. Ez a terv szép példa erre.    

A nyaraló széles középső és két keskeny szélső traktusból áll, hangsúlyos, aszimmetrikus tetővel van fedve. Köztes homlokzati szakaszok függönyfala erősíti ezt a szerkesztést. A keleti "szárny" kétszintes. Alul garázs, és kertiszerszám-tároló helyezkedik el. Fent két szoba mosdófülkével és egy külön wc. Érdekes ezekben a régi nyaralótervekben, hogy dupla ágyat nem volt szokás kialakítani a hálófülkékben. A hangsúlyos tetőoromtúlnyúlás biztosította az árnyékolását mindkét oldal erkélyei számára. A nyugati, egyszintes "szárny" két egyszemélyes hálófülkéje mellett főzőfülkét és mosdóhelyiséget találunk. Középső, fő traktusának nappali és étkező használata közvetlen kapcsolódott a kertekhez. A kert a küszöbhöz ért. 

A nyaralót egy kegytárgykereskedő építtette a hatvanas évek második felében. Eladóink családja tőle vásárolta meg a 70-es évek elején, és egészen a közelmúltig az ő tulajdonukban maradt, a későbbi módosításokat ők végezték el a házon. Kérésünkre kerestek, és találtak a családi fotóalbumban néhány képet az átalakítás előtti állapotról. Ezekből kiderült, hogy az utcafronti markáns tetővonalat kék színű kismozaikkal burkolták. Valószínű, ez a burkolat az eredeti tervekben nem szerepelt, és ez lehet az oka, hogy a Hétvégi házak-nyaralók c. könyvbe az utcai homlokzatról nem került be kép. A nyaralóról egy belső fényképet is kaptunk, ami a nappaliban készült. Itt látszik, hogy az alaprajzon szerepeltetett kandalló korábban ott volt, és a lambéria borítások is eredetiek lehettek.

Zimmer Frei. 1980-as évektől 2022-ig

A 80-as évektől NDK turisták kedvelt úti célja lett a Balaton, ezért sok családi nyaralóépület a Balatontourist által közvetített fizető vendéglátóhelyként, azaz panzióként üzemelt, míg a tulajdonosok a melléképületben rendezkedtek be a nyaralásra. Jellemzően ilyenkor belső és külső átalakításokkal próbálták az akkori németországi ízlést és felszereltségi igényeket kielégíteni. A mi épületünk is átalakult a vendégek fogadásához. A garázsszintet is bevonva a lakótérbe, három különállóként is kiadható apartmant létesítettek. A hátsó front kiugró tetősíkjáig kibővítve az épületet, egy konyhát alakítottak ki a nappali térben. Minkét oldali függönyfal elbontását, és helyének befalazását követően, sötétbarnára pácolt, osztott domborított üvegezésű nyílászárókkal, muskátlis virágtartókkal, az attikára ráfutó mediterrán cserepezéssel, utólagos vasbeton köroszlopok beiktatásával idézték meg az alpesi nyaralók hangulatát. Minden egység saját felszerelt fürdőszobát kapott, a nappali tardosi burkolatát márványmintás kerámialapokra cserélték. 

Az 50 éves nyaraló körülbelül negyvenet ebben a köntösben töltött. Talán már el is feledte kezdeti friss karakterét, vagányságát, amit a fent idézett szakkönyv példaértékűnek aposztrofált.

Vissza a jövőbe

Az új alaprajzi kialakítás egy nagy belmagasságú, központi nappali-konyha-étkezőt és ebből nyílóan félszintenként 2 szoba + fürdő egységeket foglalt magába. A legalsó szint, ami eredetileg a garázs volt, korábban különállóan, külső bejárattal bírt. A többi terérrel való összekapcsolása miatt, teljesen új szerkesztésű belső lépcsőt kellett kialakítani.

A homlokzati – markánsan előreugró – vasbeton keret tervezett megjelenítése miatt az attikát megemeltük a héjazat síkja fölé. A hőszigetelés vastagságával nőtt a keret keresztmetszete, így a korábbi filigránságából veszíteni volt kénytelen. Az összes külső nyílászárót osztatlan, hőszigetelt faszerkezetűre cseréltük, egyedül a függönyfalak készültek alumínium szerkezettel. 

A bontás során a tartószerkezetben sok problémás pontot talált a statikus, így több helyre utólagos acél oszlopok, merevítések kerültek a kivitelezés során, melyeket a belsőépítészeti megoldások folyamatosan utánkövettek. Az érdekes, sokszög geometriájú első és hátsó terasz csak padlóburkolatában újult meg, játékos mintájú cementlap burkolata hangulatában a hetvenes éveket idézi. Az utca felőli emeleti erkély korábban földszintig futó pálcakorlát-elemeit visszaállítottuk az utólagos eternit csőoszlopok eltávolítása után. 

A hátsó kert fenyőerdője, a gyalogút sárga kavicsszórása, az alacsony Heidekker típusú utcai kerítés a siófoki képeslapok hangulatát idézve erősíti a visszaállított nyaraló karakterét.

Bent

A belsőépítészeti kialakítás már nem tűzte ki célul a rekonstrukciót. A teljesen új alaprajzi szervezés sem indokolta ezt. A koncepció a külső jegyek belsőben való erősítése, a kint és a bent egységének megmutatása, a terek összenyitása volt, mivel a nagy nyitható üvegfelületek vizuálisan és használatban is összekötik a két teraszt, a hátsó és az első kertet. Az anyagok, az egyedi bútorok, korlátok, lépcsők, nyílászárók és burkolatok könnyed, világos, „Lupa-sziget" hangulatot kívánnak nyújtani a nyaralóknak. A lépcsőkorlát, a kajüt méretű szobák ajtajainak körablakai, a falakon megjelenő faburkolatok a vízre, a hajós életre engednek asszociálni nem véletlenül.

A felső szint közlekedője egyben galéria, ahonnan belátható a kert, a két terasz, és az ezek által közrefogott, és függönyfalakkal keretezett központi nappali tér. Ide érkezik a lépcső, mely a félszint eltolásban kialakított lakrészeket összefogja. Több verzió is készült a kialakítására. A koncepciónk az volt, hogy próbáljunk meg egy olyan objektumot kialakítani, ami megjelenésében karakteres, és lehetőség szerint lépcsőház jellege háttérben maradjon. A lefelé vezető kar korlátjának elhagyásával, és a középre állított szintmagas fával burkolt pengefal, mint mellvéd alkalmazásával a korlátok csak a galéria szintet kísérik. Kialakításuk pedig a balatoni komp fedélzetének korlátjára emlékeztet. A tér és kertek látványa innen a legszebb.

A konyhabútort a központi térben, a galériával szemközti, hosszanti falban helyeztük el. Itt a mennyezeti vasbeton gerendát egy zártszelvény acél vázzal volt szükséges gyámolítani. A váz egyben a mennyezetig futó bútor tartószerkezete is, mely bútor a konyha funkciókon felül, gépészeti egységeket és további tárolóhelyeket rejt magában. Anyaga és színe igazodik a belső egyéb fa és fém felületeinek kialakításához.

A félszintenként megtalálható lakórészek bútorozása és anyaghasználata egységes. A domináns szín a fehér. Egyedül az ajtók élei kaptak külön-külön más-más élénk színű felületkezelést, mint megkülönböztető jelzést. A fürdőszobák padló- és falburkolatai a teraszok 70-es évek hangulatára reflektál.

A nyaraló a fent leírt történetével együtt nagyon szerethető, kis alapterülete ellenére jól használható. Ezt a kötődést szerettem volna érzékeltetni a nappali falába süllyesztett plasztikával, mely a ház keresztmetszetét ábrázolja. A félszinteltolásban megjelenő mélyedések polcként funkcionálnak. A függönyfal reluxájának árnyéka szép rajzolatot ad hozzá.

Zatykó Krisztina