Egységben az erő - Anna lakása

Anna és Réka fiatal testvérpár, akik 2013-ban (kezdetben Légár Ágival együtt) Bunyik Emesét kérték fel, hogy budapesti lakásaikat pár évre szóló átmeneti, de kényelmes otthonokká, és egyben az alkalmanként idelátogató bővebb családot is elszállásolni képes térré alakítsa. Anna lakásának bemutatásával kezdjük. Varga Csilla írása. 

A lakások egy régi építésű kétszintes, háromlakásos budai villaépület földszintjén találhatóak – rajtuk kívül csak az emeleten van még egy, a teljes szintet elfoglaló lakás. Ebből fakadóan a közös lépcsőház forgalma annyira kicsi, hogy lehetőség nyílt a két apartmant – bár külön-külön is teljes értékű otthonokról van szó – egy egységként kezelni, aminek a családi látogatások esetében van fontos szerepe. Mivel mindkét lakás kisméretű, egyenként egyikben sem lenne elég hely a teljes család számára, a kettő együtt viszont ki tudja szolgálni az igényeket. Az átalakítás során a nagyobb társaságot ellátó funkciók szétosztódtak a két térfél között: a koncepció Réka lakásába nagyobb konyhát és étkezőasztal szánt, ahol a közös étkezések történhetnek, míg Anna nappalija a közös pihenés, illetve éjszakára a vendégszoba tere alakult ki. A két lakás falszínei és burkolatai megegyeznek, közös keretet adva a nagyobb egységnek, ám a lányok saját világa jelenik meg az egyes terekben.

Anna lakása

Kezdeti állapotukban a lakásokat rendkívül előnytelen alaprajzi elrendezés, és szokatlan, változó falvastagságok jellemezték. A felmérések is furcsa szögeket és számokat mutattak – bár régi épületek esetében erre számítani lehet, Emese és Ági úgy érezték, hogy érdemes mélyebben is kutatni a ház történetében. A tervtári kutatások igazolták a feltevéseket: kiderült, hogy a korábbi villaépület eredetileg teljesen más kontúrral és belső elrendezéssel épült. A ház a második világháború alatt valószínűleg erősen megrongálódhatott. A korábbi díszes épület megerősítése egy változatos, patchwork szerkezeti rendszerű épületet eredményezett. Az új terek kialakítását csak a statikus tervezővel való szoros együttműködéssel lehetett megvalósítani.





Bár ez mindkét lakás esetében igaz volt, Anna lakásában érdemes szót ejteni az újonnan bekerülő falakról. A kis tér minél teljesebb kihasználásának érdekében a falak szinte bútorként viselkednek – aszerint tekerednek, süllyednek be vagy emelkednek ki síkjukból, hogy a legpraktikusabb helyzetek jöjjenek létre. Az előszoba felől így kialakult egy bemélyedés a kabátok számára, szemben vele pedig egy háztartási tároló kapott helyet. Utóbbi a konyha amúgy is nehezen használható részéből, a pult sarokelemének helyéről harap ki egy részt. A konyhaszekrények esetében a fal a használati magasságig hagyományosan emelkedik, de fölötte betüremkedik, így az előszoba oldaláról tárolóhely alakul ki a magasban. Mivel Anna hosszabb elutazásai idején sokszor kiadja a lakást, itt kulccsal zárható szekrények kaptak helyet, ahova a személyes holmikat lehet elzárni.





A berendezés skandinávos letisztultságával igazodik a praktikum filozófiájához – a falra szerelt előszobapult befordulván étkezőasztallá szélesedik ki, alig foglalva teret magának. A fürdőszoba mosdószekrénye az örökségként megmaradt antik bútorok újrahasznosításából született, korábban éjjeliszekrényként funkcionált. A régi kályha helyét megtartva, de látványos kandallóvá alakítva működik tovább, a mellette kialakuló bemélyedésben polcoknak, tűzifának, és a hasábok között a cica fekhelyének jutott hely. A kertkapcsolatos hálószobába az elcsendesedés, elvonulás tere lett, ide csak a szükséges tárgyak kerültek, az ágy és a ruhafogas, illetve a dolgozóasztal.





Varga Csilla