Egy XIX. századi start-up története
A start-up cégek lázában ég ma a fiatal generáció, különösen a technológia, innováció és design területén. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a mai legnagyobbak sem multiként kezdték: lássuk, hogyan vált világcéggé az Armstrong egy pittsburgh-i műhelyből.
Előzmények
Hazánkban az elmúlt húsz évben igen dinamikusan nyert teret a modern szárazépítési technológia, de ezen belül is a kazettás álmennyezetek fejlődése és térnyerése a leglátványosabb. Hinnénk, hogy a modern igények, kortárs építési filozófia hívta életre ezt a technológiát, holott a történet valójában sokkal régebben kezdődik. A kazettás álmennyezetek történelme egészen az ókorig vezethető vissza. A görög és római építészet már használt különböző vászon és fa elemeket a terek belmagasságának csökkentésére, illetve díszítésre. A magyar építészetben főleg az erdélyi festett vagy faragott kazettás álmennyezetek ismertek. Talán legismertebb ilyen szerkezet a református templom álmennyezete Bánffyhunyadon (Huedin, RO). Reneszánsz díszítőelemeket (gránátalma, forgórózsa, nárcisz, szőlőlevél, akantuszvirág és reneszánsz rozetta) tartalmazó kazettás fa álmennyezetét 1705-ben festette valószínűleg Felvinczi János, segesvári képíró mester. A kazettás álmennyezetek modern kori történelme pedig az Egyesült Államokban kezdődött a XIX. század végén.
1860-ban egy 24 éves fiatalember, Thomas Morton Armstrong raktári segédmunkás fizetéséből összekuporgatott 300 dollárral indította el aprócska parafavágó-műhelyét Pittsburgh-ben. A skót-ír bevándorlók gyermekeként felnőtt ifjú John O. Glass nevű társával kedzett bele vállalkozásába, de bátyja idővel megvásárolta Glass részesedését. Így született meg az Armstrong, Brother & Company, a XIX. század végi start-up vállalkozás. Kezdetben kézzel, később gépesítve portugál, spanyol és észak-afrikai parafát dolgoztak fel. 1861 és 1865 között a polgárháború idején a hadsereg számára készítettek parafa dugókat, amely meghozta a hivatalos elismertséget is a társaságnak.
Érdekes adalék, hogy amikor az 1800-as évek végén az éves vásárban felszolgált frissítőkre panasz érkezett, amelyért a palackokat záró dugókat okolták, Thomas Armstrong személyesen is megjelent a helyszínen, s saját költségére új italokat rendelt a károsultaknak. Új cégfilozófiát indított ezzel útjára: a vásárlók bizalmára építő és korrekt termelői-eladói szemléletet. Átvészelve pogárháborút, pénzügyi nehézségeket, természeti csapásokat (egy ízben leégett egy gyártócsarnok), modern vállalkozás jött létre, amely méltányosan jár el valamennyi partnerével, legyen szó közvetlen vásárlókról, alkalmazottakról, beszállítókról, részvényesekről vagy akár hivatalokról.
A felgyorsult ipari fejlődésnek és építési láznak köszönhetően szép karriert futott be a kis műhely. Az 1890-es években különböző szigetelőlemezekkel, parafa táblákkal és rugalmas borítólapokkal bővítette termékeinek körét. Montreali és torontoi üzletének 1895-ös megnyitásával a cég a küföldi piacok felé is nyitott az akkor már Armstrong Cork Company néven futó válllakozás. Thomas Armstrong 1908-ban bekövetkezett halála után fia, Charles Dickey Armstrong vette át a cég irányítását. Egy év múlva igazi áttörésként a cég piacra dobta első linóleumát, ezzel megnyitva az Armstrong padlóburkolatok sorát. Ezzel párhuzamosan jelent meg az az igény, hogy az épületekben olyan mennyezeti felületet alakítsanak ki, amely bár a födémre és a falakra terhel, azoktól mégis függetlenül szerelhető, bontható, azaz egyszerűen cserélhető az igényeknek megfelelően, és gyorsan, nagy tömegben előállítható. Nem véletlen, hogy a nálunk szinte kizárólag középületekben használatos kazettás álmennyezetek ott az eltérő építészeti kultúrának és szemléletnek megfelelően a magánlakásokban illetve az ún. gyorsházakban is megtalálhatóak.
Charles Armstrong megtalálta az egyensúlyt a hagyományok és az újítások közt: jó érzékkel követte az újabb és újabb felmerülő piaci igényeket, miközben követte atyja filozófiáját a partnerek maximális elégedettsége érdekében. A 20. század elején példátlan volt az a társadalmi felelősségvállalás, amellyel például saját dolgozóit kezelte. Már vezetői székbe emelkedésének évében ingyenes fogászati ellátást vezetett be számukra, amit később követett a meghatározott túlóradíj (1913-ban!), a cégen belüli kommunikáció, a fizetett szabadság (1924) és életbiztosítás megkötése (1931). Az Armstrong vezetett be először nyugdíjakat és társasági egészségbiztosítást.
Mindez, és az ezzel párhuzamosan ugrásszerűen növekvő eladások nem jöhettek volna létre, ha – igazi start-upként – a cégvezetés nem adott volna lehetőséget fiatal tehetségeknek, hogy kipróbálják magukat a sorai közt. Még az idősebb Armstrong vezetésének utolsó évében, 1907-ben csatlakozott a vállalathoz a frissdiplomás közgazdász, ifj. Henning Webb Prentis. A 23 éves fiatalember szakmai gyakorlatszerzés céljából érkezett, mielőtt tanári pályára lépne. A döntés azonban sorsfordító lett mind az ő, mind a cég szempontjából. Talán a világ első pr-szakembereként cikkeket írt, és különböző anyagokat állított össze marketingtanácsokkal a viszonteladóknak és lakberendezési ötletekkel a fogyasztóknak. 1911-re a Hirdetési Osztály főnökévé emelkedett és meggyőzte a vezetőséget, hogy indítsanak három éves, 50 ezer dolláros költségvetésű hirdetési kampányt. 1917 szeptemberében jelent meg az első újsághirdetésük a Saturday Evening Post hasábjain. További újítást jelentett a progresszív árazás bevezetése, amikor a megrendelt mennyiség függvényében engedményt kap a vásárló, mindeközben fenntartva a közeli, barátságos kapcsolatot az üzleti partnerekkel.
Az 1920-as évek folyamatos növekedése, amely 1929-re az évi 48 millió dolláros forgalmat is elérte, nagyban köszönhető Prentis erőfeszítéseinek. Az időközben Lancasterbe költöztetett központra azonban nehéz idők vártak. A nagy gazdasági világválság 50%-kal csökkentette az eladásokat, óriási károkat okozva a vállalatnak. 1934-ben Prentist igazgatónak választották, abban a reményben, hogy ha valaki, akkor ő meg tudja menteni a céget. Felvásároltak egy gumi- és egy aszfaltelemeket gyártó üzemet és két üveggyárat is. Ekkor érett be a cég több évtizedes erőfeszítése, amelyet a munkavállalóik érdekében tett. A hosszú idő alatt kiépített bizalom, munkamorál és hűség még a fizetések akadozása idején is a vállalatnál tartotta munkaerőinek jelentős részét. Így történhetett, hogy az 1936-os év az addigi legjövedelmezőbb lett, dacára annak, hogy a gazdasági válság még korántsem ért véget. Ugyanez a megoldásorientált hozzáállás segítette át a háború évein a céget: gyors váltással lőszergyárrá alakultak az üzemek, s még a gyakran kritizált állami szervekkel is fegyverszünetet kötve Prentis elvállalta a háborús termékekkel foglalkozó állami fórum igazgatóhelyettesi székét.
A háborút követő békeidők az újjáépítés és terjeszkedés jegyében teltek. A megnövekedett építőanyag-igény, a bővülő kínálat, új farostlemez- és aszfaltelem-üzem, valamint újabb üveggyárak nőttek ki a földből. 1950-ben az éves eladások már 163 millió dollárra rúgtak, és újabb rekordforgalmú év következett. Prentis igazgatósági elnök lett, megürsedett székében pedig Clifford J. Backstrand követte. Ő már valódi 20. századi üzletemberként a kutatás-fejlesztés és innováció területén is fejlesztésekbe fogott, így például 1953-ban saját „Ötletházat” létesített, amely afféle bemutatóteremként működött.
1962-ben került az igazgatói posztra Maurice J. Warnock, aki ismét csak hozzátett a cég profiljához. Az indiai textiliparral valamint a kanadai, brit és német padlóburkolatokkal egészült ki az eredeti spanyol parafafeldolgozás. A nagy építőipari felvásárlók mellett az Armstrong a szupermarketek polcaira is eljutott speciális folyékony padlóápoló viaszával, ezzel a legkisebb fogyasztókat is elérve. A kezdeti sikerek után azonban ez az irány zsákutcának bizonyult. Akárhogy is történt, Warnock igazgatósága alatt is folytatódott a növekedés az 1967-re a szőnyeggyártásban is sikeressé váló vállalat számára. 1968-ban pedig új üzem létesül a pennsylvania-i Marietta-ban, amely már specifikusan mennyezeti rendszerek gyártásával foglalkozott. Az álmennyezetek lakossági felhasználása 1970-re megduplázódott.
A 60-as évek végén ismét új vezetőt választottak a vállalat mellett egész életében hűségesen kitartó James H. Binns személyében. Ő a cég jövőjét az akkor meredeken felfelé ívelő belsőépítészeti ágazatban látta. Döntései eredményeként az 1970-es évek elejére már az eladások 90%-át az elsősorban lakófunkciókat kiszolgáló építőipari termékek tették ki. E tendencia és vele párhuzamosan a gazdasági növekedés is egészen az 1990-es évekig töretlenül kitartott. Akkor kisebb megtorpanás következett, és pár nehéz év, de a kilencvenes évek közepétől néhány díj és kitüntetés elnyerésével újabb lendületet kapott a vállalat: a Pennsylvania Governor’s Award for Environmental Excellence (Pennsylvania Kormányzói Díja a Környezettel Kapcsolatos Fejlesztésekben való kiválóságért) és az Exemplary Voluntary Efforts Award (Példás Önkéntes Erőfeszítésekért Adományozott Díj) ismét emelte a cég megbecsültéségét.
A kilencvenes években az Armstrong visszatér a laminált-, vinyl- és keményfa padlók világába is. Az ezredfordulóra pedig piacra dobja ásványszálas álmennyezeteinek azóta is népszerű Optima termékcsoportját. Mindeközben Európában a második világháborút követő gazdasági fejlődés és a Nyugat- Európában fellelhető jelentős amerikai hatás eredményeképpen 1966-ben Nagy-Britanniában már megnyílt az első kazettás álmennyezeteket gyártó üzem, napjainkban pedig már 25-30 helyen gyártanak eltérő technológiával, anyagokból és minőségben. Magyarországon a 70-es évektől több helyen is gyártottak fém álmennyezeteket ill. gipsz alapanyagú álmennyezeteket. A rendszerváltással azonban ez a tevékenység megszűnt, az állami építőipari vállalatok melléktevékenységét felváltotta a professzionális multinacionális nagyvállalati szemlélet. Jelenleg szinte a világ, de legalábbis európa összes nagy álmennyezetfejlesztő- és gyártó cége képviselteti magát a magyar piacon, és nagykereskedőkön keresztül próbálnak minél nagyobb részesedést szerezni az eladásokból.
Az Armstrong beláthatatlanul nagy utat tett meg az első kis műhely megnyitásától a mai kontinenseken és szakmákon átívelő innovatív vállalatig. Ma, öt generációval később minőségi fapadlók és belsőépítészeti elemek gyártásával, linóleummal, akusztikai álmennyezetekkel és azok rácsszerkezeteivel a cég az egyik piacvezető, 150 éve elköteleződve a magas minőség és a vásárlói érdekek mellett. 9 ezer, hatékonyan dolgozó munkavállalója és sok millió elégedett használója bizonyítja a XIX. századi start-up vállalkozás sikerét.
Thomas Morton Armstrong az egyik első olyan amerikai vállalkozó, aki felhagyott a "vigyázzon a vásárló" régi üzleti alaptételével, és felváltotta azt a "bízzon a vásárló" elvvel. Szépen gyarapodó cége egészen napjainkig hű maradt az alapító gondolatához. Teszi ezt úgy, hogy ma, az egyre kiélezettebb versenyben, egyre tudatosabb és jobban informált vásárlók között a design, akusztika és környezettudatosság tekintetében is élvonalban kell maradnia. E célt kizárólag a kutatás-fejlesztés, az innováció folyamatos előtérbe helyezésével érhetik el, amellyel nemcsak követik, hanem meg is előzik a felmerülő újabb és újabb piaci igényeket.
Mizsei Anett
Armstrong álmennyezet és fal rendszerek
(x)
