Egy terv, egy történet – Besztercebánya fejre állított pártház-katedrálisa

Új sorozatot indítunk az Építészfórumon, amelyben személyes archívumok elsüllyedt terveit, vízióit vesszük elő. Elsőként a szlovákiai Besztercebányára 1984-ben tervezett pártházat, a tervezők szavaival: a fejre állított katedrálist mutatjuk be, Thoma Emőke és Dely György Ybl-díjas építészek visszaemlékezésével.

A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál dolgoztunk mindannyian – akkor még „maszek" cégeket nem lehetett alapítani. A csehszlovák és a magyar megyei tervező vállalatok között működött valamilyen testvérkapcsolat; ezt azt jelentette, hogy a vállalatvezetők gyakran látogatták egymást. Ezt a tervpályázatot a besztercebányaiak a testvérszervezetek számára írták ki; Magyarországról a Nógrád megyei és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vállalatokat hívták meg rajtunk kívül, illetve Csehszlovákiából többet – összesen 8-10 meghívott lehetett. 

A kiírás viszonylag pontos pártház-programot adott, sugallva, vagy talán le is írva azt, hogy a téren meglévő két sávház közé be kell építeni, ugyancsak sávház-szerűen. De ez inkább ötletpályázat-szerűség volt, a program határozottsága ellenére, 200-as szintű rajzokkal.

A terven Fekete Miklós Árpád, Rátkai Attila, Fehér László, Mácsai Judit neve is szerepel; sokat beszélgettünk velük a folyamat közben, de valójában ketten készítettük a pályázatot. Az idő rövidsége miatt nem mentünk el a helyszínre, a kiadott térképek alapján tájékozódtunk. Gyorsan felmerült, hogy kár lenne beépíteni ezt a foghíjat a két sávház között. A felvonulási tér folytatásában egy ötvenes évekbeli, de jó minőségű lakótelep áll, amögött pedig egy enyhén emelkedő, jelenleg is zöld terület. Kár lett volna elvágni ezt a vizuális kapcsolatot egy épülettel. 

Mivel a tér egyik oldalán már eleve állt egy toronyház (a besztercebányai főposta és postamúzeum épülete – a szerk.), arra gondoltunk, a másik sávház elé is tennénk egyet, bevinnénk a parkolót a tér alá és létrehoznánk egy városi teret, biztosítva a lakótelepen élőknek a kapcsolatot a zölddel. 

Ez volt az első gondolatunk. A második, hogy a jelenlegi pályázati gyakorlattal szemben nem kezdünk el szélhámoskodni a programmal, hanem pontosan meg akarunk felelni, tehát a programban jelzett minden funkciót biztosítani akarunk a házban, amit csinálunk.

A harmadik megfontolás Emőke első ötlete volt, de mindenki jónak gondolta. Pártházat építeni akkor, 1984-ben is már elég furcsának tűnt, de úgy gondoltuk, hogy ha már egy párt van, egy kőbe vésett, örökéletű párt, akkor formailag egy bizonyított formát adunk neki: egy katedrális-formát. Miután én úgy gondoltam, hogy a katedrális-építészet a gótikában jelenik meg a legmagasabb szinten, ezért leginkább egy gótikus katedrálisra hajazó formát próbáltunk megvalósítani. A két tornyot persze nem sikerült belepréselni, így egytornyúvá alakult. 

Végül, de nem utolsósorban egyben a pártházról mint olyanról alkotott véleményünket is be akartuk mutatni: ahogyan a világ, álljon ez az egész is a feje tetején.

Jól szórakoztunk a munka közben. Azt reméltük, hogy a torony felépítése miatt kicsit kevesebb alaprajzot kell rajzolni – de nem így lett! Arra végképp nem számítottunk, hogy bármiféle díjat kapunk – esetleg arra, hogy a foghíj szabadon hagyásának gondolatát értékeli a zsűri.

Nem nyertünk. Rendeztek egy ünnepélyes eredményhirdetést, akkor utaztunk ki először Besztercebányára. Minden pályázó beépítette a foghíjat, mindenki kapott is valamilyen elismerést, kivéve minket. De meg mondjam, hogy – a saját igazgatónkon kívül, aki nem látta ennek jelentőségét – az eredményhirdetés után mindenki csak velünk foglalkozott: a többi pályázó és a sajtó is. Olyanokat kérdeztek, hogy nem félünk-e… De mi úgy gondoltuk, hogy nekünk már úgyis mindegy. Ez a nyolcvanas évek első fele volt: akkoriban úgy éreztük, napról napra bomlik egy kicsit a rendszer és javul a helyzet. Ehhez a munkánkon keresztül próbáltunk apró lépéseket hozzátenni. 

A szöveget Dely György és Thoma Emőke visszaemlékezése alapján lejegyezte Kovács Dániel. Az eredeti rajzokat Thoma Emőke bocsátotta rendelkezésünkre. 

Egy terv, egy történet című sorozatunkban meg nem valósult víziókat, felvetéseket, ötleteket mutatunk be a közelmúlt magyar építészetéből, a tervezők szavain keresztül. Témafelvetéseket ezúttal is örömmel fogadunk.